J. K. Rowling mindig is nagyon szimpatikus volt számunkra – az emberi jogokért folytatott küzdelme, ironikus humora, szociális érzékenysége és persze a Harry Potter könyvek miatt.
Alohomora!
Az írónő mindig is kiállt a számára fontosnak tartott dolgok mellett; így tesz most is, amikor szerte a világban próbálják megszerettetni a fiatalokkal a színházat, hogy a műfaj megmeneküljön. Ebbe a harcba most Rowling is beszállt. A nyolcadik Harry Potter-történetet jóval a könyv megjelenése előtt színházban mutatják be. Először Londonban, később nyilván New Yorkban, majd a világ nagyobb városaiban. Ezzel egy óriási új bázist építhet a színházi világnak, ha minden jól megy - legalábbis azokon a helyeken ahol bemutatják a darabot. Feltehető ugyanis, hogy erre az előadásra a klasszikus színházi közönség a teljesen érthető előítéletei miatt kevésbé fog ellátogatni, azonban csupán a cím miatt több százezer olyan nézőre lehet számítani, akik életükben először látogatnak el színházba.
A tét így igen nagy. Ugyanis nem Budapestről beszélünk, hanem egy olyan patinás színházi kultúrával rendelkező városról, ahol nem csak a pénz számít: attól még, hogy a darab alapvetően egy bulvár produkció, a legjobb szakembereket, alkotókat és színészeket szerződtették a produkcióra, így valós az esély arra, hogy a zöldfülű közönség a darabon keresztül beleszeret a színházba. Milyen jó lett volna ha a budapesti Játékkészítő vagy a Shrek készítői is hasonló ambíciókkal kezdenek neki az előadásoknak…
Vingardium leviosa!
J. K. Rowling azon kevés emberi lény közé tartozik, aki elfogadja, ha valamihez nem ért, és segítséget kér illetve fogad el. Így történt ez a darabbal kapcsolatban is: a történet ugyan Rowling szellemi tulajdona, de a szövegkönyvet Jack Thorne BAFTA-díjas szövegkönyv-író (és amúgy kiváló dramaturg) és állandó alkotótársa, a Skót Nemzeti Színház igazgatója, John Tiffany jegyzik. Tiffany mellesleg a darab rendezője is.
Ez a hármas fogat elég komoly alapokat ad a darabnak. Rowling nem újabb bőrt húz le a történetről – továbbviszi azt. Harry, Hermione és Ron már a negyvenes éveikben járnak, Harrynek mindig is nehéz volt a saját mítoszát kezelni, és ez továbbra sem egyszerű a Mágiaügyi Minisztérium munkatársaként élt rohanó életében. Emellett férjként és apaként is helyt kellene állnia, amitől kissé túlterheltnek érzi magát. Mindeközben gyereke, Albus elindul a Roxfort felé legjobb barátjával, Scorpius Malfoy-jal, hogy megkezdjék a tanulmányaikat. Albus persze kissé depressziós és ő sem bír mit kezdeni a családi mítosszal, továbbá jelentéktelennek érzi magát híres apja miatt. Természetesen a veszélyek a gyerekekre és a szülőkre is onnan jönnek, ahonnan az ember a legkevésbé számítana rá…
Locomotor!
A darab elvarázsol: a színpad és a díszlet él, köszönhetően Christine Jones Tony-díjas díszlettervezőnek. Számtalan szemfényvesztő dolgozott a produkció létrehozásában, hogy a színpadon valóban varázslat történjen, hogy csak úgy eltűnjenek és megjelenjenek emberek, hogy a megfelelő cukorka fogyasztása közben füstöljön a fülük, hogy csak úgy repkedhessenek össze-vissza. És persze ott a szereposztás - ami nem … na nem is akármilyenre sikerült.
Lumos!
Noma Dumezweni Olivier-díjas színésznő játssza Hermionét – ez kisebb botrányt okozott primitívebb fajtársaink között, ugyanis a művésznő színes bőrű, de primitívek sajnos mindig is lesznek, nem kell rájuk odafigyelni. Ront a Metamorphosisból és a Nyomorultakból ismert Paul Thornley játssza, s ott van még a szereplők között az ifjú Anthony Boyle, Paul Bentall és Lowri James is.
|
| J.K Rowling (jobbra), John Tiffany (balra), Jack Thorne (piros pulcsiban), a Harry Pottert játszó Jamie Parker (szürke pólóban), a Hermione Grangert játszó Noma Dumezweni (sárga ruhában) és a Ron Weasley-t játszó Paul Thornley (kockás ingben) Fotó: EPA/Charlie Gray |
Diffindo!
Az előadás túl hosszúra sikeredett, ezért az alkotók úgy döntöttek, két részben mutatják be a produkciót. Minden jegy kélt előadásra szól. Csütörtökönként mindig az első két felvonás, míg péntekenként a második kettő látható. Szerdánként és szombatonként délután az első, esténként a második rész fut. Ha a jegyárakat megnézzük, láthatjuk: tényleg nem a nagyobb profit reményében nyújtották kétrészesre a történetet, valóban egy jegy áráért kapjuk meg a két előadást.
Az alábbi videón J. K. Rowling vezetésével bepillanthatunk a kulisszák mögé:
Expecto Patronum!
Sarah Crompton, az egyik legnevesebb angol színikritikus a jelenleg futó preview-kat látván leírta, hogy előre utálta ezt az agyonhipeolt darabot, azonban be kellett látnia, hogy az előadás egy mély színházi élmény, egy szerelmes levél magának a színművészetnek ("It is a deeply theatrical experience, a love letter to theatre itself”).
Az előadás jelenleg preview-k alatt áll - Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban az a szokás, hogy a premier előtt körülbelül egy hónapon keresztül esténként úgy próbálnak, mintha előadás lenne, nézők előtt. A bemutató július 30-án lesz és egyelőre 2017. május végéig vannak kitűzve előadások.
A jegyek 15 és 65 font között kaphatóak. Egy jegy mindkét részre szól, ugyanarra az ülésre.
London nem a világ vége - ilyen repülő- és színházi jegyárak mellett a szerdai és szombati napokra váltott jegyekkel (amikor egy napon játsszák a darab mindkét részét) néhány tízezer forintból feledhetetlen élményt szerezhetnek a magyar rajongók is.
Amerikai csapásokat helyezett kilátásba iráni támadások esetén. 
