Ezért nem szeretünk interjút adni - interjú Vakmajommal és Veermedvével

Egy régi elmélet szerint a részvénypiaci elemzőknél akár egy majom is jobban tud véletlenszerűen kiválasztani egyes, narancshéjdarabokra írt részvényeket, és hozzájuk hasonló hozamot tud elérni. Sok olvasó azonban biztosan nem tudja még, honnan jön a Vakmajom név, mi az a Vakmajom team.

FF: Ez egy régi, ma már jelentőségét vesztett névadás, egy tőzsdével kapcsolatos fórumra való rendszeres íráshoz kellett bejelentkezési nevet, nicket kitalálni. Hogy miért, már a múlt ködébe vész, talán volt ebben egy fricska, hogy akik ezzel nem laikusként, spekulánsként, hanem szakmaszerűen foglalkoznak, azoknál jobb eredményt tud elérni egy véletlenszerű technika. De sohasem gondoltam ezt igazán komolyan, nem gondolom, hogy kaszinószerűen kell űzni ezt a sportot.

Sőt épp az ellenkezőjét gondolom erről: van értelme töprengeni azon, mikor és mibe fektessen be az ember. Ezzel nagyobb hozamot lehet elérni, mintha vesz mondjuk egy S&P 500 indexet 20 évre vagy 50 évre. Az alapot egyébként nem Vakmajomnak hívják, hanem VM-nek - Tamás is írogatott az interneten, őt Veermedvének hívták, így alapítottuk meg később a VM és VM Zrt.-t.

Tehát Önökön ragadt?

MT: Igen. Valamikor jól hangzott.

Sokáig teljes névtelenségben működtek, azon a sajtótájékoztatón például, amely annak idején a Concorde-VM Alapot bemutatta, stílszerűen az Állatkertben, nem mutatták be Önöket, sőt el sem hangzott az igazi nevük.

FF: Igen, annak idején amikor megkerestek bennünket, sejtettük, hogy ez kötelezettségekkel is jár. Sokat gondolkodtunk rajta, és arra jutottunk, hogy nem keressük a közszereplést. Ez a második alkalom, hogy interjút adunk, most is csak azért, mert nem akartunk kilógni a sorból. (Négyrészes interjúsorozatunkban a Concorde abszolút hozamú alapjainak kezelőit mutatjuk be – a szerk.) Van, aki szeret szerepelni, mi nem.

Ugyanakkor van egy Vakmajom blog, ahol majdnem minden nap ír valamit.

FF: Az más, az egy más jellegű kommunikácó, mert azt én irányítom.

MT: Az szerintem is más, az általában a piacokról szól, nem annyira a személy kerül előtérbe. Az embernek a saját személyét, saját aktuális véleményét előtérbe tolni pszichésen nem szerencsés. Ha elmondtad a véleményedet, és azután meg kéne változtatni azt, akkor már sokkal nehezebb lesz.

FF: Ez egy babona is, alkatfüggő. Vannak olyan emberek, akik szívesen nyilatkoznak arról, amit csinálnak, és nem befolyásolja a tevékenységüket, én nem ilyen vagyok. Időnként előfordul, hogy vállalni kell kisebb-nagyobb szerepléseket, de nem szívesen állok kötélnek, mert kérdeznek, és ettől olybá tűnik, hogy tudok valamit, hiszen ezért tesznek fel kérdést. Úgy gondolom, hogy ez az alapállás nagyon rossz, mármint ha valaki úgy gondolja, hogy képességek birtokában van, mert akkor nem tud eléggé flexibilis lenni.

A normál hozzáállás az, hogy  az embernek van önbizalma, de tudja, hogy a képességei korlátozottak - és tudni kell változtatni az elképzeléseken, ha azok tévesnek bizonyulnak. Az az alapállás, ami az interjúadásból is következik, hogy ő tud valamit és ezért érdemes kérdezni, az káros hatással van a napi befektetési döntéshozatalra, ahol az ilyenfajta önbizalom rossz. Mert nem tudsz változtatni. A szerepléstől való ódzkodásnak a fő oka ebben keresendő.

Ha úgy érzi, nem tud semmit, akkor talán valószínűségeket rendel a várható történésekhez?

