Jó szakemberből gyenge vállalkozó lesz? – interjú

Az interjú első részét itt olvashatja el. >>>

A könyvet olvasva az a benyomásunk, hogy Péter tulajdonképpen egy normális, szakmailag rendben lévő vállalkozó, viszont valahogy mégis folyamatosan nehézségekkel küzd. Mennyire jellemző ez a helyzet a mindennapokban?

Most engedjük el azt a vállalkozó sztereotípiát, miszerint a vállalkozó lop, csal, hazudik, hanem induljuk ki abból, hogy mindenki normális, és jó szándékkal kezd vállalkozni. Innentől kezdve úgy gondolom, hogy itthon 95 százalékban igaz, hogy szakmai alapon kezdenek el kkv-céget építeni, mert a majdani vállalkozó úgy gondolja, hogy jobb, mint az előző munkahelyén a főnöke, vagy csak jobban csinálja, és 7-8 emberig szépen növelgeti a cégét, amikor elér egy emberi korlátot, ahol nincsen ideje mindent magának felügyelnie, és jön a káosz – ezt a könyvben például a rosszul rendelt csavarok is mutatták. 

A cégépítés egy másik szakma, az, hogyha a vállalkozó jó az eredeti szakmájában, nem jelenti azt, hogy a cégépítésben is az – sőt, valószínűleg nem az, mivel ezt nem tanítják sehol. Akadnak vállalkozók, akik így indultak, hogy nem tudták, mi az a vállalkozás, de fel tudtak építeni egy céget, mert tényleg tehetségesek, vagy mert felismerték azt, hogy be kell vonni külső tudást, és visszább léptek az operatív oldaltól. Ők a kisebbség.

A 90 százalék az, akikkel nem találkozom a Cégépítők podcastban, mert nem építettek sikercéget, de elérnek szép eredményeket, nem halnak éhen, munkát adnak néhány embernek, de nem halmoznak sikert sikerre. Na, ennek a 90 százaléknak telitalálat szerintem ez a könyv.

Visszatérő motívum, hogy Péter kvázi halálra dolgozza magát, a házassága is romokban. Ténylegesen létező probléma ez a felfelé törekvő vállalkozók esetében?

Igen, abszolút. Van egy olyan mondás, amely szerint ha nincs rendben a magánéleted, az üzleti életed sem tud rendben lenni, mert a „hazamegyek és pihenek” sem megvalósítható, hanem mindenhol csak a stressz vár. Másrészt pedig a vállalkozónak a cége egy kicsit olyan, mint a saját gyereke, betolakodik a házastárs meg a gyerek mellé, és sokan a cég mellett döntenek, lemondva sok mindenről.

Ez a helyzet pedig komoly felismerést igényel, olyan, mintha égne a ház, és évekig oltanánk a tüzet, miközben a helyzet sosem válik jobbá, miközben lehet, hogyha leégne a „ház”, sok új lehetőség megnyílna.

Ha egy vállalkozás beleragad a napi mókuskerékbe, a hullafáradt cégvezetőnek aligha lesz kedve stratégiailag tervezgetni este nyolckor, ráadásul otthon is a stressz várja, így pedig beleragad egy örök körforgásba. Nagyon sok embert látok aki ebben a helyzetben ragad, és azzal vigasztalja magát, hogy végül is megy a cég, de a magánéletében nincsen semmilyen értéke a vállalkozáson kívül, ami ha hoz egy rossz döntést, vagy jön egy váratlan kihívás, megbicsaklik, és kész vége. Rengeteg ilyen példát látok, és ezek nem egyedi, kiragadott esetek. Csak arról nem beszél senki.

Péter egy ponton kénytelen magára hagyni az alkalmazottait, ám igencsak csalódást keltő a delegálásának eredménye. Mennyire nehéz jól delegálni a feladatokat egy cégvezető számára?

