Versenyfutás zajlik a jövő nyersanyagáért

Több mint 100 év után

Az elektromos energiát 150 éve használjuk, de arra, hogy ezt az energiafajtát tárolni is tudjuk, a közelmúltig nem volt semmilyen komolyabb megoldás. Akkumulátorok, elemek persze kezdettől léteztek, de csak arra voltak jók, hogy beindítsuk velük az autók motorját, vagy működtessünk egy zsebrádiót. Már a mobiltelefonálás kezdeti időszakában gondok mutatkoztak, hisz az addigi megoldások elégtelenek voltak, de közben megjelent a lítium alapú akkumulátor, és hirtelenjében napokig működni kezdtek a telefonok.

A világ lítiumkitermelése

Még egy kis továbbfejlesztés, és sikerült olyan akkut is előállítani, amivel egy autó értékelhető távolságot, mondjuk legalább 150 kilométert meg tud tenni. Ez még mindig csekély volt, de innen már ment a fejlődés, a Tesla már 500 kilométert megtenni képes akkut is gyárt, igaz, az ezekkel készült autótípusok meglehetősen drágák. A fejlődés halad, csak idő kérdése, mikor lesznek olyan olcsók az autóba való lítium akkumulátorok, hogy az elektromos autó egyértelműen vonzó legyen, mint belsőégésű társa.

A jövő olaja

Akkor aztán gigantikus kereslet lesz a lítium iránt, erre már sokan készülnek is, és megpróbálják az ellátást biztosítani. Akkora függésben talán nem lesznek az országok, mint az olaj esetében voltak a 70-es években, amikor az arab államok embargóval bénították meg átmenetileg a nyugati világot, de a meglehetősen egyenlőtlen eloszlás mégis nyugtalanságot okoz.

A világ jelenlegi készleteit 16 millió megatonnára becslik, ennek majdnem fele, 7,5 millió MT egy országban, Chilében található. A második legnagyobb készlettel rendelkező ország 3,2 millió MT mennyiséggel Kína, utánuk Argentína és Ausztrália következik 2 millió MT fölötti mennyiségekkel. Más országokban ezekhez a mennyiségekhez képest igen szerény mennyiségek vannak, de a kitermelést tekintve köztük is vannak jelentős szereplők.

Kína gyors volt

Közülük az egyik Bolívia, ahol most Németországnak sikerült szerződést kötnie, hogy tőkével és felszereléssel segítse kiaknázni a tartalékokat, miután ebben eddig jórészt kínai cégek vettek részt. A Reuters szerint két évig győzködték a németek Evo Morales kormányát, hogy nekik sem jó, ha teljesen egyoldalúan Kínától függenek. Kétségtelen, hogy Kína Bolívia legnagyobb hitelezője és egyben a Morales kormány ideológiai szövetségese is.

Kína amúgy nagy befolyásra tett szert a világ lítiumpiacán Ázsiában, Chilében és Argentínában eszközölt beruházásaival, hogy minél inkább biztosítsa hozzáférését a jövő legfontosabb nyersanyagához. A hatalmas ország 4,2 milliárd dollárt ruházott be Dél-Amerikában az elmúlt két évben. Jelenleg kínai cégek ellenőrzik a globális lítium-kitermelés 50 százalékát, és az akkumulátorgyártás 60 százalékát (ez utóbbin nem csodálkozunk, hisz Kína a világ gyára).

Állami szinten

Németország azért tartotta fontosnak, hogy valahol belépjen a piacra, miután ő maga a világ egyik legnagyobb autógyártója, és tisztában van azzal, hogy idő kérdése csak az elektromos autók gyártására való átállás. Éppen ezért nem akar teljesen kiszolgáltatott lenni az ázsiai gyártóknak, és elő szeretné segíteni, hogy a német autógyárak lépést tudjanak tartani kínai és amerikai versenytársaikkal az iparágban.

Az ügyletet megelőző meggyőzés a legmagasabb szinteken zajlott: német kormánytisztviselők látogattak Bolíviába a német cég előnyeit felvázolandó, és bolíviai szakértőket hívtak német akkumulátorgyárakba, hogy lássák, milyen színvonalú cégekkel dolgoznának együtt. A német gazdasági miniszter pedig levelet írt Morales elnöknek, hogy a németek egyúttal a környezetvédelemben is elkötelezettek és gyakorlatuk is van ebben.

Kölcsönösen előnyös

A német ACI Systems cég végül elnyerte a szerződést, ezzel a németek kihasítottak egy kis részt az úgynevezett lítium háromszögben, amely hatalmas lelőhelyeket rejt Bolíviában, Argentínában és Chilében egyaránt. A tervek szerint nem csak a kitermelésben és feldolgozásban fog részt venni a német cég, hanem egy akkumulátorgyárat is épít a helyszínen, és ezzel teljesül Morales elnök álma is, hogy Bolívia gazdasága ne csak a kitermelt nyersanyagoktól függjön. A németeknek mindazonáltal el kellett fogadniuk, hogy ez egy közös vállalat lesz, melyben a bolíviai állami lítiumkitermelő vállalat 51 százalékot birtokol..