250 százalékos hozam mókával és kacagással - hogy tetszik az ötlet?

Forrás: Wikimedia Commons / Damzow

1,37 milliárd dolláros bevétellel zárta az évet a Broadway - ez nem csak elsőre néz ki jól, hanem valóban elég jó üzlet. Ha így könnyebb elképzelni: forintban ez közel 400 milliárd forintot jelent.

A kevesebb néha több

Ezt az összeget összesen 39 előadás produkálta. Igen, 39 különböző előadás fut egy évadban a Broadway-n, a világ legnagyobb színházi piacán, ami a félreértések elkerülése végett nem csak a musicalekről szól. Nyilván a turisták a musicaleket nézik, ezeknek megy híre, de a Broadway-n abszolút egészséges arányban vannak a musicalek és prózai előadások, a kortárs rendezések és a klasszikusok, a mély művészeti produkciók és a bulvár show-k. Szóval a színházi világ egyik fővárosában, ahol naponta több mint 20 millió ember fordul meg, 39 különböző előadás fut egy évben.

Ezzel szemben Budapesten, ami nincs rajta a világ művészeti térképén, követhetetlen mennyiségű produkciót mutatnak be, ez a szám túlszárnyalja a 100-as mágikus számot - egy olyan városban, ahol mindössze 2 millió ember kószál. Érezhető a különbség?

Emellett tudni kell, hogy a Broadway-n egy átlagos produkció összköltségvetése nagyjából 10 millió dollár körül mozog. Ebben benne van minden a PR-költségektől kezdve a jelmezeken át a művészek bérezéséig. Egy-egy produkció átlagos bevétele egy szezon alatt 35,1 millió dollár - a 10 milliós befektetés tehát kevesebb mint 1 év alatt a 3,5-szeresére nő. Magyarországon átlagosan egy produkció 5 millió forintba kerül és a bevétel nem hozza ki még nullára sem a befektetést.  A nagy színházak egy egy produkcióba akár 15-25 milliót is beletehetnek, de ez soha nem térül meg, a kis színházak pedig ha egy millió forintot bele tudnak adni egy előadásba, már boldogok.

Persze egy darab akár a Broadway-n is megbukhat - ez nagy ritkán valóban előfordul. De csak nagyon ritkán, ugyanis a felkészülési időszak egészen máshogy működik mint Magyarországon, ahogy már korábban is írtuk. Nem kockáztatnak: a felkészülés alatt elköltenek kb. egymillió dollárt, és ha nem tűnik megfelelőnek a produkció, másba fognak bele - és ennek bele kell férnie.

A nyereségből a Broadway-produkciók fejenként nagyjából 2 millió dollárral támogatják az off, az off-off és az off-off-off Broadway-előadásokat. Idén nagyjából 78 millió dollárt utaltak át. Ez azért fontos nekik, mert az off Broadway-ek tartják pezsgőn a város színházi életét, és ők kísérletezhetnek különösebb felelősség nélkül, ami nagyon jó hatással van az on Broadway színházakra.

Nem is olyan egyszerű ezek után befektetőként bejutni a Broadwayre. A minőség és a nézőszám biztosításáért nagyon nehéz egy új játszóhelynek akkreditációt szerezni a Broadwayre, és ha van is új játszóhely, akkor azt a már a körön belül lévő üzletemberek kapják meg. Tehát befektetőnek lenni a Broadway-n kihalásos alapon működik – de ez egy tradícionális dolog, általában minden producer kinevel egy utódot, akinek átadhatja a produkciós céget. Amikor egy produkciós cég mégis befektetőt keres, akkor olyan nagy a túljelentkezés, hogy kiválasztják a megfelelő partnereket és azokból sorsolnak, hogy ki adhat bele pár millió dollárt a produkcióba.

Egy színházi díj, ami lenyomja Oscart

Persze az egész rendszer nem csak a nagyszerű produkcióktól, és a szigorú minőségtől függ. Eszméletlen PR-gépezet működik a Broadway alatt. Nem csupán az egyes produkciók költenek hatalmas összegeket magukra. Gondoljunk bele, hogy a Tony-díjat élőben közvetíti az országos csatorna, és a díjnak olyan komoly imázst teremtettek, hogy hatására dupla áron lehet adni a jegyeket, és az adott produkció évekre a Broadway-re szögeződik, az adott művész ázsiója élete végéig megnő. Szóval a Tony-t, ami 39 New York-i előadásról szól, a teljes Amerikai Egyesült Államok nézi, túlszárnyalva az Oscar-díjátadás nézőszámát. A műsorvezető minden esetben valamilyen világsztár (utóbbi alkalmakkor Neil Patrick Harris, James Corden vagy éppen Hugh Jackman vezették).

A 2013-as díjátadót Neil Patrick Harris vezette. A megnyitó összefoglalja az összes jelölt produkciót 30 (prózai és nem prózai) társulat dolgozik együtt a színpadon. A megnyitón nem csupán a jelölt produkciók, hanem péládul a gyerekszínészek kiégése is ugyanúgy téma volt...

Ezzel szemben nekünk van egy POSZT-unk, amit a nézők alig ismernek, nem jelent valódi elismerést. Pedig nem lehetetlen a küldetés: Romániában képesek voltak a rendszerváltás óta egy nagy ázsiójú fontos díjat kreálni.

Milyen messze van Budapest New Yorktól?

A pénz önmagában tehát messze nem elég ahhoz, hogy valaki befektetőként jelenjen meg a Broadway-n. Nálunk ez elképzelhetetlen: állami támogatás nélkül nem tud életben maradni egy színház sem, állami támogatást viszont nem kaphat akárki, a pénz értelmes felhasználását pedig nem ellenőrzik, egy bukás után újra megítélik a támogatást. Ha pedig a piaci körülményektől függetlenül is életben maradhat egy vállalkozás, akkor a szakma óhatatlanul felhígul: ekkora piacon lehetetlen kitermelni és fenntartani ennyi társulatot a fővárosban és vidéken úgy, hogy azok magas színvonalon tudjanak működni; az egyenlőtlen feltételek pedig belharcokhoz vezetnek, ami valóban megmérgezte a hazai szakmát.

Hollandiában például – ami egy hasonló piac – úgy oldották meg a vidéki helyzetet, hogy a vidéki épületek csupán befogadó helyszínek. Az Amszterdamban és Hágában bemutatott előadásokat törvény szerint 2 éven belül el kell vinni az összes vidéki színházba és ott is be kell őket mutatni, hogy mindenki láthassa. Ez jó a nézőnek, mert a vidéki rajongó sem kap alacsonyabb színvonalat és jó a művésznek, hiszen sokkal nagyobb ismertségre tesz szert.

Nemzetközi példa tehát van arra, hogy a művészetből igenis lehet sikeres ágazatot kreálni, és bár a mi országunk mérete miatt mindenképpen valamiféle állami támogatásra szorul az iparág, jó lenne közel harminc év után valamit kitalálni és egy jól működő, jövedelmező modellt létrehozni.