.jpg)
Az amerikai szövetségi büdzsé hiánya az első negyedév végén 1,4 billió dollár - tavaly egész évben volt ennyi. De inflációra cseréltük a jólétet mi is Az amerikai szövetségi költségvetés hiánya 2007-ben 343,3 milliárd dollár volt, tavaly 1,438 billió dollár, most az első negyedév végén 1,409 billió dollár. Az amerikai szövetségi kormányzat teljes hitelpiaci adóssága a válság előtti utolsó "békeév", 2007 végén 5,122 billió dollár volt, most az első negyedév végén pedig 9,646 billió dollár. (Az Egyesült Államok teljes közadóssága az amerikai pénzügyminisztérium szerint 14,343 billió dollár - a tavalyi GDP 97,8 százaléka - volt a múlt hét végén, ebből a hitelpiaci adósság 9,75 billió dollár, azonban a teljes közadósság nem minden tétele terheli a szövetségi költségvetést).
A pénz részint hagyományos hitelfelvételből, részint növekvő mértékben a Fed mennyiségi enyhítő programjaiból, elektronikus bankóprésből származott, azaz gazdasági fedezettel nem rendelkező "játékpénzből". A Fed mérlegfőösszege 2007 közepén 869 milliárd dollár volt, a múlt hét végén 2,882 billió dollár. Ez a - túlnyomórészt inflációs pénz - egyenértékű az amerikai GDP 19,7 százalékával.
Már az adósságot is finanszírozni kellene
| Finálé? Az euróövezeti vezetők ma tanácskoznak Görögország megmentéséről. Tegnap Nicolas Sarkozy és Angela Merkel együtt vacsorázott Berlinben, hogy megtárgyalják az adósságválságra adható válaszokat. A francia-német tandem valószínűleg amellett fog kardoskodni, hogy a magánszektor is vegye ki a részét az egyre súlyosabb válságba süllyedő Athén megmentéséből - erre reális esély van. Német források szerint a két vezetőhöz csatlakozott az EKB elnöke is és sikerült megállapodniuk. Izgalmakból jut péntekre is, holnap az amerikai adósságplafon megemeléséről szavaznak Washingtonban. Úgy néz ki, kiegyeznek a republikánusok és a demokraták - ha nem születik megegyezés az Egyesült államokat le is minősíthetik, ami újabb bizalmatlansági dominót indíthatna el. Az adósságcsapdában vergődő országok számára sorsdöntő két nap következik. |
Időszerű tehát, hogy a kormányok csökkentsék kiadásaikat, ha meg akarják őrizni hitelképességüket az adósságuk finanszírozása végett. Ugyanis ma már nem gazdaságfinanszírozás folyik, hanem adósságfinanszírozás. Ez egyeseknek - Németországnak, Franciaországnak - jól megy, másoknak - Görögországnak, Portugáliának - rosszul, ám a végeredmény ugyanaz: a kormányoknak már nincs pénzük a gazdaság segítésére, és nem is tudnak honnan szerezni. Közben ugyanis elapadnak a források, mert a központi bankok beleütköztek a visszatérő inflációba. A Fed június végén abbahagyta a mennyiségi enyhítést, amelyből addig amerikai kincstárjegyeket vásárolt. Az EKB utolsó ilyen programja, a tavaly májusban meghirdetett "értékpapírpiaci program" (SMP) sem működik már tavasz óta, ugyanis tavaly év végére az EKB mérlegfőösszege 2,002 billió euróra, az euróövezeti össz-GDP 21,8 százalékára dagadt a 2007 végi 1,508 billióról, 16,7 százalékról.
A kormányok saját adósságfinanszírozása miatt viszont nem jut elegendő pénz a gazdaságnak. Az EKB statisztikája szerint az euróövezetben a kormányok május végén 3,081 billió euróval tartoztak az euróövezeti hitelpiac szereplőinek, 6,2 százalékkal többel, mint egy évvel azelőtt. 2007 végén a kormányzati adósság 2,418 billió euró volt ezen a piacon, 2,3 százalékkal kevesebb, mint egy évvel azelőtt. A mai tartozás 27 százalékkal több, mint 2007 végén. Nem utolsó sorban éppen ezért az euróövezeti vállalatoknak jutó hitel 2007 vége és most május vége között csak 7,6 százalékkal nőhetett e hitelpiacról, amelynek május végén 4,714 billió euróval tartoztak a vállalatok a 2007 végi 4,283 billió helyett. Jellemző az irányzat is: a 2007 végi vállalati tartozás 14,4 százalékkal több, a most május végi mindössze 0,9 százalékkal volt több az egy évvel korábbinál, miután több mint egy évig csökkent éves összehasonlításban a vállalatoknak jutó új hitel.
Hová lett a pénz?
A vállalati hitelezés persze nem csak a szűkös források miatt kevés, hanem azért is, mert nemigen nő a lakossági fogyasztás. Nincs növekedési kilátás, amire számítva érdemes lenne hitelkockázatot vállalni - vagy a bankok részéről adni - a mostani bizonytalanságban. Az euróövezetben, az Egyesült Államokban a lakossági fogyasztás a fellendülés éveiben is a gazdaságpolitika mostohagyereke volt a versenyképességért vívott nemzetközi küzdelemben, de most még sanyarúbb sors vár rá a munkanélküliség és a közkiadások kényszerű csökkentése miatt, ahelyett, hogy a föllendülés forrása lehetne.
Ha már most végül senkinek nincs belőle, akkor hová lett az a rengeteg pénz? Mivel a gazdaságot csak rövid ideig segíthette - utána a kormányok beleütköztek a kibontakozó államadósság-válságba, a vállalatok az államadósság-válság tőkét elszívó hatásába egyfelől, és a gyenge fogyasztói piacba másfelől -, a sok játékpénz a pénzügyi rendszeren keresztül mindinkább kicsorgott a piacokra, mindenekelőtt a nyersanyagpiacra és a kőolaj szabadpiacára.
A játékpénzből így egyszer csak mégis infláció lett, hiába renyhe a gazdaság. Ez már kamatemelésekre késztette az EKB-t és a kínai központi bankot, és a Fed sem halogathatja a végtelenségig. Ettől csak minden nehezebb lesz. Még a nyersanyagpiaci spekulációra sem várhat nagy jövő, ha a gazdasági növekedés világszerte lassul vagy megáll. Körbe-körbe harap minden mindenbe manapság: a sok pénz pénzhiányt okozott, azaz a kormányok pénzszükséglete már nem segíti, hanem nyomasztja a gazdaságot, miközben a fogyasztás alig gyarapodhat, de az infláció nő és a hitel drágul. Ha újrakezdődik az előre menekülés, vagyis a rossz adósságok értékpapírosítása - mint 2008-ig a rossz magánadósságoké, ami a válságot okozta, csak most a rossz államadósságoké, amint a második görög mentőprogram ígéri -, és ez esetleg megint összedönti a pénzügyi rendszert, akkor már nem lesz, nem lehet új játékpénz a gazdaság újraindítására.
Bőven volt pénz, mára még sincs belőle, csak adósság és infláció.
MTI, Privátbankár
Az ukrán elnök elismerte, hogy jelenleg nem tudnak minden elfoglalt területet visszafoglalni.