FF: Tamással hasonló a gondolkodásunk, trendkövető spekulánsok vagyunk, nem kitalálni akarjuk, hogy mi fog történni vagy minek kéne történnie. Hanem hogy minek nagyobb a valószínűsége a múltbeli analógiák alapján - a múltban hasonló szituációban az eszközök viselkedését nézve mi következett be nagyobb valószínűséggel.  Ez egy olyan attitűd, ahol nem nagyon van szerepe az ember szubjektív meggyőződésének arról, hogy a világnak vagy valamely eszköznek merre kéne menni, noha ezt nyilván nem lehet teljesen kiszűrni. Ehelyett csak próbálunk a múltbeli analógiák alapján nagyobb valószínűségre következtetni.

Ez a hozzáállásunk, és ennek nem csak elvi alapja van. Spekuláns vagyok, és mindig jobban féltettem a tőkémet, mint amennyire szerettem pénzt keresni. A játékban való részvétel lényege, hogy a tőke rendelkezésre álljon és azt ne veszítsd el. Azt óvni kell, törekedni kell arra, hogy a rossz döntések következményei limitáltak legyenek. Kockázatkezelést kell alkalmazni, azt pedig nem lehet másra alkalmazni, csak az árra. Márpedig ebből az következik, hogy az áralakulást kell elsősorban követned, és ilyen értelemben technikai megközelítéssel kell rendelkezned. A kockázatkezelés felől jön szerintem, hogy ha stop losst használsz, akkor az árat kell elfogadnod elsődleges indikátornak, ha pedig így van, akkor nem vitatkozhatsz a piaccal.

MT: Hogy ezt könnyebb legyen megérteni, tegyük fel, hogy valaki megvesz valamit százon, mert úgy gondolja, hogy kétszázat ér, és arra vár, hogy vagy felmegy kétszázra fundamentális alapon, vagy arra, hogy megváltozzon a véleménye. Akkor lehet, hogy amíg jön egy olyan hír, amelyik alapján ő is belátja, hogy az nem kétszázat ér, hanem kevesebbet, addigra csak 1 lesz az árfolyam, vagyis a századrésze.

Mi ha megveszünk valamit százon, és azután az árfolyam nem azt csinálja, amit vártunk, akkor át kell gondolnunk az egészet. Az, hogy nem tudunk semmit, az többrétű dolog, azt például biztosan tudjuk, hogy nem akarunk sokat veszíteni, és ez az elsődleges. Még a nagyon valószínűtlen, kis esélyű dolgok is bekövetkezhetnek. Az ember nem gondol arra, amikor beül az autóba, hogy karambolozhat vagy beszakadhat az aszfalt alatta.

A másik, hogy amikor fundamentálisan gondolkodunk - mert azért olyat is csinálunk -, akkor nagyon könnyű abba a hibába esni, hogy az ember felépít egy gondolatmenetet, azt gondolja, hogy ez is tény, az is tény, de nagyon sok olyan dolog van, amit nem tud ténylegesen. Olvastad, hallottad, van egy hiedelmed, de ha ezt nem tudod tényleg biztosan, az nagyon veszélyes. Nagyon könnyű beleesni ebbe a hibába, különösen ha az ember olvas újságot, tanult közgazdaságtant…

FF: Már aki tanult - csak Tamás közgazdász, én latin-ógörög szakos bölcsész vagyok, nem vagyok megfertőzve…

MT: Nagyon könnyű elhinni dolgokat, amelyek nincsenek verifikálva, nincsenek úgy. Nagyon kell figyelni, hogy az ember ne gondolja úgy, hogy egy ilyen komplex rendszert, mint amilyen a gazdaság, megért. Lehet nézni hipotéziseket, de ezek nem biztosak. Ezért ha az elképzeléseidet nem igazolja vissza a piac, akkor ezeket felül kell vizsgálni. Legalábbis mi így állunk hozzá.

Volt arról szó, hogy az ár az igazán lényeges, ami a technikai elemzők nézőpontja, meg volt szó fundamentális gondolkodásról is. A kettőt hogyan lehet összeegyeztetni?

MT: Mind a kettőről gondolkodunk, néha van valamiről fundamentális elképzelésünk, néha nincs. Az áralakulást is folyamatosan nézzük, abból is néha kialakul valamilyen elképzelésünk. Van egy szabályunk, hogy akármennyire meg vagyunk valamiről győződve fundamentálisan, pozíciót csak akkor veszünk fel, ha az áralakulás erre valamifajta okot ad.

