Érik az európai kamatemelés - indul a lavina?

Az euróövezetben júniusban tovább gyorsult az infláció, új rekordra: a fogyasztói árak átlagosan 4,0 százalékkal haladták meg a tavaly júniusit, közölték az EU statisztikai hivatalában előzetes becslésként.

Májusban volt az előző rekord a közös statisztika 1997. januári bevezetése óta, a térség átlagában 3,7 százalékos tizenkét havi drágulással. Az elemzők átlagosan 3,9 százalékra számítottak, augusztusban-szeptemberben 4 százalék fölött várják tetőzni a tizenkét havi ütemet.

Az új rekordot előre jelezte a múlt héten megjelent, szintén előzetes adat arról, hogy Németországban a tizenkét havi infláció júniusban 3,4 százalékra gyorsult a májusi 3,1 százalékról, EU-szabvány szerint számolva.

Áprilisban 3,3 százalékos, előtte márciusban 3,6 százalékos - a korábbi rekord - volt a tizenkét havi infláció az euróövezetben. A tizenkét havi infláció tavaly szeptember óta van az Európai Központi Bank (EKB) legföljebb 2 százalékos célja fölött.

Az energia-, az élelmiszer-, az alkohol- és a dohányárakat kiszűrő maginfláció májusban 1,7 százalékos volt tizenkét hónapra számolva az euróövezetben az áprilisi 1,6 százalék után, megint közelítve az EKB tűrésküszöbéhez. Ez márciusban volt 2,0 százalékon.

A legutóbbi, június eleji kamatértekezletén az EKB ismét változatlanul, 4 százalékon hagyta az irányadó, kéthetes refinanszírozási kamatminimumát. Tavaly júniusban emelte utoljára, negyed százalékponttal, azóta nem változtatott rajta, mert pénzügypolitikája a gyorsuló infláció és a "nem elsőrendű válság" következményei miatt lassulni várt gazdasági növekedés két tüze közé szorult.

A június eleji kamatdöntést követő sajtóértekezleten felolvasott hivatalos nyilatkozatában az EKB elnöke, Jean-Claude Trichet folytatódó "nagyon szoros odafigyelést" ígért az inflációs kockázatokra, ami a bank tolvajnyelvén változatlan kamatot jelent a következő értekezleten. Azonban a sajtóértekezlet kérdés-felelet részében az EKB elnöke azzal a kijelentéssel lepte meg a piacokat és az elemzőket, hogy "lehetséges, de nem biztos" a kamatemelés júliusban. A múlt héten, egy európai parlamenti beszámolójában ugyanezt játszotta: az írásos részben ismét "nagyon szoros odafigyelést" ígért, a szóbeli részben azonban megismételte: emelt riadószinten vagyunk..., amint már mondtam, dönthetünk csekély kamatemelésről a következő értekezleten. De a vérmesebb várakozásokat is lehűtötte, mondván: az EKB soha nem kötelezi el magát előre..., soha nem mondtam, hogy emelési sorozatot terveznénk.

Az új kulcsszó, az "emelt riadószint" szemlátomást köztes állapot a "nagyon szoros figyelés" és az "erős éberség" között, mely utóbbi az EKB szakzsargonjában egyértelműen kamatemelést jelez a soron következő értekezletre. Így tehát az EKB kormányzótanácsának most következő értekezletén, csütörtökön nagyon valószínű a szigorítás, de nem lehet úgy tekinteni, mintha már "zsebben" volna. Sőt, Trichet a kétkedőknek is adott némi muníciót, mondván: az euróövezeti GDP erős első negyedévi növekedése egyszeri tényezőknek, főleg a jó időjárásnak tudható be, és "megfelelőbb lesz majd az első két negyedévet együtt szemlélni".

Az euróövezeti gazdaságok növekedése az első negyedévben 0,8 százalékra gyorsult a tavalyi utolsó negyedévi 0,3 százalékról, rendre az előző negyedhez viszonyítva, illetve az egy évvel korábbival összevetve 2,2 százalékra emelkedett 2,1 százalékról, az EU statisztikai hivatalának utolsó felülvizsgálata szerint. Ám egyöntetű a vélemény a piacon, hogy a második negyedév sokkal rosszabbul sikerült az euróövezetben.

Korábban úgy látszott, az EKB egyáltalán nem is aggódik a GDP miatt, annál inkább az infláció miatt: e hónap elején 1,5-2,1 százalékra emelte az euróövezet idei gazdasági növekedésére szóló előrejelzését a márciusban jósolt 1,3-2,1 százalékról, de az inflációs előrejelzését is növelte. Más kérdés, hogy a valóságtól mégsem rugaszkodhat el teljesen a bank: most, amikor a kőolaj ára rekordot rekordra halmoz, a gyengülő gazdasági és profitkilátások miatt a tőke menekül a részvényekből és a dollárból az energia szabadpiacára, az EKB kamatemelése - és vele az euró további erősítése - akár földindulást is okozhat. Talán erre - és az érlelődő szigorítás esetleges további halasztására - célzott Trichet, amikor az első két negyedév GDP-alakulásának "együttes szemlését" javasolta. Ám az is lehet, hogy csak a szigorítássorozattól való félelmeket igyekezett oszlatni.

Az igazi dilemma az, hogy az euróövezeti infláció ugyan nagyrészt külső eredetű, de az eddigi kivárás miatt az EKB az infláció klasszikus belső forrásával, a pénzellátás rekord közeli növekedésével sem tudott mit kezdeni. Annak fő forrása, hogy a vállalati hitelezés hónapról hónapra újabb 15 százalékos rekord vagy rekord közeli ütemben emelkedik éves összehasonlításban. Kérdés, éppen a mostani profitpánik közben jött-e el az idő ezt mérsékelni, azaz drágítani a tőkét az exportfejlesztő beruházások számára, amikor a lakossági fogyasztás már rég nem támogatja a GDP-növekedést. A EKB álláspontja szerint a pénzellátásban rejlő inflációs kockázatot bérmérséklettel: a termelékenység növekedésétől és a fogyasztói árindextől elmaradó béremeléssel kell kiegyensúlyozni. Ezt a feltételt a vállalatok könnyen teljesítik: az első negyedévben az euróövezeti bértömeg nominálisan mindössze 3,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, a tavalyi utolsó negyedévi 3,2 százalékos többlet után. Az euróövezetben a bértömeg növekedésének üteme a tavalyi második félévben elmaradt az infláció ütemétől, és a mostani első félév átlagában hasonló várható.

Újabb kérdés, hogy a bérből és fizetésből élők feláldozása meddig mentheti meg az euróövezetet a kamatemeléstől. Mindent egybevetve: a csütörtöki döntés kényesebb és kétesélyesebb, mint bármikor az utóbbi években.

Hova tovább: jön a 150 dolláros olaj?
Pesszimizmus járja át Európát
Egyre kevésbé bíznak az euróövezetben

MTI