Csak úgy röpködtek a tíz százalék feletti hozamok - arany évük volt a hazai alapoknak

Évi 9,1 százalék. Jó eséllyel ekkora hozamot ért volna el az a befektető, aki 2011 legvégén egy, találomra kiválasztott alapba fektette volna a pénzét, vagy ha mind a 493 befektetésijegy-sorozatba tudott volna pénzt tenni. Ennyi volt ugyanis az átlaghozama tavaly az említett, az év egészében létező 493 különböző befektetési jegynek (a tőkével való súlyozás nélkül).

Infláció, alapkamat és átlagkamat felett

Ez mindenképpen jó eredmény a tavalyi inflációhoz képest, amely az MNB december közepén közzétett előrejelzése szerint átlagosan 5,7 százalék lehet. A 2011 végi évi hét százalékos alapkamathoz képest is jó és az akkori átlagos banki kamatokhoz képest is. A legmagasabb akciós kamatok azonban már elérték vagy kicsit túl is szárnyalták annak idején ezt a szintet, és lehetett 9,5 százalékos kamatozású állampapírt is kapni (inflációkövető Prémium államkötvényt), ám csak márciustól és több évre.

Az egyes alapok között azonban hatalmas különbségek voltak, évi 59,2 és évi –59,5 százalék (!) között. A legjobbak, a török részvényalapok, ötven százalék feletti eredménnyel, a lista végén néhány kisebb, kockázatosabb abszolút hozamú alap, ingatlanalap, árupiaci alap volt. (Táblázataink alapfajtánként a cikk végén.)

Kevés volt a mínuszos, de voltak lagymatagok

Ami nagyon jó hír, hogy ezúttal a 493 befektetési jegy 43 százaléka, 211 sorozat teljesített évi tíz százalék felett, és csak 41 volt mínuszos. Bár volt sok 127 olyan is, amelyek nem okoztak ugyan veszteséget, de lagymatagon teljesítettek, évi nulla és hat százalék között. Nagyobb, évi tíz százalék feletti veszteséget mindössze kilencen értek el.

A külföldi részvény volt a menő

A külföldi tőzsdék viszont nagyon szépen viselkedtek, a német DAX index például 5900 pontról 7600-ra ment fel, ami komoly, 29 százalékos többlet. Az amerikai S&P 500 részvényindex beérte 13 százalékkal, de a török tőzsdén kívül sok más feltörekvő piac is kiugró nyereséget ért el, mint egyes ázsiai tőzsdék, de kilőtt a lengyel WIG index is. Mindez sok hazai alapnak jól jött.

Ellenszélben is

A forint relatív erősödése azonban a külföldi részvények ellen hatott, legalábbis a forintban jegyezhető, de devizában befektető alapoknál (pontosabban befejtetésijegy-sorozatoknál). Egy évvel ezelőtt ugyanis 320 forint felett is járt az euróárfolyam, 2011 végén is 311,1 forint volt, most Szilveszterkor viszont „csak” 291,3.

Ez nem tesz jót a devizában értékelt (denominált) termékeknek, hiszen ugyanaz a devizarészvény, még ha az árfolyama egyébként nem is változott az eredeti devizájában mérve, már kevesebbet ér forintban. Az euró például mintegy 6,4 százalékkal ért kevesebbet egy év alatt, de a dollár is 8,2 százalékkal gyengült. (Mindez az itthon befektető forintos alapokat persze nem érinti.)

Egyszer fent, máskor lent...

Ráfért már az alapokra egy jó esztendő, összehasonlításképpen a 2011-es évet az akkori 414 különböző befektetésijegy-sorozatból mindössze 39 zárta az akkor jellemző hat százalékos jegybanki alapkamat felett, és valamivel több mint a felük egyenesen mínuszban végzett. Akkor ugyanis a mögöttes részvénypiacok és a hazai kötvénypiac is eléggé rosszul teljesítettek.

Ezért hozzák a pénzt?

A jó hozamok – és az utóbbi időben a banki kamatok csökkenése – is hozzájárulhattak ahhoz, hogy az alapokba immáron fél éve több tőke érkezett, mint amennyi távozik onnét. Például az OTP Supra, a 2012-ben legsikeresebb abszolút hozamú alap ötszörözött, mérete 5,8 milliárd forint közeléből 29,6 (sőt azóta már majdnem 31) milliárdra nőtt

(Az ilyen hozamszámításoknál mindig fontos megjegyezni, hogy a múltbeli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőre nézve.)