Ha nem, akkor várunk, és megvárjuk, amíg az áralakulás egy jó belépési pontot jelez, ahol a kockázatot egy ésszerűen elhelyezett stoppal tudjuk kezelni. Ehhez az is hozzátartozik, hogy csak olyan eszközben veszünk fel pozíciót, amely eléggé likvidnek tűnik. Aki stopot alkalmaz, aki technikai alapon is próbál kereskedni, annak muszáj olyan eszközöket választania, amelyeknél érdemi többletköltség nélkül le lehet zárni a pozíciót, de azonnal.

Hiába tetszik nekünk egy illikvid vállalati kötvény, ha nem lehet transzparensen látni sem az áralakulását, sem abban nem lehet bízni, hogy ha ki akarsz szállni, azt egy ésszerű költséggel meg lehet tenni. Nem vesszük meg, nem foglalkozunk vele.

Tehát egy fundamentális ötletnek a technikai elemzés oldaláról is meg kell felelnie, de ez fordítva is igaz?

MT: Nem, ez fordítva nincs így. Olyan van, hogy az ember nagyon kockázatosnak ítél meg valamit, pedig jól viselkedik az árfolyam, és nem lépi meg, mert egy fundamentális szűrőn kiesik.. Vagy csak sokkal kisebb méretben csináljuk, mintha csak önmagában technikai alapon tennénk. De olyan is van, hogy valami nagyon jól viselkedik technikailag, és nem értjük, miért van ez fundamentálisan - de megvesszük.

Nagyon gyakran a piac előbb tudja a híreket - vannak piaci szereplők, akik jól informáltak, jobban, mint mi. Hinni kell az áralakulásnak. Azt nagyon szeretjük, ha valami történik a piacon, amit mi még nem értünk. Mire az árfolyam odaér, ahová elindult, addigra általában már mindenki érti, hogy ez miért is következett be - ekkor azonban már késő lenne pozíciót felvenni.

FF: Van, hogy nem érted, miért viselkedik úgy valamely eszköz, hogy adni vagy venni kell, mert semmilyen új hír nincsen. A mozgások java része anélkül következik be, hogy közben sejtenék az okát - a legjobb abban a mozgásban benne lenni, amire még nincs magyarázat, mert akkor még nem mernek elég sokan beszállni. Az a legértékesebb része minden árfolyammozgásnak, amikor még nem hisznek  a mozgásban.

Például a forintnál szokott ilyen lenni, hogy emelkedik az árfolyam, de nem vesznek róla tudomást  - a sajtó nem is írja meg, hogy emelkedik, amíg nem érti a mozgás okát. Amint már megérti, akkor azonosul vele. Tehát nem tehetjük meg azt, hogy ne szálljunk be olyan mozgásba, ahol nincs még meg a fundamentális ok.

Egy másik példa: van egy tőzsdei cég, cipőgyára van a bennfentesnek. Kap egy hatalmas megrendelést, mondjuk a kínai néphadseregtől. Először nem közleményeket fog kiadogatni, hanem valakik venni fogják a részvényt, mint az őrült. Duplázott az árfolyam, és az újságíró megkérdezi, hogy mi az oka ennek a nagy mozgásnak, hát mit fog rá felelni a bennfentes?

Ha még nem vette meg a megfelelő mennyiségű részvényt, azt mondja, hogy semmilyen új eseményről nincs ismeretünk. Amikor már megvették a megfelelő mennyiségű részvényt, és már ki tudja, hol jár az árfolyam, akkor majd jönni fognak a közlemények, a sajtótájékoztatók, és akkor már mindenki érti a mozgás okát. Ez persze egy szélsőséges, elképzelt példa.

MT: Ennek a jogi hátterébe most ne menjünk bele…

FF: A mai, már jobban szabályozott tőkepiacokon ez így nem elképzelhető, de a múltban voltak ilyenek. De nyilván még ma is vannak - ha nem is ilyen sarkított formában - hasonló jelenségek. Ezért gondoljuk azt, hogy az áralakulás az elsődleges információforrás, mert abban minden szereplőnek a tudása összegződik.

Tehát 2005-ben megkereste Önöket a Concorde, akkor mi volt az alapötlet?

MT: Először csak valamilyen együttműködésről volt szó, azután találtuk ki ezt az alapot, amely az abszolút hozamú és származtatott alapok terén még úttörő konstrukció volt.

