Diplomatikusan
Justin Trudeau, Kanada miniszterelnöke megnyugtatta Trumpot: nem fogja kioktatni sem a szíriai menekültek, sem a beutazási tilalom ügyében. Mint mondta, népe sem azt várja tőle, hogy elmenjen a szomszédba kioktatni az országot arról, hogyan választottak elnököt, avagy kormányzási formát. Ettől még lehet eltérő a megítélésük a menekültkérdésben: Trump a BBC szerint azt mondta sajátos stílusában, hogy szeretne egy szép, nagy, nyitott ajtót, de nem engedheti be a nem megfelelő embereket.
A két vezető a lényeget hangsúlyozta: közösek a gazdasági céljaik, együttműködésre van szükség. Trudeau elmondta, hogy az USA és Kanada mindig szövetségesek voltak, sőt sokszor együtt harcoltak különböző háborúkban, és van, hogy eltér a véleményük egy-egy kérdésben, de ettől még respektálni kell a másikat, vagyis esze ágában sincs belekötni erős szomszédjába. Ugyanakkor Kanada a nyitottság politikáját folytatja, és pozitív példaként akar szolgálni a világnak.
Egy kis nosztalgia és a Nafta
Trudeau ezek után elővett egy fényképet, melyen saját apja, Pierre Trudeau korábbi kanadai miniszterelnök látható az ifjú Trumppal 1981-ben egy díjátadón. Következett a közös dolgok hangsúlyozása: a munkahelyek és általában a jólét megőrzése, és gazdasági növekedés a határ mindkét oldalán. Korábban a kanadaiak körében aggodalmat keltett, hogy Trump újra akarja tárgyalni a Naftát, vagyis az észak-amerikai kereskedelmi szerződést. Kanada exportjának 75 százaléka egyetlen szomszédjához irányul, így érthető, hogy vigyáz a kereskedelmi és politikai kapcsolatokra egyaránt.
Mégsem fordult fel a világ
A fejlemények az egész világ szempontjából biztatóak: miután az amerikai védelmi miniszter Dél-Koreát biztosította törhetetlen szövetségéről, Trump először a japán miniszterelnökkel, majd most a kanadaival barátkozott össze. Három régi fontos szövetség tehát már rendben van, és feltehetően ugyanígy rendben lesz a többi régi, jól bevált szövetség is. Látszik, hogy Trumpnak ezeket esze ágában sincs felrúgni, de partnereinek meg kell szokni az új elnök stílusát, és főleg azt, hogy nem kell minden reakciójára rögtön megsértődni.
Nem bírálhat, de fényezheti magát
Kanada most ugyanakkor pozitív színben is tünteti fel magát, ha már nem kritizálhatja az amerikai elnök azon intézkedéseit, melyekkel nagyon nem ért egyet. Hangsúlyozza, hogy ő példát mutat: aki háború vagy üldöztetés elől menekül, azt beengedi.
Azt persze nem engedheti meg magának, hogy mindenkit fogadjon, ahogy Angela Merkel sem bírta sokáig, de tény, hogy a nyomás is kisebb: Kanadába lényegében csak légi úton vagy az amerikai szomszédtól lehet érkezni, vagyis nincs olyan jellegű tömeges útvonal, mint Európában a török tengerszorosok vagy a Földközi-tenger.
