Továbbra is nagy a nemek közti különbség a foglalkoztatás terén, a nők mindössze 49 százaléka dolgozik vagy keres munkát világszerte, míg a férfiaknál 27 százalékponttal magasabb ez az arány – derült ki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legfrissebb jelentéséből.
Van, ahol még rosszabb a helyzet
A tanulmány szerint a legnagyobb, 31 százalékpontos különbség a foglalkoztatásban a feltörekvő országokban van, míg a fejlett országok esetében 16 százalékpont a különbség. A legkisebb, 12 százalékpontos eltérést a fejlődő országokban regisztrálták. A régiókat nézve az arab államokban, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában vannak a legnagyobb különbségek, ahol 50 százalékpont feletti eltérés is előfordult.
Az ILO értékelése szerint aggasztó, hogy 1997 és 2017 között globálisan mintegy 3 százalékponttal csökkent a férfiak és a nők munkaerőpiaci részvétele, és a csökkenő trend várhatóan marad jövőre is.
Esélyük sincs bejutni
A jelentés kitér arra, hogy a nők nehezebben találnak munkát a férfiaknál, esetükben 6,2 százalékos a munkanélküliségi ráta globálisan, míg a férfiaknál 5,5 százalékon áll, és a mostani trendek szerint nem is változik 2021-ig. Az arab országokban és Észak-Afrikában több mint 20 százalékos a női munkanélküliség, több mint kétszerese a férfiakénak.
A tanulmány szerint a nők hajlandóbbak fizetetlen munkát végezni, a háztartási és otthoni ápolási teendőket inkább ők látják el, a fizetett munka esetében pedig többször túlóráznak a férfiaknál. A nők aránya az oktatásban, az egészségügyi és szociális területeken a legnagyobb, amelyet a nagykereskedelem és a kiskereskedelem követ.
Van megoldás
Az egyenlőtlenségek enyhítésére, a nők munkaerőpiaci helyzetének javítására a tanulmány szerint komplex megközelítést kell alkalmazni, ami magában foglalja a nemi megkülönböztetés és a sztereotípiák elleni küzdelmet a munkahelyen és azon kívül is, az egyenlő munkáért egyenlő díjazás elvének érvényesítését, valamint fontos egyes, tipikusan nőinek tekintett munkák, mint a gondozás megfelelő javadalmazása. Kiemelik egyebek mellett az oktatásban való részvétel fontosságát és a döntéshozó helyzetben lévő női vezetők számának emelését, valamint a nők által végzett, családdal és háztartással kapcsolatos nagyrészt „láthatatlan” munka jelentőségét is.
Több európai ország esetében is hasonló tendenciák jelentek meg. 