FF: Hosszú beszélgetések alapján formálódott a koncepció, majd az alap működése alatt is még változott, milyen is lesz. Ha valakinek van spekulánsi múltja, attól még nem szembesül azzal, milyen is az, hogyha vagyont kezel - nekem legalábbis meglepő pszichés teher volt, nehezen viseltem. Nem magát a kockázatot, hiszen a saját vagyonommal jól elboldogultam, de amikor másnak a vagyonát kellett kezelni, azt már igen. Körülbelül két vagy három évig tartott, amíg  hozzáedződtem - ez a mai napig tartó folyamat, de az ember megtanulja kezelni a felelősséget.

Ez gyönyörűen látszik az alap árfolyamgrafikonján, ugyanis az első három évben szinte teljesen együtt mozgott az irányadó indexszel, a benchmarkkal.

FF: Igen, rengeteget kereskedtünk ugyan, csak nagyon pici pozíciókkal, nagyon szűk stopokkal. Jóval kisebb kockázatot vállaltunk annál, mint ami szükséges a meghirdetett célok eléréséhez. Az egy tanulóidőszak volt.

MT: Az volt a fejünkben, mintha az ember a szüleinek a pénzét kezelné. Nem az a lényeg, hogy 50-100 százalékos hozamokat csináljunk, hanem ha valakinek van valamekkora megtakarítása, ami tulajdonképpen elég neki, akkor jó lenne egy kicsit magasabb hozamot elérni, mint egy bankbetéttel lehet, vagy pénzpiaci alappal. De nem lehet kockáztatni, nem arra van ez, hogy valakinek a nyugdíj előtt álló édesapja vagy édesanyja elveszítsen a megtakarításából 20-30 százalékot - hát azért nem érdemes kockázatot vállalni.

Viszont valami kis hozzáadott értéket hátha lehet egy picike, ésszerű kockázatvállalással csinálni - ez lebegett a szemünk előtt. Nyilván egy érdemi pluszhozamot szeretnénk csinálni, de ez második szempont az után, hogy nem szabad komoly veszteséget elszenvedni. Ezt a részét sikerült megvalósítani az első három évben is. Hosszabb időtávra, úgy öt évre visszatekintve az érdemi pluszhozam is megvan, bár nyilvánvalóan minél többet szeretnénk elérni.

Eljött 2008, lejárt ez a tanulóidő is, meg jött a krach. Az alap elkezdett másképp viselkedni, 2009-ban körülbelül 23 százalékot, 2010-ben mintegy 11,5 százalékot hozott. Mi változott meg?

MT: Már 2008-ban is nagyobb volt a kockázatvállalás, az egy olyan év volt, amikor sikerült pozitív hozamot elérni egy elég rossz környezetben. Ott a kockázatvállalásunkkal nem volt baj, csak nem láttuk, mekkora esés fog bekövetkezni. Több dolgot jól láttunk, volt egy-két tévedésünk is abban az évben, de jól kezeltük a kockázatot, a tévedéseknek nem lett akkora ára, hogy a befektetőket kár érte volna.

Majd 2009-ben egyszerre több minden összejött, jobban is láttuk az eseményeket, meg is volt a kellő kockázatvállalás. Bár utólag nézve a nyereséges üzleteknél a pozíciót mindig túl kicsinek, a vesztségeseknél meg túl nagynak érzi az ember. Utólag persze már könnyű okosnak lenni.

Az alap nagysága százszorosára emelkedett az évek során, 330 millió forintról közel 33 milliárdra. A pszichés teher is százszorosára nőtt?

FF: Nem, ahhoz hozzászoktunk az első két-három évben.

MT: Hogy az ember száz befektető vagyonát kockáztatja, vagy ezerét, igazából ugyanolyan felelősség, az abszolút szám nem annyira fontos. Likviditási szempontból már nem mindegy, az alap méretétől függően kell megállapítani, hogy mik a kellően likvid papírok, miben kereskedhetünk, mekkora pozíciónk lehet benne.

És a nagyobb likviditású magyar papírok?

MT: A mi szempontunkból nincs olyan, hogy nagy likviditású magyar papír. A hazai állampapírpiac ugyan likvidebb, mint a részvénypiac, de a szemléletünk globális és Magyarország a térképen csak egy picike pont. Nyilván azzal foglalkoznunk kell, hogy ez forintban denominált alap, és meg kell őrizni a reálértékét is, ebből a szempontból az euró/forint árfolyam kitüntetett szerepet élvez. Ez nem azt jelenti, hogy aktívan kereskedünk vele, de ettől nem tekinthetünk el, nyilván a befektetők vagyonának védelmét erről az oldalról is biztosítanunk kell. Ezen túl Magyarországnak nincsen kiemelt szerepe.

