A fenntartható befektetési alapok magyarországi úttörői foglaltak helyet a Klasszis Fenntarthatóság 2025 konferencia záró kerekasztal-beszélgetésén. A szakértők első körben természetesen a legtöbbször feszegetett, „le kell-e mondani valamekkora hozamról akkor, hogyha egy ESG alapba tesszük a pénzünket” téma megvitatásával kezdtek. Mielőtt azonban rátérnénk a kérdés megválaszolására, nézzünk egy gyors áttekintést az európai és magyarországi ESG alapok kialakulásának kezdeteiről.
Egy terület, ahol Európa köröket ver az Egyesült Államokra
A fenntartható befektetési alapok lényege, hogy a befektetők ne pusztán a pénzügyi hozamokat vegyék figyelembe a döntéseiknél, hanem az úgynevezett ESG-szempontokat is. Magyarul olyan vállalatok részvényeibe, kötvényeibe vagy egyéb pénzügyi termékekbe helyezzék a pénzüket, amelyek a jövő és a klímavédelem szempontjából fenntarthatóan és felelősen működnek.
Az első, kifejezetten ESG alapok a 2000-es évek közepétől indultak, de az elődök már jóval korábban elkezdték kitaposni az utat. Az Egyesült Királyságban már az 1980-as években voltak „etikus alapok” (a Friends Provident 1984-ben indította el a „Stewardship Fund” nevű alapot), Hollandiában az 1990-es években indultak el a környezettudatos befektetési lehetőséget kínáló pénzügyi alapok.
Fotó: Klasszis Média / Dala Gábor
A skandináv országokban, Svédországban, Norvégiában és Dániában az etikus és fenntarthatósági szempontokat az állami nyugdíjalapokba is integrálták. Franciaország a 2000-es évek elejétől lett a piac egyik európai központja. A magyarországi alapkezelők kissé lemaradva, a 2010-es évek második felétől, még inkább pedig 2019 után kezdték el a nagyközönség számára is tömegesen elérhetővé tenni a fenntartható befektetési alapokat.
Európa ma abszolút világelső az ESG-befektetések arányában: a fenntartható alapok piaci részesedése a teljes vagyonkezelői portfolión belül 40-60 százalék között mozog. Ezt a kerekasztal-beszélgetés egyik résztvevője, az Erste Alapkezelő befektetési igazgatója is megerősítette. „Az Erste által kezelt állomány 50 százaléka már figyelembe veszi az ESG-faktorokat a befektetési alapok kialakításánál” – mondta Oszlay Péter.
Bár nem célunk, hogy jóslásokba bocsátkozzunk, de annyi talán bizonyos, hogy Európa dominanciája a következő években is fennmaradhat. Ennek egyrészt maga az amerikai elnök lehet a „garanciája”. Donald Trumpról már az első ciklusában is kiderült, hogy finoman fogalmazva is szkeptikus a klímaváltozással kapcsolatban. A mostani elnöki éra megkezdésének hajnalán pedig egyből aláírta azt a rendeletet, amellyel az Egyesült Államok kilépett a 2015-ös párizsi klímaegyezményből. Emellett több olyan intézkedést hozott, amelyek a fosszilis tüzelőanyagok (például a szénbányászat) kitermelésének felpörgetését célozzák.
De nemcsak a legfelső szintekről érkezhet nyomás a fenntartható pénzügyi alapok irányába. Idén októberben egy 16 amerikai állami főügyészből álló koalíció arra kérte Trumpot, hogy gyakoroljon nyomást az Európai Unióra, hogy az változtassa meg, puhítsa fel a jelenlegi ESG-szabályozását. A zöld fordulat a tengerentúlon tehát komoly léket kaphat, de Európában is jelentős változások elé nézhetünk.
Az egymilliós kérdés: hogyan alakulnak a hozamok?
Mindenekelőtt azonban a hozamokról! „Nem igaz, hogy az ESG-alapok gyengébb hozamokat produkálnának, mint a hagyományos alapok, az utóbbi 4-5 éves időszakot figyelve nincs érdemi különbség” – mondta Oszlay Péter. Általánosságban elmondható, hogy rövidtávon akár alacsonyabb hozamokkal is kecsegtethet egy fenntartható pénzügyi alap, de hosszabb időintervallumon ezek a folyamatok kiegyenlítődhetnek, vagy akár a visszájukra is fordulhatnak.
