Egekben az áfa, virágzik a feketézés: hogy mászik ki ebből az élelmiszeripar?

Így kezdődtek a bajok

Az élelmiszer létszükségleti cikk, emiatt:

1. az ágazat növekedési potenciálja elmarad a nemzetgazdaságétól, hiszen a jövedelem emelkedésével a többlet jövedelem egyre kisebb részét fordítják a háztartások élelmiszerre. Ezzel magyarázható, hogy amíg élelmiszerre az alacsony fejlettségű európai országokban a jövedelem akár felét is elköltik, míg a leggazdagabbakban alig 10%-ot.

2. Az élelmiszeripar viszont az átlagnál sokkal kevésbé érzékeny a gazdasági ciklusokra. A válságokban elsősorban nem az elfogyasztott élelmiszermennyiség csökken, hanem a kereslet jellemzően az élelmiszer-fogyasztás eltolódik az olcsóbb termékek irányába. Például amíg 2009-ben az ipar mintegy 20, a teljes GDP pedig 6,7%-kal esett, az élelmiszeripar alig 2%-kal esett vissza.

Az élelmiszeripar súlya folyamatosan zsugorodik Az ágazat súlya az feldolgozóipar termelésben (zöld, %) és a nemzetgazdasági hozzáadott értékben (kék, %, j.s.)

A 2009-es visszaeséskor viszont az ágazat a feldolgozóiparnál lényegesen kevésbé esett vissza. Éves reálbővülés: élelmiszeripar (zöld) és feldolgozóipar (kék)(%)

Ezen sajátosságok miatt a világ országainak többségében az élelmiszeripar érett, kiszámítható ágazatnak minősül, stabil jövedelmezőséggel. Ezért is meglepő, hogy Magyarországon a rendszerváltás óta eltelt időszakot nehezen lehetne élelmiszeripari sikertörténetnek nevezni. 1998 és 2012 között közel 40%-ot esett a hazai élelmiszeripar bruttó hozzáadott értéke, miközben a teljes gazdaság 30% -kal bővült.

Az OTP Elemzési Központ ágazati elemzése szerint a magyar élelmiszeripar gyengélkedése a '90-es évek elejére, a vezethető vissza. Az ágazat elavult struktúráját a hatékony lépések hiánya és az állami tulajdonban maradt veszteséges és folyamatosan támogatott vállalatok konzerválták. Így a magyar élelmiszeripar jelentős része sem az új export partnerek igényeire, sem pedig az értékesítési csatornák megváltozására nem tudott reagálni. 2001 és 2006 között az ágazat újabb strukturális válságon ment keresztül, ugyanis az európai uniós tagság miatt le kellett építeni a piactorzítónak ítélt állami támogatásokat.

Nem véletlen, hogy a magyar élelmiszeripar versenyképessége a környező országokkal összevetve jelentősen romlott, az ágazat részaránya mind a régiós termelésben, mind a közép-kelet-európai exportban jelentős mértékben csökkent. A régiós exportban a magyar termékek súlya megfeleződött.

Az élelmiszeripar GDP-hez való hozzájárulása 2,3%-ra csökkent, ami az ágazat érettségét és fejlettségét tekintve kifejezetten alacsonynak mondható. Az ágazat egyik legégetőbb problémája a feketegazdaság óriási súlya, ennek hátterében pedig az áll, hogy régiós összehasonlításban a haza élelmiszeripari termékeknek lényegesen nagyobb az áfa-tartalma. Megoldást jelentene a szektorban az élelmiszerek áfájának csökkentése, ennek első lépéseként értékelhető, hogy a sertés és a félsertés áfája 5%-ra csökkent.

A strukturális válságból való lassú kilábalást a 2008-ban kirobbant gazdasági és pénzügyi válság törte meg, azóta a magyar élelmiszeripar lényegében a stagnálás állapotában van. A 2013-as évben sem a termelői, sem a belső értékesítési árak nem változtak számottevően.

Régiós export (jobb skála, millió euró) és ebből Lengyelország és Magyarország részaránya (bal skála, %)

Válságban a húsipar

A fontosabb területeket egyenként megvizsgálva szembetűnő a húsipar válsága, mely az üzembezárások ellenére súlyos kapacitásfeleslegekkel küzd, hiszen az iparág sokkal nagyobb állatállományra van méretezve. Óriási probléma az exportszerkezet összetétele, ugyanis a magyar húsipar főleg alacsony hozzáadott érékű termékeket kínál eladásra, míg például Lengyelország sikeresen állt át magasabb fokon feldolgozott termékek kivitelére.

A 2000-es évek elején a magyar termékek adta a régiós export 60%-át, míg ez az arány 2012-re a harmadára esett. Eközben a lengyel élelmiszeripar az uniós csatlakozás nagy nyertesének tekinthető, hiszen részaránya a régió kiviteléből 31%-ról 51%-ra növekedett.

A tejipar szempontjából legfontosabbnak tekinthető fejlemény az, hogy 2015. április 1-vel az európai piacon megszűnik a kvótarendszer. Mivel Magyarország a ráeső kvótarészt csak 70-80%-ban használja ki, várható, hogy a versenytársak az eddig kvótavásárlásra fordított összegeket az iparág modernizációjába fogják fektetni, ami a magyar tejtermékek versenyképességének további romlásához fog vezetni. A magyar tejipar input költségei jelenleg túlságosan nagyok, így mindenképpen jelentős modernizációra, illetve prémium termékekre történő szakosodásra lenne szükség - vélik a szakemberek.

A cukoriparban a kvótarendszer 2017-ben fog megszűnni, ám ez nagy valószínűséggel nem fog számottevő változást hozni a hazai termelők helyzetében, hiszen az ágazatban az elmúlt évek során folyamatos leépítések mentek végbe.

A kitörési pont: az export

Az élelmiszeripar érett, stabil ágazatnak tekinthető, növekedési potenciálja meglehetősen alacsony, mindemellett szembetűnő, hogy míg árbevétele 2002 és 2012 között mindössze 30%-kal emelkedett, az exportértékesítés volumene több mint kétszeresére nőtt. Mindez alapján elmondható, hogy az élelmiszeripar egyik kitörési pontja az export bővítése lehet, amely jelentős mértékben hozzájárulhat a hazai foglalkoztatási helyzet javításához, lévén hogy az ágazat meglehetősen munka-intenzív.

A magyar élelmiszeriparban minden bizonnyal további konszolidáció fog végbemenni, és megállapítható, hogy a sikerre pedig a közepes és nagyobb méretű, vertikálisan integrált vállalatoknak van a legnagyobb esélye - derül ki az OTP ágazati elemzéséből.