Ez azt jelenti, hogy fedezik a külföldi ügyletek devizakockázatait forintra?

MT: Igen, mindig fedezzük a külföldi devizák árfolyamkockázatait, mert mindig elkülönítjük egymástól, hogy egy részvényindex, kötvény árfolyamáról mit gondolunk, meg azt, hogy egy deviza esni vagy erősödni fog. Előfordulhat, hogy egy részvényre is akarunk spekulálni, meg egy devizára is, de akkor ezeket elkülönítjük egymástól, külön stop loss megbízással. De egyes határidős ügyleteknél ez nem merül fel, például ha amerikai részvényindexet veszünk határidőre, ott nincsen olyan devizakockázat, mintha közvetlenül értékpapírt vennénk.

A magyar állampapíroknak ugyan nincs likvid határidős, opciós piacuk, de mivel a portfólió nagy része állampapírokban van, előfordul, hogy hosszítjuk ezek futamidejét, ha úgy látjuk, vagy egészen rövidre vesszük azt. Ezen a piacon mindig közvetlenül az értékpapírokat vesszük meg.

Szeptemberben S&P 500 és aranypozíciókról írt az alap havi jelentése - minden pozíció szerepel ezekben a jelentésekben, vagy csak a legfontosabbak?

MT: Mindig jóval több kötés történik, mint amiről beszámolunk. Alapvetően a lényegesebb, az alap hozamát jobban érintő pozíciókról számolunk be. A pozíciók jelentős része egyébként igen rövid életű, vagy mert eleve rövid távú, vagy mert kistoppolódik. Nem tartogatunk veszteséges pozíciókat.

FF: Két napnál tovább veszteséges pozíció szerintem még nem volt ebben az alapban. Ez persze nem biztos, hogy mindig jó egyébként, de tény.

MT: Mi így működünk. A jól sikerült üzleteknél is lehet, hogy csak ötödik próbálkozásra sikerül felvenni a pozíciót, mert előtte már négyszer megpróbáltuk, és kiütődött a stop loss-megbízással. Bukunk egy morzsányit, ami észre sem vehető az alap grafikonján.

FF: Ha tényszerű lenne a felsorolás, akkor például ilyesmi lenne benne: kötöttünk 58 üzletet, amiből 52 gyors kistoppolódással végződött, a többi hosszabb életű lett, de végül csak egy maradt, ami még mindig megvan. Úgy látszik, mintha nem csinálnánk semmit, mert kicsi az alap volatilitása, de emögött rengeteg üzlet van, van olyan nap, hogy az egész alap méretének megfelelő tőke megfordul. A határidős piacon pedig viszonylag olcsó a kereskedés, a díjakon, jutalékokon nem sokat veszítünk - ami igazán költséges, az a tévedés. A jó, nyereséges pozíciókat viszont hónapokig is tartjuk.

A magyar olvasókat nagyon érdeklik olyan kérdések, mint az euró/forint árfolyam, az OTP, más nagyobb részvényeink, a BUX. Van ezekről jelenleg kialakult véleményük?

MT: Ezekről nem szeretnénk beszélni. Ha már aktualitásokat keresünk, akkor inkább a globális témákban.

Amerikai elnökválasztás? Eurózóna helyzete?

MT: A fő kérdés most szerintem nem az amerikai monetáris politika, hanem a fiskális politika, a nagy kérdés, hogy lesz-e megszorítás. Ezért elsősorban azt figyeljük, hogyan reagál a piac az ezzel kapcsolatos hírekre. Miközben a megszorítás, vagy csak a további élénkítés elmaradása között dilemmáznak, az amerikai fogyasztók oldaláról már biztató jelek érkeztek. Az autóeladások jól alakultak, az ingatlanpiac is kedvező képet mutat, amit a piac technikailag is visszaigazolt, úgy tűnik, a piac most már sok értékpapír árán keresztül elfogadja ezt. Ez nagyon fontos lehet.

Európában, bár más helyzetben van, szintén döntő kérdés, hogy a költségvetési megszorítások erőltetése milyen következményekkel jár. Itt azonban a monetáris rendszer megváltoztatásának igenis van jelentősége. Ezért van az, hogy Európa meg tudta tartani nagy részét annak az emelkedésnek, ami az ősz eleji bejelentések óta történt. Mindez azonban másodlagos történet ahhoz képest, ami globálisan a fiskális politika körül történik.