Fotó: Klasszis Média / Dala Gábor
A volatilitás persze az ESG-alapok esetében is megfigyelhető, és nemcsak a hozamokban, hanem a beáramló tőke nagyságában is. 2020-ban és 2021-ben rengeteg pénz folyt be ezekbe az eszközökbe, de 2022, és az orosz-ukrán háború kitörése nagy fordulatot hozott. A konfliktus hatására kilőttek a fosszilis energiaárak, így a hagyományos energiapiaci cégek jelentős extraprofitot tudtak felhalmozni. Ez nyilván a befektetők fantáziáját is megmozgatta, az ESG-alapok pedig a háttérbe szorultak.
„Egyértelműen egy fáradtság, kiábrándultság vette kezdetét a befektetők körében. Mivel a hadiipar, a fegyvergyártó cégek és a fosszilis energiahordozókat termelő vállalatok tiltólistán voltak ezeknél a fenntartható alapoknál, a hozamok is elmaradtak a hagyományos alapokhoz képest” – világította meg a befektetői csüggedtség hátterét Horváth Barnabás, a KBC Alapkezelő szenior tudásmenedzsere.
A visszapattanás az elmúlt bő félévben történt meg, tavasz óta az ESG-alapok már felülteljesítőnek számítanak a piacon – tette hozzá Oszlay Péter.
Jön a hátraarc: túl bonyolult lett a szabályozás
„Az nagy eredmény, hogy a hazai piacon is megkerülhetetlenek lettek a fenntartható befektetési alapok. Ugyanakkor túl bonyolult lett a szabályozás, most mindenki a hatékonyabb rendszerek irányába indult el” – vette át a szót Böröczky Dezső, a Gránit Alapkezelő stratégiai és üzletfejlesztési vezetője.
Egy példa a korábbi átláthatatlanságra: az Európai Unióban az SFDR (Sustainable Finance Disclosure Regulation) rendszer szabályozza a befektetési alapokat a fenntarthatóság szempontjából. Ennek szellemében vannak SRDR8 és SRDR9 elnevezésű alapok, amelyeket a vagyonkezelők a befektetőik számára világoszöld és sötétzöld színnel szoktak jelölni.
Fotó: Klasszis Média / Dala Gábor
Ha még tudnak minket követni, a 8-as szint figyelembe vesz ESG-tulajdonságokat, de az alapok nem számítanak feltétlenül teljesen fenntarthatónak. Szemben a 9-esekkel, ahol az alap fő célja, hogy kifejezetten megújuló energiába vagy az ESG-szempontokkal összeegyeztethető vállalatok értékpapírjaiba tegye az alap kezelője a befektetők pénzét.
Böröczky Dezső szerint a két különálló szintet nagyon nehéz megkülönböztetni, az eltérések egyre jobban elmosódnak. „A 9-es alapok elkezdték visszaminősíteni magukat 8-asokká, nettó tőkekiáramlást figyelhettünk meg tavaly ezeknél a sötétzöld alapoknál” – fogalmazott a szakértő.
Bányászat, hadiipar: hogyan lehetnek ezek ESG-barátok?
Végső soron azért láthatjuk, hogy a hozamkérdés mindennek az alfája és az omegája. Hiszen világosan látszik, hogy a jövő meghatározó gazdasági csapásirányai, így például az elektromobilitás és a mesterséges intelligencia, olyan iparágak felfuttatását igénylik, amelyek jelenleg nem feltétlenül számítanak ESG-kompatibilisnek.
Ennek legékesebb példája a bányászat, hiszen már most is ádáz küzdelmek zajlanak a ritkaföldfém-lelőhelyek felkutatása és kitermelése céljából. De a bányatársaságok, alapanyagkereskedő cégek mellett megemlíthetjük a nagy infrastrukturális beruházásokat végrehajtó vállalatokat is, amelyek tevékenysége szintén jelentős karbonkibocsátással járhat.
És akkor még nem is beszéltünk az elefántról a porcelánboltban: a hadiiparról. Az Európai Unió irdatlan összegeket szeretne elkölteni a következő évtizedben a saját védelmének megerősítésére, részben az orosz fenyegetés, részben pedig az Egyesült Államok védőernyőjének meglazulása miatt. A SAFE nevű, idén májusban elfogadott pénzügyi eszköz maximálisan 150 milliárd euró értékű hitelt bocsátana a tagállamok rendelkezésére ebből a célból.
