Jövőkép nélkül csak szenvedés lesz, nem sikercég – interjú

Kezdjük az elején: miért ebben a formában született meg ez a könyv?

Alapvetően az volt a koncepcióm, hogy nem egy üzleti szakkönyvet akarok írni, viszont mégis úgy akartam megírni, hogy témáját tekintve ebbe a kategóriába tartozzon, és regényes formátumba legyen öntve, ugyanis szerintem nem nagyon van ilyen a piacon: olvasmányos, élvezhető, érzelmekre hat, de mégis van benne tartalom. Könnyen olvasható, nem száraz szakkönyvről van szó, viszont mégis van benne azért egy olyan ív, amely megmutatja, hogyan lehet egy vállalkozást összerakni. Nem akartam egy harminckettedik üzleti szakkönyvet csinálni, ebből a könyvből, ha bemegyek a boltba, nem fogok tíz másikat látni.

Kiknek szól?

A fent említett alapkoncepció mellett fontos említeni, hogy van egy csomó olyan ember, aki tudja, hogy mit kellene csinálnia a cégépítésben, de aztán sosem lesz rá ideje, nem csinálja meg, mert a napi tűzoltással, a fontosnak tűnő egyszerűbb dolgokkal mindig könnyebb foglalkozni. Az a célom, hogyha ez a vállalkozó elolvas egy ilyen könyvet, mondjuk a szabadidejében, akkor kapjon olyan impulzust és információt, hogy lássa ez az egész megvalósítható.

Emellett volt egy olyan hátsó gondolat is a könyv írásakor, ha például nemcsak a vállalkozó olvassa el, hanem a párja is, akkor a segítségével megértheti, hogy miért stresszel ennyire a párja, miért dolgozik olyan sokat, és remélhetőleg így néhány vita is elkerülhetővé válik. Ez csak egy plusz üzenet.

A cím, a jövőkép is egy üzenet, és én ebben maximálisan hiszek, azaz, hogyha nincs jövőképed, akkor nem valószínű, hogy egy jó céget fogsz felépíteni, ha viszont van jövőképed, akkor van esélyed azt elérni. Ami biztos, hogyha össze-vissza ugrabugrálnak, kapkodnak az emberek abból általában nem szokott sikeres dolog kisülni.  A könyv egy valóságos de fiktív történet, az írásakor inspiráltak az elmúlt év tapasztalatai, és a Cégépítők podcast is.

A regény Pétere is a szakkönyvekhez nyúl. Neki is segíthetne a Jövőkép?

Az előzetes olvasók részéről az egyik visszajelzés az volt, hogy a Jövőkép egy könnyed regény, amely azok számára, akik túl vannak a kezdeti hibákon, jó visszatekintést ad az olyan problémák megoldására, mint amelyekkel főhősünk is küzd. Akik meg most még nem vállalkoznak, azok számára pedig a jövőre nézve egy segítség, hogy mit nem érdemes elkövetni.

Ha valakinek az az életcélja, hogy örök életében a saját cégében dolgozzon, mert azt élvezi, az is rendben van; akkor semmi gond, csinálja azt, de akkor ne panaszkodjon azért, hogy ő nem akar a cégben operatív tűzoltást, meg egyebeket csinálni, hanem egész nap szeretne tulajdonosként a tengerparton koktélt szürcsölgetni. A jövőképben, amelyben a munkája gyümölcsét aratja le, annak megvalósításához viszont kevés lesz az, hogyha csak szakmai alapon csinálja a vállalkozását, mert a cégépítés egy külön szakma.

Mi az a tanulság, amit mindenképpen szeretnéd, hogy levonjanak az olvasók?

A fent említett jövőkép az egyik, másik az, hogy enélkül nem lesz vállalkozás. Ha csak annyi a jövőkép, hogy szeretnénk 100 millió forintot keresni, meg árbevételt kapni, meg hogy hú, most éppen jól megy a piac, így kezdjünk el például napelemmel foglalkozni, ezekből általában nem sikersztorik lesznek, hanem szenvedés. Az működik, hogyha valaki tudatosan csinálja és megtervezi, mit szeretne.

A legjobb példa a tervezésre Arnold Schwarzenegger, aki egy testépítő versenyen döntötte el, hogy ő egy év múlva ott fog állni, és nyerni fog.

Elképzelte, hogyan fog pózolni, mekkora lesz a mellizma, mit mutat majd be, és utána a következő egy évben, amikor ezer darab felülést csinált, akkor nem úgy állt hozzá, mint egy átlagos ember, hogy „megdöglök a századik felülés után és kínszenvedés”, hanem azt mondogatta magának, már csak 500-at, már csak 200-at kell megcsinálni, azért, hogy ott állhassak, és megmutathassam magam. Megnyerte a versenyt. Ez a hozzáállás banális dolognak tűnik, de szerintem nagyon fontos.

A másik tipikus dolog, hogy ma már rengeteg információ elérhető két kattintással az interneten. Akár mondhatjuk azt is, hogy mindenki tudja, mit kéne csinálnia, de mégsem teszi meg, mert valami más elviszi a fókuszukat. A könyv abban is segít, hogy ezt felismerje az olvasó, a főhősünk mintáján, mert Péter is ezzel küzdött, amíg nem volt hajlandó valami komoly változásokat meglépni az életében.

Hiába tudja egy cégvezető, hogy mit kéne meglépnie, ha nem csinálja, hiszen mindig könnyebb hajnali háromkor megválaszolni egy ajánlatkérő e-mailt. Kényelmesebb, mint átgondolni a folyamatot, vagy azt, hogy mit kéne máshogy csinálni a jövőben. Fájdalmas elismerni, hogy eddig nem jól csináltuk, és lehetne máshogy is csinálni a dolgokat.

