„Gyerünk, erőszakoljatok meg ukrán csajokat, oké? Csak ne mesélj róla nekem. Megértetted?" (Nevetés.)

„Erőszakoljuk meg? És ne szóljunk?"

„Igen, hogy ne tudjak róla. És miért is ne?" (Nevetés.)

„Te most ezt tényleg megengeded, ugye?" 

„Igen, megengedem. De védekezz."

„Oké, értem."

Szisztematikus traumatizálás

Ezt az orosz nyelven folytatott telefonbeszélgetést idézi fel a Neue Zürcher Zeitung mai, háborús erőszakról szóló cikkében. A párbeszédet az ukrán hírszerzés április közepén hozta nyilvánosságra, és időközben ukrán újságírók ki is derítették a két beszélgetőpartner kilétét: az orosz Olga beszélget férjével, Romannal. Roman, aki már 2014-ben részt vett a Krím félsziget annektálásában, az orosz fegyveres erők katonája Kelet-Ukrajnában. A pár ott is él 2018 óta.

Azt persze nem tudjuk, hogy a fenti beszélgetés egy bizarr szexuális évődés volt-e vagy komoly engedélyadás, azt viszont igen, hogy az ukrán nők számára az orosz katonák által elkövetett nemi erőszak nagyon is valóságos és súlyosan traumatizáló élmény.

Nemzetközi emberi jogi szervezetek, mint a Human Rights Watch és az Amnesty International, de helyi nőjogi szervezetek is hetek óta gyűjtik a tanúvallomásokat Ukrajnában, és ezekből az derül ki, hogy a felszabadított vagy még mindig megszállt falvak lakói csoportos nemi erőszakról, fegyverrel fenyegető nemi erőszakról és gyermekek bántalmazásáról számolnak be. Néhány esetben az elkövetők arra kényszerítették a családtagokat vagy más falubelieket, hogy nézzék végig azt, ami történik.

Az egyik legmegdöbbentőbb beszámoló szerint például mintegy 25 lányt és nőt erőszakoltak meg szisztematikusan orosz katonák egy pincében Bucsa megszállása során; közülük kilencen teherbe estek. Erről Ljudmila Deniszova, Ukrajna emberi jogi ombudsmanja számolt be a BBC-nek, néhány nappal azután, hogy az orosz erők elhagyták Bucsát .

Egy másik esetben egy nőről a helyi élelmiszerboltban állították, hogy ukrán katona felesége és egy ultranacionalista vezető követője, mire orosz katonák "hazakísérték" és megerőszakolták. Sajnos számos hasonló esetről lehet olvasni a tudósításokban.

Végre nyilvánosan beszélnek a nemi erőszakról

Nyilvánvalóan nem mindenhol történik szisztematikus erőszak, sőt, egyes helyeken az orosz katonák relatíve humánusan bánnak a „felszabadított” lakossággal, ahogy ezt az index riportja is bemutatta, viszont a tényleges erőszak miatt a túlélők beszámolóinak dokumentálása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ukrán nők és férfiak ellen elkövetett atrocitások feldolgozására egyáltalán esély legyen. Ennek a munkának kifejezetten a szexuális erőszak bűncselekményére kell koncentrálnia, amelybe a nemi erőszak is beletartozik.

Az Egyesült Királyság a Nobel-békedíjas Nadia Muraddal együtt április közepén bemutatta a "Murad-kódot": ez minimumszabályokat határoz meg arra vonatkozóan, hogy a szervezetek és az államok hogyan gyűjthetnek biztonságosan és hatékonyan vallomásokat a fegyveres konfliktusok során elkövetett szexuális erőszak túlélőitől és tanúitól.

Muradot, egy iraki jezidi nőt, aki az Iszlám Állam (IS) foglya volt, 13 férfi erőszakolta meg. Murad túlélte, és későbbi munkája és kiállása hozzájárult ahhoz, hogy a konfliktusok során elkövetett szexuális erőszak nagyobb nemzetközi figyelmet kapjon. Ez most már Ukrajnában is nyilvánvaló - mondja Elisabeth Prügl, a Genfi Graduális Intézet Gender and Global Change programjának igazgatója az NZZ-nek. Grúziával és Csecsenfölddel ellentétben most a nyilvánosság előtt beszélnek a nemi erőszakról, és a nők beszámolói állnak az előtérben.

