Hé, a pénz az pénz!
De nem mindegy, mennyi. Ha épp jól megy a gazdaságnak, a fizetésemeléseket akkor is az éves inflációhoz viszonyítják, így alig pár százalékkal többet vihetnek haza a dolgozók. Ez papíron persze jól néz ki, de a fizetésemelés sokszor nem csapódik le a hétköznapi életben, így a munkavállaló sem lesz motivált, hogy keményebben dolgozzon. Még a legsikeresebb, legjobb munkaerő is csak maximum öt százalékos fizetésemelést tud magának összekaparni, egy átlagos dolgozó ennek alig a felére számíthat.
De akkor hogyan lesz álomfizetésem?
Az már szinte köztudott, hogy az ember kizárólag előléptetéssel vagy munkahelyváltással juthat jobb fizetéshez. Ez azonban azt is eredményezi, hogy egyes ágazatokban – főleg a „fehérgalléros” irodai munkákat illetően – borzasztóan felgyorsul a verseny. Nem csak a dolgozók versengenek egymással, de a vállalatok is: ők a legjobb képességű emberekért veszik fel a kesztyűt. Azok a vállalatok, akik évente kínálnak egy kismértékű béremelést, gyakorlatilag már a startnál elvéreznek ebben a versenyben.
Munkaadó vagyok, mit csináljak?
Egy rugalmas megoldást jelenthetnek a különböző bérkiegészítések és bónuszok, amikkel egy munkavállaló ügyesen tud játszani. Ezzel ugyanis kifejezhető, hogy mennyire vagyunk elégedettek egy adott munkavállaló éves teljesítményével, miközben azok sem veszítik el a béremelés lehetőségét, akik az adott évben valamiért nem teljesítettek olyan jól.
A vállalati költségeken is le lehet faragni az ilyen gesztusértékű fizetések bevezetésével. Egy fizetésemelést vagy épp egy bércsökkentést ugyanis nehéz megkerülni, a vállalat teljesítményétől függően azonban dönthetünk, hogy adunk-e az adott évben bónuszokat vagy sem. Ezeket az emberek könnyebben elengedik, inkább ajándékként kezelik. Ajándékot kapni pedig – lássuk be – mindenki szeret.
Alig egy nap után máris felszállt a füst Rómában, egy amerikai bíboros lett az új pápa, XIV. Leó néven. Íme az első reakciók. 
