Tegnap úgy nézett ki, hogy Theresa May előhúzza az adu ászt, megegyezik az Európai Unióval a kiválás alapvető kérdéseiről, és már jöhet is a pezsgőbontás, jövőre pedig már tárgyalhat is a kereskedelemről, ami országa számára élet-halál kérdése. A javaslat úgy szólt, hogy Észak-Írország az egységes piac és a vámunió része maradna, szemben az Egyesült Királyság többi részével, így nem kellene változtatni a jelenlegi nyitott ír határokon, Írország pedig rábólintana a megegyezésre. Az angol fontot hirtelen meg is rántották, előre ittak a medve bőrére.
Légy a levesben
Csakhogy légy repült a levesbe, miután May kvázi koalíciós partnere, az őt szavazataival támogató szélsőségesen brit érzelmű északír párt, a DUP rögtön megtorpedózta ezt a tervet, mondván, ez azt jelentené, hogy Írország északi és déli része közeledne egymáshoz, ami számukra teljesen elfogadhatatlan lenne, észak csak ne közeledjen, inkább ne legyen megállapodás és szenvedjen az egész ország-konglomerátum, melynek Észak-Írország is része.
Erre persze a font vissza is zuhant, a megállapodásba vetett remények elszálltak, na de ha mindez nem lenne elég, megjelent még valaki, mégpedig teljes joggal, hogy benyújtsa a maga számláját. Skócia, amely ugyanúgy nem akarta az EU-ból való kiválást, ahogy az északírek sem, azt mondja, hogy ha az északírek benn maradnak az egységes piacon, akkor a skótok is ugyanezt akarják. Sőt London polgármestere közölte, hogy a főváros is ezt szeretné.
Kecske és káposzta
Ráadásul a konzervatív párt skóciai vezetője maga is azt kezdte szorgalmazni, hogy inkább az egész Egyesült Királyság maradjon benn, ezzel megoldódna a probléma, és egyúttal a kereskedelmi tárgyalásokra se lenne szükség, amiért most annyira sietni kéne. Ez Maynek komoly érvágás, hisz látszik, hogy a konzervatív táboron belül is megosztottság van. Ugyanakkor egyre inkább úgy tűnik, hogy a legtöbb politikai erőnek leginkább megfelelő megoldás az lenne, ha az ország valóban bennmaradna az egységes piacon és a vámunióban.
Ebben az esetben a kecske is jóllakna és a káposzta is megmaradna, azaz lenne kilépés is, Nagy-Britannia visszakapná a hőn áhított szuverenitást legalábbis annyira, mint Svájc és Norvégia, ugyanakkor minden további gazdasági és politikai kár nélkül megúszná az egészet. Kétségkívül, ebben az esetben a munkaerő szabad áramlását is meg kell tartaniuk, de a bevándorlás már amúgy is csökkenő trendet mutat, és miután az EU keleti tagállamaiban viharos a bérek növekedési üteme, pár éven belül magától is visszaesik arra a szintre, amit maguk a toryk is megfelelőnek tartanak, sőt, akár még munkaerőhiány is kialakulhat egyes szektorokban.
A szellem kiszabadult
Persze a konzervatívok egy része elégedetlenkedne, hogy ez nekik nem elég, de ha az egészet ebben a formában még egyszer megszavaztatják a néppel, akkor olyan legitimitása lehet a megoldásnak, amivel szemben további kérdések már nemigen merülhetnek fel. Kérdés még, hogy megpróbál-e May az EU által meghatározott december 14-i határidőig valamilyen megoldással előállni az ír határ ügyére, de ha így is lesz, a mostani balhé olyan hullámokat keltett Skóciában, Észak-Írországban és Londonban, de még Wales-ben is, melyeket nem lesz könnyű lecsillapítani.