A férfiaknál egészen más a helyzet, jegyzi meg Prügl.

"A férfiak elleni szexuális erőszakot alábecsülik",

mondja, és az ellenük elkövetett szexuális atrocitásokról alig beszélnek, pedig ugyanúgy jelen van a háborúban.

A háborúk történetében a nemi erőszak mindig is jelen volt. Vannak ilyen jellegű jelentések orosz katonákról például a csecsenföldi és grúziai háborúkból, de más konfliktusokból is, hiszen például a délszláv háború is bizonyíthatóan tele volt nemi erőszakkal. Ehhez a katonák agressziója és a háború által kiváltott stressz nem az egyetlen és elégséges magyarázat, hangsúlyozza Prügl: a nemi erőszak eszköz is a háborúban.

"Különösen a patriarchális társadalmakban egy nő megerőszakolása azt üzeni: a megerőszakoltak férjei nem tudták megvédeni a feleségüket, ezért túl gyengék ahhoz, hogy megvédjék a hazájukat. Az elkövetők ily módon demonstrálják dominanciájukat. Ez különösen akkor válik világossá, amikor a nemi erőszak nyilvánosan történik.”

A túlélőknek együtt kell élniük a traumával és a megaláztatással, ily módon az elkövetők életeket tesznek tönkre anélkül, hogy ölnének. A férfiak elleni szexuális erőszak célja viszont az, hogy "igazi" férfiként lejárassa őket - mondja Prügl -, megfosztva ezzel a férfiakat a hagyományos társadalmakban betöltött szerepüktől.

A nemi erőszak háborús bűncselekmény

Nőjogi szervezetek a múltban sikeresen lobbiztak azért, hogy a háborúban elkövetett nemi erőszakot a nemzetközi humanitárius jogban háborús fegyverként határozzák meg, és nemzetközi bíróság elé állíthassák az elkövetőket. A szexuális erőszak megállapításához azonban komoly bizonyítékok szükségesek.

Hogy az orosz katona, Roman követte-e felesége kérését, egyelőre bizonytalan. Médiajelentések szerint jelenleg a Krím félszigeten lévő szevasztopoli kórházban fekszik sebesülten. Ha valóban megerőszakolt nőket, akkor nemzeti bíróság vagy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) előtt vádat emelhetnek ellene.

Ehhez azonban olyan bizonyítékokra van szükség, amelyek túlmutatnak egyetlen eset bizonyításán: bizonyítani kell, hogy a nemi erőszak egy általa ismert katonai stratégia része volt, vagy hogy ilyen bűncselekményeket nagy számban követtek el.

Elképzelhető azonban, hogy nem találják meg az egyes katonákat, ám mellettük a katonai vezetők is felelősek a tetteikért, amennyiben elrendelték vagy eltűrték azokat. A bizonyítékok megtalálása viszont az események aprólékos kivizsgálását igényli. Míg a kínzást és a gyilkosságot háborús bűnökként üldözik, az illetékes intézmények ritkábban büntetik a háborús nemi erőszakot, mert gyakran az embertelen, rosszul képzett harcosok elszigetelt eseteire redukálják a bűncselekményeket, és a tanúvallomásokat kevésbé szisztematikusan dokumentálják.

A délszláv példa

Hogy a jogi átértékelés legalább részben sikerrel járhat, azt a Nemzetközi Törvényszék egyik mérföldkőnek számító ítélete mutatja. A bíróság ítéleteiben megerősítette, hogy a Boszniai háborúban a muszlim nők megerőszakolása mögött a bosnyák lakosság, mint etnikai csoport felszámolásának szándéka állt. Bár az ítélet több mint száz elítéléshez vezetett, az elkövetők többsége büntetlenül maradt.

Deniszova szerint a fiatal nők Bucsában azt mesélték, hogy az orosz katonák azt állították: addig erőszakolják őket, amíg már nem akarnak több együttlétet egyetlen férfival sem. Így nem fognak több ukrán gyereket szülni. Ez valóban az ukrán nép megsemmisítésének szándékát jelzi. A bizonyítékok keresése azonban még csak most kezdődik.