Ki a magyar? Magyar-e, aki csak másodlagosan kötődik ehhez a nemzetiséghez? Sikert vagy katasztrófát jelentenek-e a szlovákiai népszámlálás adatai az ottani magyar közösség számára? Meg tudja-e emészteni a szlovákiai magyar politika, hogy az országban 422 ezren elsődlegesen és további 34 ezren másodsorban magyarnak vallották magukat? - sorolja a kérdéseket a szabadeuropa.hu-n megjelent írás.
Először jöjjenek a tények: a tavalyi népszámlálás nemzetiségi adatai szerint az ország 5.449.270 lakosából 422.065 személy (7,75 százalék) vallotta magát magyarnak a felmérés nemzetiségre vonatkozó első kérdésénél. A 2021-es volt azonban az első olyan szlovákiai cenzus, amelyben a nemzetiségre egy második kérdés is vonatkozott. Az online űrlapon először a „Mi az ön nemzetisége?”, majd az „Egyéb nemzetiséghez tartozónak is vallja magát?” kérdés következett. Az utóbbi lehetőséggel élve további 34.089 ember nyilatkozott úgy, hogy a magyar nemzetiséghez is tartozik. Ők az első helyen valamilyen más identitást jelöltek meg.
A második kérdés és az arra adott válaszokból származó adatok azonban jelentősen átpolitizálttá váltak, egyfajta számháború kezdődött az eredmények értelmezése körül - írta a portál, majd hozzáfűzte: a szlovákiai magyar elit nem egységes abban, miként viszonyuljon a felmérés adataihoz, de a népszámlálás számait alapul vevő jogszabályok értelmezése is egy csapásra zavarossá vált. Az ügyben már a szlovák államfő, Zuzana Čaputová is megszólalt. A felmérésből az is látszik, hogy a magukat magyar anyanyelvűnek valló személyek száma az elmúlt tíz évben is több mint 46 ezer fővel csökkent.
A 2011-es népszámlálás során, amikor még csak egy kérdés vonatkozott a nemzetiségre, Szlovákiában 458.467 személy vallotta magát magyarnak, ami akkor az összlakosság 8,5 százalékát tette ki. Ez a szám 2001-ben még 9,7 százalék (520.528 fő), 1991-ben pedig 10,8 százalék (567.296 fő) volt.
Gyurgyík László demográfus a népszámlálási adatokkal kapcsolatban az Új Szónak elmondta, hogy a 2011-es felmérésben a nemzetiségi kérdésre vonatkozó adatok és a 2021-es népszámlálásban a nemzetiségre vonatkozó első kérdésre adott válaszok lényegében összehasonlíthatók. Ő is rámutatott azonban, hogy a korábbi cenzusokban egy nemzetiségre vonatkozó kérdés volt, 2021-ben pedig kettő, ami valamilyen módszertani különbséget jelent.
Gyurgyík szerint bár több mint 34 ezren válaszoltak a második kérdésre úgy, hogy a magyar nemzetiséghez is tartozónak vallják magukat, a magyarok valódi számának megállapításakor a korábbi népszámlálások alkalmával is hasznosabb volt a felmérés anyanyelvre vonatkozó kérdése.
„A 2001-es népszámlálás során például ötvenezren lehettek, akik magyar anyanyelvűnek, de szlovák nemzetiségűnek vallották magukat” – mondta. Ez utóbbi csoportban találni többek között sok olyan embert, aki nemzetiségileg vegyes házasságból érkezik.
Gyurgyík szerint a mostani népszámlálásban a nemzetiségre vonatkozó első vagy második kérdésnél magukat magyarnak vallók együttes csoportja a korábbi cenzusok során felmért magyar anyanyelvűek csoportjával vethető össze.
A szakember azonban a 2021-es szlovákiai népszámlálás egyes járásokra, településekre vonatkozó adatainak vizsgálata során egy érdekes jelenségre is rámutatott. A jellemzően magyar lakta járásokban szinte alig tér el a nemzetiségi első és második kérdésnél magukat magyarnak valló személyek összege a magyar anyanyelvűek számától.
Gyurgyík arra is kitért, hogy a 2021-es népszámlálás során az ország teljes lakosságának 5,4 százalékáról nem sikerült megállapítani, milyen nemzetiségű, de az eddig publikált adatokból nem lehet pontosan kikövetkeztetni, hogy ebben a csoportban mennyi lehet a magyar. „Az azonban már most is látszik, hogy az ismeretlenek aránya nagyobb a nagyvárosokban, a szlovákiai magyarok legnagyobb része viszont nem nagyvárosban lakik” – mondta a szakértő a lapnak.
Több európai ország esetében is hasonló tendenciák jelentek meg. 
