Minden borzalmas: hogyan dobhatják fel a munkahelyi légkört a vezetők?

A cikk eredetileg laptársunk, a Piac & Profit oldalán jelent meg.

John W. Gardner, az igen neves, vezetéselmélettel is foglalkozó kutató és tudós 1968-ban egy amerikai gazdasági válság során arról írt, hogy a vezetők legfőbb feladata a remény életben tartása:

hinnünk kell magunkban és a jövőben, ugyanakkor nem gondolhatjuk azt, hogy az élet könnyű.

Más szóval a vezetők feladata az, hogy segítsék kollégáikat abban, hogy realisták, de optimisták maradjanak – ennek gyakorlati megvalósításához adott tanácsokat vezetésszervezéssel foglalkozó szakemberek segítségével a Harvard Business Review.

Ragaszkodjunk a hibátlan végrehajtáshoz, de hagyjunk helyet a szabad gondolkodásnak!

Ennyire megterhelő időkben lehetetlen sikeresen elvégezni a munkát extra energia nélkül, hiszen minden eddiginél jobban oda kell figyelni ahhoz, hogy a megemelkedett stresszszintek, a gyakoribb konfliktusok, szorongó ügyfelek, és a felborult munka-magánélet egyensúly mellett is hibátlanul legyenek végrehajtva a feladatok.

Ez a precízió azonban nem mehet a kreativitás és a brainstorming rovására – írja a Stanford üzleti iskolájának professzora, James G. March nemrég megjelent tanulmányában. A szakember szerint a pontos munkavégzés elvárása mellett a menedzsereknek helyet kell hagynia az úgynevezett „szervezeti bolondozásra”, amikor a dolgozóknak lehetősége van a szabad gondolkodásra, kísérletezésre, és kikapcsolódásra a mindennapi taposómalom mellett.

Mindenki képes a problémamegoldásra – különösen, ha lehetőséget kap rá!

Saras D. Sarasvathy, a Virginiai Egyetem Darden üzleti iskolájának professzora közel egy évtizede tette közzé tanulmányát arról, hogy a nagy innovátorok és vállalkozócsillagok valójában hogyan oldanak meg problémákat. Eszerint míg a mindennapi „mitológiában” az él, hogy ezek az újítók képesek megjósolni a jövőt, amit aztán megalkotnak, valójában arról van szó, hogy a változás mozgatórugóinak számító emberek valójában egy hárompontos vonalon mozognak a problémamegoldáskor:

• „ki vagyok” – az újító jellemvonásai, ízlései és képességei

• „mit tudok” – az újító képzettségei, tapasztalatai és végzettségei
• „kit ismerek” – az újító személyes és professzionális kapcsolatrendszere

Sarasvathy ezt „bird-in-the-hand” (madár a kézben) elvnek nevezte, amellyel bárkiből innovátor válhat, és a rendelkezésre álló erőforrásokkal komoly problémákat oldhat meg. A kollégákat problémamegoldásra biztató és erre lehetőséget adó vezetők ezzel is elősegíthetik a munkahelyi jó hangulat kialakulását.

Ne feledkezzünk meg az emberi faktorról az új ötletek miatt!

A pandémia által átformált mindennapokban könnyen előfordulhat, hogy a vezetők a jövőt formáló nagy ötletek felé fordulnak, mint például a digitalizáció, a termékek újratervezése, vagy éppen egy nagyszabású szervezeti átalakítás. Túlságosan gyakran előfordul azonban, hogy a grandiózus jövőképeket kergető menedzserek elfeledkeznek az emberi faktorról, és elhanyagolják a kollégák érzéseit és igényeit.

A meditációs képzésekkel foglalkozó Sharon Salzberg ezért azt javasolja, hogy a komoly terveket dédelgető vezetők először a saját közvetlen környezetükkel foglalkozzanak – az ügyfelekkel, a mindennapi partnerekkel és a kollégákkal.

Nagyon kevés ember elég erős, karizmatikus, kitartó és meggyőző ahhoz, hogy egyedül képes legyen átformálni az egész világot. Legkönnyebben a mindennapi közegünkben idézhetünk elő változásokat.

- fogalmazott.

A legkisebb jó hír is számít

Kevés olyan dolog létezik, amennyiben annyira egyetértenek a pszichológiával foglalkozó szakértők, mint az, hogy a rossz hírekre sokkal zsigeribb módon reagálunk, mint a jó hírekre. Robert F. Baumeister kutató-pszichológus például úgy becsüli, hogy minden negatív esemény vagy benyomás legyőzéséhez legalább négy jó dologra van szükség

Ezt szem előtt tartva, a jelenlegi járvány okozta rossz hírekkel egyébként is leterhelt világban különösen fontos, hogy a vezetők minden pozitív hírt megosszanak a kollégákkal – azaz elő a virtuális partikellékekkel, a Zoom-os ünnepléssel, és a nyílt dicséretekkel! Ha a főnökség is optimizmust sugároz és a jó hírekre koncentrál, a munkatársak is sokkal inkább képesek lesznek arra, hogy bizakodva tekintsenek a világba.

(HBR)