Ez az egyik kedvenc témaköröm, állandó probléma a cégvezetők számára, amivel tényleg mindenki küzd.  Szerintem mindenkinek van egy olyan ismerőse, aki szívesen mondogatja, hogy „van egy csomó emberem, és mindenkinek elmondom, mit kéne csinálnia, de idiótákkal vagyok körülvéve”, ezután pedig arra panaszkodik, hogy az elrontott dolgokat magának kell javítania, meg ellenőrizgetni, egy idő után pedig inkább úgy dönt, hogy oké, akkor megcsinálja maga. Na, ezekből a cégvezetőkből lesz rabszolga, aki dolgozik az alkalmazottai helyett, akiknek ráadásul még fizetést is ad, nem mellesleg pedig egy életre el is megy a kedve a delegálástól. Ez a probléma egyik ága, a másik pedig az, hogy meg kell tanulni segítséget kérni, sokan egészen egyszerűen nem tudják, hogyan kérjenek segítséget, cikinek érzik, pedig ezt meg kell tanulni.

Csak ezután jön az, hogy fel kell ismerni, mégis mivel töltjük az időnket? Erre van egyébként egy Cégépítők workshopom is, ahol elmutogatom azokat a praktikákat, hogy hogyan lehet felismerni és megmutatni, hogy mivel mennyi időt töltünk. Aztán így derül ki az, hogy a vállalkozó naponta négy órát értékesítő, négy órát HR-es, négy órát pénzügyes, négy órát ügyfélszolgálatos. Ja, hogy az már 16 órás munkanap? A problémát fel kell ismerni, és meg kell hozni a döntést, hogy ezen bizony változtatni kell.

Mit tehet a vállalkozó, ha rákényszerül, hogy delegáljon?

Sokaknál fordul elő az, ami a könyv Péterével is történik, hogy valamilyen külső tényező kényszeríti ki mindezt, beüt a magánéleti vagy családi krach, ami miatt a cégvezető hirtelen nem tud a cégével foglalkozni, és önállóságot kell adnia a kollégáknak, amivel nekik is meg kell küzdeniük. Ha ennek nincsenek meg az alapjai, és hirtelen eltűnik a főnök, a dolgozó könnyen úgy érezheti, magára maradt, és attól fél, hogyha valamit elront, visszajön a főnök, és leveri rajta, vagy kirúgja – erre egyébként a könyvben is van példa.

Én azt szoktam mindig mondani, hogy a vezető azért vezető, hogy vezesse az embereket, és az ő felelőssége, hogy milyen tudást, milyen eszközöket, milyen know-howt ad át nekik. Ha ezek a technikák megvannak, a kollégáknak is meg kell tanítani, hogy ne azért dolgozzanak vagy csináljanak valamit, mert azt úgy szokták, hanem azért, hogy a jövőképben meghatározott fő célhoz közelebb vigyen.

A priorizálás, a feladatok kiosztása, a feladatok kezelése, az, hogy ezer darab olvasatlan email van az inboxban, vagy éppen nulla, azok mind technikai dolgok, amikhez biztosítani kell a szükséges tudást. Vagy például szokássá kell tenni, hogy ne papírcetlikre, meg naptárba, meg öt helyre írják fel a kollégák, hogy mit kell csinálni, hanem egy rendszerbe vezessék bele ezeket is – ha az ehhez szükséges tudást a cégvezető nem tudja megadni, akkor igénybe tud venni külső segítséget.

Lásd, a könyv, internetes cikkek, Cégépítők podcast – hogy csak néhány példát említsünk. A lehetséges támogatás ott van, de a vállalkozónak fel kell ébrednie, és rá kell jönnie arra, hogy változtatnia kell. A probléma létezik, de nem kell pánikba esni, van megoldás, most jött a bölcs varázsló, ez vagyok most én a könyvvel, aki megmutatja az utat, hogy itt van, így tudsz ebből a gödörből kikászálódni. Nem fogom helyetted megcsinálni, mert akkor az az én cégem lesz, nem a tied, de elmondom neked, hogyan tudod te legyőzni a gonosz sárkányt, megszerezni a fele királyságot, meg a királykisasszony kezét, mint a mesékben.

Egerszegi Krisztián Jövőkép című könyve megvásárolható ezen a linken.