A mai magyar munkaerő-piacon is maradt sok iparág, ahol nagyon rezeg a léc a munkavállaló talpa alatt. Akár a kőkemény versenyben kell emberfeletti módon teljesíteni, akár a választott szektor gyengélkedik, nem felejtheti el az alkalmazott egy pillanatra sem, hogy bármikor lapátra kerülhet.
Sokan ezért azzal a kőkemény elhatározással vágnak bele a mindennapokba, hogy "pótolhatatlan munkaerőt" faragnak magukból. Habár az elképzelés több szempontból is becsülendő, és elsőre jó lépésnek tűnhet, szakértők több okból sem ajánlják ezt a hozzáállást abban az esetben, ha nem akarunk idejekorán kiégni. Chrissy Scivicque szakember blogjából szemezgettünk a hibák közül, amiket jobb nem elkövetni:
Előbb pusztulunk bele munkába, minthogy befejeznénk mindent
Valaki úgy válhat tipikusan "pótolhatatlanná", ha egyedülálló tudásra tesz szert a munkájával kapcsolatban, amit aztán semmiképp sem oszt meg a munkatársaival. Azon kívül, hogy ez a mai világban egy nagyon önző hozzáállás, még egészségtelen is. Ilyen esetekben a nélkülözhetetlenné váló szakemberre valóban szükség lehet minden percben, ami azt jelenti, hogy a nyári vakáció lerövidül (ha van egyáltalán), a betegszabadság pedig akkor is megritkul, ha indokolt lenne. A folyamatos félelem attól, hogy ez a one-man-show megbukik pedig egyenes jele a kiégésnek.
A biztonság illúziója
A pótolhatatlanság érzete akkor a legrosszabb, ha el is hisszük, hogy azok vagyunk: ilyenkor úgy érezhetjük, hogy a szabályok nem vonatkoznak ránk. Egy kis késés, határidők csúszása nem számít, hiszen úgyis csak mi tudjuk elvégezni a feladatot? Ne álltassuk magunkat: előbb vagy utóbb a munkatársaknál is betelik a pohár ilyen fokú arroganciától és inkább más után néznek (még ha ez a feladat rosszabb elvégzésével is jár).
Ennél több már nem lehetsz
Ott és abban a helyzetben te vagy a legjobb ember. Ott és akkor rád van szükség. Máshol viszont köszönik szépen, de ne avatkozz be. Ha pótolhatatlanná akarunk válni valamiben, jó eséllyel egy dologban leszünk azok, ez azonban magában hordozza annak a veszélyét, hogy megrekedünk a tetőfokon. Más feladatot nem bíznak ránk, a fejlődésünk betonba van szépen beágyazva. Pedig jobb ha észrevesszük, hogy ma már egyes szakmák csak ideig-óráig léteznek. Az a hiányszakma, amiről tavaly még nem is hallottunk, lehet, hogy jövőre már eltűnik a süllyesztőben. A közösségi média-menedzser tipikus esete ez.
A legfontosabbat pedig ne felejtsük el: bármennyire keményen is dolgozunk rajta, a látszat ellenére senki sem pótolhatatlan.
A japán kormány hozzákezdett a hadiipari komplexum fejlesztési stratégiájának a kidolgozásához. 