Kicsit Japánhoz hasonló most ez a világ - nem abból a szempontból, hogy mi lesz húsz év múlva, hanem abból, hogy amikor élénkít a költségvetés, akkor beindul valamiféle növekedés. De amikor visszafognak, mert például elszáll a hiány, akkor visszaesik a növekedés is. Bár nagyon sokan azt várják, hogy magas infláció és kamatemelkedés következik be, ez tartósan nem látszik.

FF: Gondolkodik az ember, hogy mi fog bekövetkezni, de ha pénzt akarunk csinálni, akkor ez kevés. Azok az izgalmas történetek, amikor kialakul egy általánosan elfogadott jövőkép - mondjuk az, hogy megszorítások lesznek jövőre az Egyesült Államokban. Ezt nyilván beárazza a piac, és az ebből következő alacsonyabb eszközárakat. Ha mégsem ez következik be, és mégsem lesz megszorítás, vagy még növelik is a hiányt, akkor az egy nagy lehetőség, mert az eszközöknek valószínűleg fel fog menni az ára, amikor mindenki rájön, hogy más forgatókönyv valósul meg, mint ami be van árazva

A dolgunk nem merül ki abban, hogy gondolkodjunk azon, mi is várható, hanem arra kell figyelni, hogy mi lesz akkor, amikor a várt és beárazott események nem úgy fognak történni. Például be volt árazva az eurózóna szétesése, és önmagában attól emelkedni tudott az euró árfolyama, hogy semmi nem történt.

Hogyan néz ki Önök között a munkamegosztás, vannak súrlódások? Mi történik, ha ellenkező véleményen vannak?

MT: Folyamatosan beszélünk a piacról, jól megértjük egymást, már 1998 óta beszélünk a piacokról minden nap - hétvégén néha nem. Amikor viszont dönteni kell, akkor nem lehet minden döntéshez egy technikai bizottságot összehívni, normál kockázatvállalási kereteken belül bárki meghozhat egy döntést, majd később beszámol róla a másiknak, itt nem közös a döntés. Egy-egy ilyen döntés kockázata viszont általában csak egy morzsa. Azoknál az üzleteknél viszont, ahol a kockázatvállalás ezeknél a morzsáknál érezhetően nagyobb, mert úgy gondoljuk, hogy ez egy nagyon fontos lehetőség, ott együtt döntünk, megbeszéljünk a kockázatvállalás mértékét.

FF: De alapvetően nem emiatt vagyunk ketten, hanem mert ez egy akkora felelősség, hogy jobb azt megosztani. Egyrészt csak így lehet szabadságra menni, ha kiegészítői vagyunk egymásnak, másrészt pedig ez egyfajta kontrollt is jelent. Nagy felelőssége van az egyes személynek – ez az oka annak, hogy ketten vagyunk.

MT: Itt a kicsi kockázatvállalás, a morzsa az pár ezreléket jelent, a nagyobb az fél-egy százalékot. Ennyivel csökkenhet maximum a befektetők vagyona, ha nem sikerül az üzlet, ez a teljes tőkét érintő maximális árváltozás. Ezt a stop loss megbízás beállítása határolja be.

Melyik volt a legjobb és a legrosszabb befektetésük?

FF: Erre kész válaszom van: nekem nincs ilyen, és nem is szeretném, hogy legyen. Legjobbat szeretnék ugyan, hogy legyen, de akkor lenne legrosszabb is, az meg nagyon nem tetszene. Főleg nagyon kezdő koromban voltak nagyon jó és nagyon rossz üzleteim - az első évben voltak nagyon jó trade-jeim. De elsősorban azokra a lehetőségekre emlékszem, amiket kihagytam - mint egyes technológiai részvények vétele az internet-boom idején.

MT: Több tízezer döntésnél nem is emlékszik az ember, nincs egy konkrét döntés, ami kiemelkedne ebből a sorozatból. Egy üzleten soha nem veszítettem annyit, hogy az igazán kiemelkedő lett volna. Az egyik legjobb üzletünk volt, hogy az alap 2008-ban nem bukott. Ha akkor nem stoppoltuk volna ki az üzleteinket, hanem elaludtunk volna, akkor sokat buktunk volna. A metódusunk megóvott a nagyobb bukástól.