A nap grafikonja: ennyire félremérik már az inflációt?

(Fotó: Eidenpenz József)

Az infláció mérésével kapcsolatban egyre sokasodnak a kételyek. Van, aki amiatt panaszkodik, hogy a lakhatási költségeket nem megfelelő mértékben veszik bele. Mások szerint a mai termékek egyre silányabbak, kevesebb ideig tartanak, ami burkolt áremelést jelent.

Megint mások azt sérelmezik, hogy az egyre többet tudó műszaki eszközök vételét változatlan áron, ár/teljesítmény alapon – a statisztikusok árcsökkenésként értelmezik. (Pedig a szerényebb tudású eszközt már nem tudom megvenni. De nem is érdemes, nem biztos, hogy jól működne.)

Találtunk egy érdekes oldalt, ahol kétféle alternatív számítás is van az amerikai pénzromlásra. Az egyik egy 1980-as, a másik egy 1990-es módszertan alapján készült. A “hivatalos” amerikai infláció novemberben 2,1 százalékra emelkedett az októberi 1,8 százalékról. Ez is éppen elég az USA megtakarítóinak, befektetőinek, hiszen a tíz éves dollár-államkötvények hozama 1,9, az egy éveseké csak 1,5 százalékon van. Ennek alapján negatív lehet a reálkamat, “monetáris elnyomás” érvényesül.

Pirossal a hivatalos, kékkel az alternatív, 1990-es módszertannal számolt év/év amerikai infláció (Shadowstats.com)

Mellbevágó árnyékstatisztikák

De az alternatív módszerek ennél jóval többet mutatnak. Az “árnyékstatisztikákat”, alternatív statisztikákat közlő Shadowstats.com oldal szerint az 1990-es módszertan szerint majdnem évi hat százalék az amerikai pénzromlás üteme. (Első ábra.) Az 1980-as módszerrel számolva pedig egyenesen évi tíz százalékhoz közelít. (Második ábra.)

Az oldal hosszasan sorolja, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években milyen változtatásokat eszközöltek az inflációban. A lényeg talán az, hogy míg korábban fix vásárlói kosarat használtak, később lehetővé tették, hogy egyes termékeket olcsóbbakra cseréljenek a képletben. Ahogy azt a fogyasztók a feltételezések szerint szintén teszik, amikor spórolnak.

Már nálunk is vita van

Például steak helyett hamburger, vagy marha helyett csirke kaphat egyre nagyobb súlyt. Ez az “árnyék-statisztikusok” szerint irreálisan lefelé torzította a hivatalos pénzromlási számokat.

Pirossal a hivatalos, kékkel az alternatív, 1980-as módszertannal számolt év/év amerikai infláció (Shadowstats.com)

De nem is kell ennyire messzire mennünk, hogy infláció-számítási problémákkal találkozzunk. “Gyakorlatilag nincs olyan ügyfelünk, akinél még ne merült volna fel, hogy megkérdőjelezze a hivatalos inflációs szám helyességét” írta az Alapblog szerzője, Móricz Dániel alapkezelő írásában. A legtöbben magasabbnak érzik azt, “valószínűleg helyesen”. Sőt, az MNB is foglalkozott az infláció megreformálásának szükségességével.

Sokkal nagyobb a lakhatás súlya

De míg az MNB hajlik arra, hogy – például egyes ingyenes internetes szolgáltatások kialakulása miatt – a tényleges infláció alacsonyabb a számítottnál, az Alapblog inkább úgy véli, magasabb. Többek között mert Magyarországon az ingatlan (bérleti díjak) áremelkedése nagyon kicsi (1,5 százalékos) súllyal esik latba.

Ezzel ellentétben például a csehek néhány éve jelentősen megnövelték az ingatlanok súlyát a fogyasztói kosárban, most 10 százalékos. “A cseh metodikával Magyarországon már több éve 5 százalék körül lenne az infláció” – írja Móricz.

A mindentudó kütyük ára

A másik fontos magyarázat szerint a statisztikusok megpróbálják figyelembe venni, hogy idővel a hasonló alapfunkciót betöltő termékek egyre jobb minőségűek vagy egyre több funkciót is betöltenek. Ezzel az emberek valójában jobb termékhez jutnak. (A mai mobiltelefon sokkal többre képes, mint egy tíz évvel ezelőtti.) Így hiába emelkedik a telefonok és fényképezőgépek ára, a KSH szerint a cikkcsoport árindexe ma 40 százalékkal alacsonyabb, mint tíz évvel ezelőtt.

A magyarországi használt autók ára ezzel a módszerrel 30, a tévék ára 50 százalékkal alacsonyabb, mint 10 éve. Valójában ma az autókért jóval többet kell fizetni, “és hiába tudnak ezek többet, aki autót szeretne, annak a mai árat kell kifizetnie” – teszik hozzá. A megélhetés költségei így valójában jelentősen nőttek.