Napra pontosan száz éve, 1918. február 6-án fogadta el az angol parlament a Representation of the People Act-et, avagy népképviseleti törvényt, ami végre megteremtette az egyenjogúságot a politikában, és választójogot adott a nőknek is – feltéve, ha megfeleltek bizonyos feltételeknek. A szüfrazsett mozgalom ugyanis elérte, hogy a 30 év feletti, saját tulajdonnal rendelkező nők is részt vehessenek a választásokon.
Miről szólt a törvény?
A népképviseleti törvény kimondta, hogy minden 21. életévét betöltött férfi szavazhat, illetve azok a 19. életévüket betöltött fiúk, akik szolgáltak az első világháborúban. Emellett azok a nők, akik betöltötték a 30. életévüket, házasok voltak, rendelkeztek saját tulajdonnal vagy egyetemi végzettséggel rendelkeztek, szintén választójogot kaptak (utóbbiak csak az egyetem választókörzetében, amíg nem feleltek meg a többi kritériumnak). Emellett változást hozott a szavazás menetében is, ettől a naptól ugyanis egy adott napon tartották a szavazást, és nem több napra széthúzva.
Magyarországon egyébként egészen 1945-ig kellett várni a női választójog bevezetésére, akárcsak Franciaországban. Sokáig Svájc tartotta a legkésőbb-felzárkózók listájának vezető helyét, ők csak 1977-ben ismerték el a nőket egyenjogúként, 2015-ben azonban Szaúd-Arábia is nyitott az egyenjogúság felé – a nők ez év decembere óta élhetnek a szavazati jogukkal. Utóbbi egyébként tovább enyhített az eddigi ultrakonzervatív vezetésen, erről itt írtunk bővebben. >>>
A tudományos kutatások néha fura dolgokon keresztül jutnak el ahhoz az eredményhez, amit várnak tőlük. Most a spagetti van soron. 
