Alexander Ekman napjaink egyik legfontosabb koreográfusa. Egy olyan zsigeri zseni, amiből generációnként csak egy van. Talán Maurice Béjart volt az előző - s talán Ekman napjaink nagy mágusa. Mindenesetre az operaházak és a nagy társulatok így gondolhatják, hiszen nem felkérik Ekmant egy megnevezett munkára, hanem felkérik Ekmant, hogy csináljon, amit akar.
A fiatal svéd balettáncos a királyi balettakadémia után a svéd királyi baletthez szerződött, majd egy év után elhagyta azt a világ legjobb kortárs társulatáért, a Nederlands Dans Theaterért, ahol az alapvetően konzervatív művész új trendekkel ismerkedett meg. Munkáiban mai napig érezhető az NDT-ben eltöltött évek hatása. AZ NDT után (ahova évekkel később koreográfusként tért vissza) a Cullberg baletthez szerződött, ahol megkezdte koreográfusi pályafutását a 2005-ös évadban. Azóta a világ egyik legkeresettebb koreográfusává nőtte ki magát, erejéből pedig bírja és tartja a színvonalat.
Koreográfiái meghökkentőek, tele vannak humorral, koreográfiái megvalósítása virtuozitást igényel. Ami azonban a legfontosabb, hogy Ekman munkássága valahogyan az elmúlt néhány ezer év tánc- és zene-esszenciája. Produkcióiban, akár egyetlen előadás keretein belül is használ különféle zenei és tánc-stílusokat: a folklórt, a klasszikust, a kortárst - mindent. Általában ő tervezi a díszleteket és jelmezeket is, az összhatás nagyon erős vizualitással bír, teljesen kielégíti a smartphone-generációt is.
A Párizsi Operaháznak szüksége volt már egy kirívó balettsikerre, így meghívták Ekmant és december 6-án bemutatták a koreográfus új művét, a Play-t.
A darab a játék fogalmát járja körül. Mit jelentett ez gyerekként, mit jelent felnőttként - a koreográfus itt fejtegeti a hátteret:
A Play december 31-ig van műsoron, itt található az előadás honlapja - a legolcsóbbb (még kapható) jegy 65 euró, de be lehet jutni előadás előtt vett állójegyekkel is. Aki az párizsi operaházban jár, nézzen felfelé - a plafonon látható képet Chagall festette, jó lesz ez ebben a karácsonyi feszült időszakban.