Az „ukrán béranya” keresőszóra mindmáig kidobja a Google olyan cégek hirdetését, akik ezt a tevékenységet szervezik az országban. Egyikük, a New Life Ukraine most is azt hirdeti, hogy több mint 7000 életet segítettek a világra ukrán béranyák által, és garantálják a sikert, továbbá „nyugati minőségű ügyfélszolgálattal” rendelkeznek. Az egyik ajánlóban ezt is hozzáteszik:
„A béranyák nagyon fontos szerepet játszanak a folyamat során, és a terhesség során óriási a felelősségük. Pszichológiai tanácsadással, folyamatos útmutatással és megfelelő orvosi ellátással biztosítjuk, hogy béranyáink számára a lehető legjobb feltételeket teremtsük meg az egészséges baba sikeres születéséhez.”
Ezek a hirdetések különösen furcsán hangzanak a jelen helyzetben, amikor nehéz elképzelni, hogyan tudnának ukrán béranyáknak és nőknek egyáltalán nyugodt körülményeket biztosítani, miközben az otthonuk kerül veszélybe, ha éppen már le nem rombolták a háború során, az ENSZ többször figyelmeztetett a nők és gyerekek kiszolgáltatottságára, és sajnálatosan túlságosan is sokat olvashattunk a háború során elkövetett nemi erőszakról, amely persze nyilván nem terjedt ki az egész országra, de az is valószínű, hogy egyáltalán nem ismerjük a beszámolók egészét.
Egy virágzó iparág volt
A kereskedelmi célú béranyaság egyébként legális Ukrajnában, és becslések szerint körülbelül 2000 gyermeket hordanak ki ukrán béranyák külföldi szülők számára. Ezzel szemben a kommercializált béranyaság a legtöbb országban tilos, amennyiben pedig mégsem, akkor külföldiek számára nem engedélyezett, derül ki a NZZ tudósításából, bár a World Center of Baby honlapján mexikói, ciprusi, grúz, kolumbiai programokat is hirdet, illetve az USA-ban találhatót is, ami viszont jogi és pénzügyi szempontból rendkívül komplikált.
A biznisz az utóbbi években futott fel Ukrajnában, az egyik ügynökség képviselője szerint a jogi könnyebbségek miatt, illetve mert a klinikák nem nézik meg komolyan a papírokat a házasságra és a terméketlenségre vonatkozóan, továbbá az európaiak számára Ukrajna közel van, és vízum nélkül lehet beutazni.
A dolog szépsége, hogy ügynökségek tartják a kapcsolatot a szülőkkel és a béranyával is, tehát az esetek nagy részében a két fél egyáltalán nem ismeri egymást.
Az NZZ információi alapján egy béranya-csomag 40 és 60 ezer euró közötti összeget ér (az USA-ban ugyanez 100 ezer eurót).
A béranyák 15-20 ezer eurót keresnek mindezzel, ami legalább hatszorosa az éves fizetésnek Ukrajnában. Igaz, hogy bérbeadják a testüket és valahol az életüket is, nagy kérdés, hogy ez valójában mennyit ér meg.
Jogi kérdések és élet-halál
Csakhogy a háború nagyon is közbeszólt az egyébként virágzó iparág fejlődésébe. Nem világos, hogy mit kíván az anya valós érdeke, a későbbi szülőké, az ügynökségé és mire kötelezhet egy szerződés?
A Biotexcom például biztosítékot kért a menekülő anyáktól, hogy visszatérnek majd a szülés idejére. A Delivery Dreams alapítója állítólag külföldre menekítette az anyákat, de visszarendelte őket a szülés idejére, szóbeszéd szerint más ügynökségek megfenyegették az anyákat, ha elhagyják az országot, azt állítva, hogy akár 15 év börtönre is ítélhetik őket. Hogy ezek az anyák azóta elmentek-e vagy nem, bizonytalan, de úgy tűnik, ha komolyan vették a börtön általi fenyegetést, nem sok dolog közül választhattak: börtön, de előtte esetleg szimplán a háború áldozatává válnak, bár szerencsés esetben mégiscsak túlélik, vagy menekülés teljes jogi bizonytalanságban.
Ami jogi szempontból a csavar, és ami miatt az ügynökségek mindenképpen maradásra akarhatják vagy akarhatták kényszeríteni az anyákat, az az, hogy Ukrajnában lehetséges úgy szülni, hogy jogilag nem a szülő nőt tekintik a gyermek anyjának, ez pedig nyilván különösen fontos a későbbi szülőknek, ahogy a béranyaság-megállapodásnak is sarkalatos pontja. Vagyis szülés után az anya beleegyezik az apaságba, a gyermek útlevelet kap és elhagyja az országot, majd később az apa partnere is örökbe fogadja. Csakhogy nem ez a helyzet azokban az országokban, ahova a béranyák most elmenekültek: az EU-ban akkor is a gyermek anyjának tekintik őket, ha genetikailag nem is azok.
Többen azt sejtik, hogy nem csak a gyermek szüleinek jogi státusza az ok, amiért nem akarják külföldre engedni a béranyákat, hanem azért is, hogy ne kerüljön nyilvánosságra az üzleti modell.
A szülők keresik a gyerekeiket
Bár az ügynökségek szándékosan elválasztják egymástól a béranyákat és a szülőket, a háború kitörése óta több szülő próbálta megkeresni azt a nőt, aki az ő gyermekét hordja, többek között azért is, hogy megbizonyosodjon jóllétéről, segítséget nyújtson, és – nem utolsósorban – a jogi helyzetet is tisztázza.
Vannak szülők, akik megtalálják a babát és a béranyát, így például Cyril Párizsban és partnere. Ők 2021 decemberében kezdték el a programot, legalábbis akkor lett várandós az anya. Később Cyril nagy nehezen megkapta a béranya elérhetőségét, és innentől megszervezte az útját Párizsba. Tatjana meg is érkezett, bár ideges és aggódik, hiszen a családja Ukrajnában maradt. Mindeközben Cyril azt szervezi, hogy amennyiben a gyermek francia földön születik, az ő gyermeküknek tekintsék.
Mára egyre több csecsemő várakozik a földalatti csecsemőosztályokon arra, hogy szüleik felvegyék őket. A BioTexComnál jelenleg mintegy 600 terhes béranya van, és naponta legalább egy gyermek születik.
Bonyolult elhagyni az országot
A cég új bunkert hozott létre Kropiwnizkijben, ahol a már megszületett gyerekeket gondozzák, közben pedig azt szervezik, hogy a szülők értük tudjanak jönni. Innen el kell jutniuk a nagykövetségre, ahol gyakran heteket várnak a papírokra. A cég, nyilatkozatai alapján minden segítséget megad, ami lehetséges erre. Ha sikerült a menekülés, a béranyák maradnak 20 ezer euróval a zsebükben. Ki tudja, mit kezdenek ezzel.
Két konzervatív bíró is így látja helyesnek. 
