A brit miniszterelnök-jelölt zsarolási potenciálként tekint honfitársainkra

Theresa May. Kép forrása: EPA

Míg pár napja még a jelenleg Angliában élő EU állampolgárok jogainak csorbíthatatlanságáról beszélt May, addig az Independent szerint ma már azt nyilatkozta, hogy ez sem tabu téma már, miután ha a jogokat garantálja, akkor most a kilépési félelmek miatt sokan előrehozzák döntésüket, és odaköltöznek, amíg még lehet. Ez önmagában még logikusan is hangzik, de a továbbiakban tett egy kitételt, ami már inkább Alexisz Ciprasz görög miniszterelnök tárgyalási stratégiájára emlékeztet.

Mint Ciprasz

Az egyik dolog, amit kiemel, az még elmegy: addig nem garantálja az ott élők jogait, amíg az EU-ban élő brit polgárok nem kapnak ugyanilyen garanciát. Ez ugyanakkor nemigen merülne fel tényleges problémaként, hisz az EU-nak esze ágában sincs hazaküldeni a briteket, sőt a németeknél még az is felmerült, hogy állampolgárságot is ajánlanának nekik (meg kell jegyezni, hogy az ír útlevelek iránti igény az utóbbi napokban erősen megnövekedett az északírek körében).

Ami viszont már drámaibb, hogy May tárgyalási alapnak használná fel az ott élő EU polgárokat a közös piachoz való hozzáférés ügyében, magyarul zsarolási potenciálként tekint rájuk. Remélhetőleg ez most inkább kampányretorika, mintsem tényleges jövőbeni stratégia, mert ha ez utóbbi lenne, az egészen eldurvult vitához vezetne az Európai Unióval, melyben az Unió nem is engedhet, ahogy nem engedhetett tavaly Ciprasznak sem.

Teljes eldurvulás

Képzeljük el, hogy zajlana a dolog. Múlt héten EU-s vezetők határozottan kijelentették, hogy az angolok vagy elfogadják a személyek szabad mozgását is, vagy megszűnik a közös piachoz való hozzáférés. Ez nem is lehet máshogy, miután ellenkező esetben minden tagország hasonlóval hozakodna elő: azt kérné, ami neki kedvező, és nem vállalná, amit épp nem szeretne. Ebből tehát érdemi engedményeket nem lehet tenni, legfeljebb minimális, ésszerű, mondjuk néhány szakmára vonatkozó átmeneti szabályozás jöhet szóba.

Tegyük fel, hogy ezen a ponton a brit tárgyalófél bedobja, hogy ha nem engednek ebből, akkor ő kihajítja a nála dolgozó EU polgárok kisebb-nagyobb hányadát. Nos, egy ilyen zsarolásnak pláne nem engedhet Európa, így ezen a ponton a tárgyalások meg is akadnak, éktelen harag alakulna ki a felek között, és vagy kihátrálnának ebből az alkupontból a britek, vagy egy csúnya válás következne, a gazdasági kapcsolatok teljes leépülésével, ami lényegében kontinentális zárlatot jelentene.

Kampány

Idáig azonban remélhetőleg nem fajulnak a dolgok, ne felejtsük el, hogy most szakadatlan kampányban vannak a konzervatív párt jelöltjei. A párt viszonylag körülményes eljárás során választja ki közülük a tényleges miniszterelnököt, és ennek folyamán a legesélyesebbnek tartottak is gyakran kiesnek. Jelenleg 5 jelölt van, keddi és csütörtöki napokon fog szavazni a párt parlamenti frakciója. Egy-egy alkalommal az a jelölt esik ki, amelyik a legkevesebb szavazatot kapja, de közben a többiek vissza is léphetnek.

Amikor már csak két jelölt marad, köztük a párt tagsága dönt postai szavazáson, ennek eredményét szeptember 9-én hirdetik ki. A szavazás azonban elmaradhat és az idő lerövidülhet, ha a két fennmaradó jelölt közül valamelyik visszalép, így elvben akár két hét múlva is meglehet az új miniszterelnök. Addig is marad azonban a szakadatlan kampány üzemmód, amit itthonról is jól ismerünk. Ezalatt biztos rengeteg hajmeresztő dolog fog elhangzani, ugyanakkor a jelölteknek most már érdemes egy kicsit mérsékelniük magukat. Két politikus, Boris Johnson és Nigel Farage már elvérzett a rengeteg hazugságon és az esetenként alpári stíluson.