A Deloitte először megjelenő Versenyképességi Indikátor Jelentése olyan tényezőket vizsgált, melyek kisebb hangsúlyt kapnak a tradicionális kutatásokban, azonban nagymértékben hozzájárulnak a hazai feltörekvő vállalatok, és ezzel a magyar gazdaság versenyképességének alakulásához.
Magyarországon 2014-ben összesen valamivel több, mint 506 ezer KKV működött, mely több mint 1,7 millió alkalmazottat foglalkoztatott. Ez a vállalati szektorban foglalkoztatott összes munkavállaló 70 százalékát teszi ki, míg a vállalkozások száma alapján több mint 99 százalékos lefedettségről beszélhetünk. Az európai uniós átlaghoz képest Magyarországon hangsúlyosabb a középvállalkozások által hozzáadott gazdasági érték szerepe.
A Deloitte Magyarország által feltörekvő középvállalatként definiált vállalkozások olyan dinamikusan növekedő cégek, melyek rangsorban a TOP500 legnagyobb vállalatot követik, és éves árbevételük meghaladja az 1 milliárd forintot – az elemzés alapján Magyarországon ma hozzávetőlegesen 7000-7300 ilyen vállalat működik.
A megkérdezett FKV-k 90 százaléka kedvezően ítéli meg a helyzetét, és közel 50 százalék a jövőre vonatkozóan is optimista. Ez abból fakad, hogy a válság már kevésbé érezteti a hatását a piacon, vagyis a vezetők inkább a növekedésre, mintsem a túlélésre koncentrálnak, egyre nagyobb hangsúlyt kap a megfelelő ügyfélszerzési stratégia kialakítása és a képzett munkaerő felkutatása és megtartása – részletezte Pádár Péter, a Deloitte feltörekvő középvállalatok üzletágának vezetője.
Egyedül megoldják a gondokat
A problématérkép alapján az érintett kis- és középvállalkozásoknak kiemelt fejlődési igényük – az általuk kiemelt jelentőséggel bíró területek közül – leginkább az ügyfélszerzés és a minőségi munkaerő felkutatása iránt van. Ezeket nevezhetjük jelenleg a piac legégetőbb kihívásainak.
Elmondható, hogy a magyar FKV-k jellemzően önállóan néznek szembe a problémákkal, a többség (53 százalék) még mindig nem vesz igénybe külső szakértői segítséget tanácsadó cégektől, ügynökségektől, habár az egyértelműen indokolt lenne.
Amikor élnek a külső tanácsadó szakértelmével, akkor leggyakrabban a megfelelő munkaerő megtalálása érdekében alkalmaznak ügynökséget (29 százalék), de tréningre, szervezetfejlesztésre (18 százalék), valamint marketingkommunikációs célokra (13 százalék) vesznek igénybe külső segítséget.
Hiányzik a marketing
Ez utóbbi adat azért különösen fontos, mert a felmérésből kiderül, hogy a cégek 56 százaléka még weboldallal sem rendelkezik, a megkérdezettek 29 százaléka pedig semmilyen marketingtevékenységet nem végez.
Ez pedig az ügyfélszerzéssel, az ügyfélkezeléssel kapcsolatos egyik legnagyobb problémát jelenti: fogyasztói oldalról ugyanis felértékelődött a vásárlás előtti információgyűjtés, az eladáshelyi reklámok „rábeszélő” szerepe, a promóciók és az ár-érték arány megfelelően közvetített üzenete. Online jelenlét és megfelelő pozícionálás híján azonban a cégek le- és kimaradhatnak a piaci versenyből, miközben a megkérdezettek 65 százalék-ának jelent gondot a piac árérzékenysége.
Rengeteg a családi biznisz
A magyarországi családi vállalatok és vállalkozások a GDP mintegy 50-60 százalékát adják, a foglalkoztatottak közel fele tartozik ehhez a körhöz, és munkaerő-megtartó képességük is jellemzően erősebb, mint más jellegű vállalkozásoké. Azonban más kihívásokkal kell szembesülniük, mint egy hagyományos vállalatnak, ezek közül az egyik legfontosabb az utódlás kérdése.
A felmérés alapján a megkérdezett családi cégek közel 85 százaléka működik családi vezetés alatt, és közel harmaduknál merült fel az utódlás kérdése az elmúlt öt év alatt, míg több mint ötödük számít erre a következő fél évtized során. A családi vállalkozások 14 százaléka már nyitott arra, hogy a vezetői feladatokat ne családtag, hanem külső fél lássa el.
Kellenek az uniós pénzek a szektorba
Magyarország ugyan a mérsékelt innovátorok közé tartozik, de folyamatosan növekednek a vállalatok K+F ráfordításai. Az innovatív projektötletek azonban olykor nehezen jutnak külső finanszírozáshoz; ennek egyik fő oka a kisebb vállalatoknál jelentkező fedezethiány, illetve az, hogy az innovatív KKV-k és a finanszírozók nem minden esetben értik meg egymás szándékait, elvárásait.
A kisebb innovatív vállalatok piaci ismeretei és kapcsolatrendszerei is gyakran hiányosak, amit állami és nagyvállalati inkubációs és mentoring programok részben ellensúlyozni tudnának. Mindezen segíthet, hogy a 2014-20-as uniós időszak felhívásai többnyire megjelentek, a jövőben érdemi támogatást biztosítva az innováció ösztönzésére.
Az állami tulajdonban álló svéd energiavállalat nem fogta vissza magát hirdetésében. 