Eközben még Németországban is lazul a fiskális fegyelem a költségvetésben. A hosszú távú cél ugyanis, hogy a hadiipari, védelmi kiadások elérjék az éves GDP 5 százalékát (a hivatalos cél még csak a 2 százalék). A SAFE programról és az európai hadiipari törekvésekről Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke írt korábban lapunknak, erről itt olvashatnak:
„Egyre nagyobb a nyomás az ügyfelek részéről. Nem lehet komplett szektorokat kizárni a fenntartható pénzügyi alapokból, ha azok tudnak igazán magas hozamokat garantálni” – utalt a változásra Oszlay Péter. A szakértő hozzátette, hogy a védelmi iparral kapcsolatos kizárási listákat még nem módosították a nagy alapkezelők, de mindenképp átvilágítják ezeket a most érvényben lévő szabályokat.
Ehhez a véleményhez csatlakozott Horváth Barnabás is. „Mindenképp indokolt a jelenlegi kizárási politikák átgondolása. A ritkaföldfémek esetében például, ha minden eddig kitermelt nyersanyagot újrahasznosítanánk itt, Európában, akkor is csak a szükségleteink 10 százalékát tudnánk kielégíteni, óriási a kiszolgáltatottságunk. Egyszerűen nem lehet halállistára helyezni azokat a társaságokat, amelyek részt vesznek az új mezők megnyitásában, kitermelésében” – mondta a KBC szakértője.
Fotó: Klasszis Média / Dala Gábor
Minden más fontos, csak a fenntarthatóság nem?
Felmerülhet persze a kérdés, és nagyon sokan foglalkoztak is már vele különböző szakmai fejtegetésekben: az orosz-ukrán háború és az elmúlt évek gazdasági visszaesése háttérbe szorították-e a fenntarthatósági törekvéseket? Böröczky Dezső szerint nem erről van szó, de a változás tagadhatatlan.
„Az elmúlt évek és napjaink geopolitikai feszültségei miatt a reálpolitika érvényesült az ESG-befektetéseknél is. Teret nyert egy józanabb, racionálisabb megközelítés, a hosszútávú gondolkodás.”
A kerekasztal-beszélgetés végén mindhárom szakértő kiemelt egy-két olyan céget vagy területet, amelyek a jövő ESG befektetései szempontjából kifejezetten érdekesek lehetnek (hangsúlyozva, hogy természetesen ezek nem számítanak befektetési ajánlásnak a részükről).
Oszlay Péter a megújulóenergia-tárolás és a mesterséges intelligencia miatt is egyre fontosabb adatközpontok energiaellátásának kérdését hozta fel példaként. Megemlítette a virginiai központú Boom Energy nevű vállalatot, amely olyan energiatároló kapacitásokat telepít a nagy adatcenterek mellé, amelyeknek köszönhetően a létesítményt nem kell a központi energiahálózatra csatlakoztatni. Első ránézésre a működésük az aggregátorokhoz hasonlítható.
Horváth Barnabás a bányászat kapcsán emelt ki egy olyan svédországi céget, amely a vasérchez szén helyett hidrogént adna hozzá, és abból állítana elő acélt. A zöld acél előállításával, és egy magyarországi cég úttörő kezdeményezésével laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Mfor is foglalkozott korábban, erről itt olvashatnak:
Böröczky Dezső első körben a Magyarországon is egyre népszerűbb önkéntes nyugdíjpénztárokat emelte ki, amelyeknél az ESG-szempontokat is egyre jobban érvényesítik a bankok, alapkezelők. Majd a Baross Gábor Tőkeprogram részeként futó „Zöld Alapok Tőkeprogramot” emelte ki, amely kifejezetten a vállalatok zöld beruházási terveit segíti elő.
Globálisan nézve a szakértő szerint a mezőgazdasági cégekben lehet jelentős potenciál: a szektor az egyik legnagyobb szén-dioxid kibocsátó, ezért a jövőbeli állami és európai uniós támogatások céljából is elengedhetetlen, hogy jelentősen előre lépjen a fenntarthatóság, a digitalizáció szempontjából.
2029-ig fel kell készülni egy orosz támadásra a németek szerint. 