Milyen út áll az előtt, aki máshogy csinálná a jövőben?

A jövőképhez vezető utat be lehet járni vérverejtékesen, de könnyebben is, és ebben a könyvben itt van minden hozzá, Péter útjának, és a nehézségeknek, amiket megélt, elolvasásával sok fejfájást megspórolhat magának az olvasó.

Ha a saját életemre gondolok most egy pillanatra, én is bejártam ezt az utat, hogy a kicsi cégből most már 100 fős cégem van, és tapasztaltam, hogy teljesen máshogy kell működni, gondolkodni, mint amikor kisebb volt a cég.

Ez a könyv egy magyar vállalkozó útját járja be, olyan, mintha az olvasó átnézne a szomszédba. Az ő életéből 25 százalék mindenkivel legalább megtörtént – ezért is gondolom, hogy a regényes formátum működni fog, és sokaknak segít majd. És ugye van a Cégépítők podcast, amelyből nagy inspiráció, rengeteg tudás, tapasztalat jött.

Mennyire reális az a Jövőkép szolgáltatás, amit Szabolcs kínál? Nyilván nem az, hogy ténylegesen a jövőbe lásson valaki, hanem az, hogy az elérhető adatok alapján a cég pontos jövőjét megjósolják?

A könyvbe illett néhány olyan, akár sci-fi jellegű csavar, ami realisztikus, vagy sem, de mindenképpen meghökkentő. Az, hogy tényleges jóslás megvalósítható-e? Passz.

A „céges jóslás” létezik, ezeket hívják vállalatépítési és cégfejlesztési megbízott tanácsadóknak, aki odamegy, átvilágítja a céget, és elmondja, mik a hibák, amelyek javításával akár többszörözhető a cég. Oké. De mégis hogyan? Egy jövőkép mindenképpen kelleni fog, amiben egyetért a tanácsadóval, és el kell fogadni a külső tudást is. Létezik, hogy a vállalkozó átadja a kormányt másnak, aki megteszi a szükséges lépést, de itt bukik meg rengeteg ember, hogy nem tudja elengedni azt, hogy minden kézben tartson.

Ha engem kérdezel, ha lehetőségem lenne arra, hogy láthassam magam 5-10-20 év múlva, befizetnék-e erre tízmillió forintot, akkor a válasz az, hogy valószínűleg igen. Szerintem mindenki igent mondana, ha láthatná magát akárhány év múlva.

A könyv egyik fontos szereplője, Katalin, egészen valóságos személynek tűnik. Van konkrét ember, akiről mintázva lett? Mi a helyzet a többi karakter esetében?

Nincs. Ha csak magamból indulok ki, hogy én melyik szereplő vagyok, akkor nincsen olyan, igaz, ugyanakkor mégis valószínűleg mindegyik szereplőben benne vagyok. De nincsen konkrét Mihályi Katalin, mint ahogy nincsen konkrét Gaál Péter sem, viszont valószínűleg három-négy emberből már össze lehetne rakni ezeket a karaktereket, hiszen akadnak, akik hasonló utat jártak be, mint a könyv főhőse például.

Ez nem egy életrajzi regény, de arra hajaz, mindenki ráismerhet a részekre, ezért átélhető, és a fikció mellett vannak benne ténylegesen megtörtént konkrétumok is.  Emellett ott van benne a szakma is, a könnyen emészthető üzleti rész, amely segít az olvasónak, hogy ne kövesse el ugyanazokat a hibákat, ne pazaroljon pénzt és időt.

A könyv Pétere is említi, hogy kevés a magyar nyelvű, üzletfejlesztéssel foglalkozó szakmai anyag. Csak a magyar nyelvűségről van szó, vagy arról is, hogy például egy angolszász cégépítése teljesen más utat jár be, mint egy magyar cég?

Igen, nagyon nagy a különbség, például az amerikai üzleti tanácsok egy része egészen egyszerűen értelmezhetetlen Magyarországon. Ők, hogy úgy mondjam, az iskolatejjel szívják magukba az üzleti tudást, mert ott arról is beszélnek és tanítják, itthon meg nem. Ott több 100 éve építgetik a kapitalizmust, míg itthon 30 éve.

Óriásiak a különbségek másban is, például a gondokodásmódban is, így az Amerikában jól működő tanácsok nagy része nem vagy nem úgy működik itthon, ahogy ott beválik. Ezért igazán fontos az, ami a könyvben is elhangzik, mert egyáltalán nemcsak a nyelvtudás a lényeg, hanem az, hogy a szakmai anyag a magyar, vagy a közép-európai sajátosságokra épülő üzleti vállalkozói működésről szóljon, egy ehhez értő ember adjon át tudást.

A könyv nemcsak a mai évről, a mai napról szól, hanem az elmúlt legalább 5-10 év benne van. Azokat a magyar sajátosságokat is tartalmazza, amiket nyugaton sokszor nem is értenek. Mindegyik üzleti kultúrának van előnye és hátránya, de a különbségek óriásiak. A cégépítésben is, például Amerikában a cégek legalább 80 százaléka célrendszerrel indul, amikor vállalkozást épít, míg itthon ez jó szándékkal 15-20 százalék. Ezért kell edukálni a magyar vállalkozókat, hogy ami tíz éve jó volt, az biztosan nem lesz jó a következő tíz évben.

Egerszegi Krisztián Jövőkép című könyve előrendelhető és megvásárolható ezen a linken.