7p

Mire készülhet a kormány?
Meg lehet még menteni az idei évet az ezer sebből vérző gazdaságban?

Online Klasszis Klub élőben Győrffy Dórával!
Vegyen részt és kérdezze Ön is a közgazdászt, egyetemi tanárt!

2025. július 16. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

A német egység létrejöttével megszűnt az 1648-as vesztfáliai béke óta fennálló európai hatalmi egyensúly. Berlin egy dilemmához érkezett: tud-e alkalmazkodni az európai hatalmi rendszerhez, avagy elegendőnek érzi-e adottságait ahhoz, hogy Európát a maga képére formálja. Káncz Csaba jegyzete

150 éve ezekben a napokban a porosz csapatok már négy hónapja blokád alatt tartották Párizst. 1871. január 5-én indult meg 300 ágyúval a 2 millió lakosú város védelmének felmorzsolása.  A hőmérő higanyszála éjjelente -20 fokra ment le és a védők morálja egyre süllyedt. 

Párizs kapitulál

Otto von Bismarck kancellárnak ennek ellenére vért kellett izzadnia a tábornoki kar meggyőzésére, hogy nehézfegyverekkel kell minél előbb térdre kényszeríteni a francia fővárost. Sokáig ellenállt a város ágyúzásának a legendás vezérkari főnök, Helmuth von Moltke is, aki már 34 évesen a porosz vezérkar tagja lett és 3 évtizeden keresztül volt a porosz hadsereg főparancsnoka.

Jelenet az 1870-71-es német-francia háborúból. Fotó: historytoday.com
Jelenet az 1870-71-es német-francia háborúból. Fotó: historytoday.com

Végül aztán az éhezés, a felszabadító csapatok elmaradása és az utolsó kitörési kísérlet kudarca kényszerítette január 29-én Párizst – és ezzel az országot – a kapitulációra. A végleges német-francia békét Majna-Frankfurtban írták alá 1871. május 10-én. Németország megszerezte Elzász és Lotaringia vidékét, ezen felül ötmilliárd aranyfrank hadisarchoz jutott.

Moltke reformjai

A porosz hadsereg teljesítménye, amely 1866. július 3-án Königgrätz és Sadowa között az osztrák fősereg felmorzsolásában mutatkozott meg, persze csak a kortársak szemszögéből volt váratlan. Valójában logikusan következett a tömegszerűség és a mozgékonyság, a modern hadviselés két alapelvének következetes alkalmazásából. 

Moltke decentralizálta a hadsereget és annak korábbi merev szervezetét. Ez 1869-re nyerte el „végleges” formáját, azonban már 1864-ben a dánok, illetve 1866-ban a Habsburgok elleni háborúk során is alkalmazták a módszert, melyet Auftragstaktiknak neveztek – magyarul küldetésorientált vezetésnek.  

Ennek a lényege, hogy a főparancsnok csak egy globális célt határoz meg és az általános haditervet készíti el: kijelöli az elérendő célokat. Ezután a beosztott parancsnokokra bízza a feladatvégrehajtást és a tervezést, azt sok esetben egészen az ezredek és zászlóaljak szintjéig tovább bontva. A cél, hogy minden tiszt tisztában legyen a teljes, globális céllal, és ebben a saját szerepével és feladataival, azonban a végrehajtást ne szabályozzák merev rendelkezések, hanem a saját belátására bízzák.

A háború előkészületei

Königgrätz után Bismarck már tudta, hogy vállalni kell a fegyveres megmérkőzést a német egyesítést akadályozó Franciaországgal. Hohenzollern Lipót jelölésével a spanyol trónra, majd a híres-hírhedt emsi távirattal elérte azt, hogy 1870. július 19-én Franciaország üzenjen hadat, így Bismarck hatályossá nyilváníthatta a délnémet államokkal kötött véd- és dacszövetséget. 

Az 1866-os szituációt is sikerült újra előállítania: bár most nem tudott szövetségesre szert tenni, legalább a hatalmak jóindulatú semlegességét kieszközölte. Oroszországot, amely a lengyelkérdés miatt egyébként is szolidáris volt vele, az 1856-os párizsi béke revíziójának ígéretével állította a maga oldalára, Angliát a Belgiummal kapcsolatos francia annexiós tervek leleplezésével neutralizálta, az Osztrák–Magyar Monarchiát pedig, ahol a revánsszándék különben is csak az udvari körökre korlátozódott, az orosz adu kijátszásával bírta tétlenségre. 

A játszma azonban, miként 1866-ban, most is a csatatéren dőlt el, és az egyesített német hadsereg – a várakozásokkal ellentétben – ekkor is jobbnak bizonyult. A königgrätzi csoda ugyan nem ismétlődött meg, mert bár a francia fősereg 1870. szeptember 2-án III. Napóleonnal az élén Sedannál letette a fegyvert, a német hadsereg az annexiós célkitűzések miatt hosszú és véres küzdelembe bonyolódott, és csak 1871. január végére tudta kikényszeríteni a végleges francia kapitulációt.

A francia hadüzenet következtében feltámadt német lelkesedés pedig ledöntötte az észak és dél közé emelt falat, és a délnémet államok az 1870 novembere-decembere folyamán kötött szerződések révén egyesültek az Északnémet Szövetséggel. A német császárság proklamálásának a versailles-i palota tükörtermében 1871. január 17-én megrendezett színjátékával mindezt Európa számára is nyilvánvalóvá tették. 

Az egyensúly felborult

Ezzel I. Vilmos porosz király német császárrá emelkedett, Európa közepén pedig egy új állam jött létre. Benjamin Disraeli, a brit konzervatív ellenzék vezetője 1871. február 9-én az alsóházban mondott beszédében a német egység létrejöttét a francia forradalomhoz hasonlította, olyan eseményhez, amelynek következtében megszűnt az 1648-as vesztfáliai béke óta fennálló európai hatalmi egyensúly. 

A megállapítás bizonyos értelemben retorikai túlzás, hiszen az egyesített Németországnak számos olyan fogyatékossága volt, amelyek eltanácsolták a hegemóniát megcélzó szerepvállalástól. Hiányzott a nemzeti kohézió, a vallási homogenitás, és kedvezőtlenek voltak a geopolitikai adottságok. 

Ugyanakkor számos körülmény, így az etnikai totalitásra törekvés éppen erre a szerepvállalásra ösztönzött. És az új birodalom határain belül vitathatatlanul olyan piaci és innovatív erők koncentrálódtak, amelyek Németországot képessé tették arra, hogy akár egész Európával szembeszálljon. 

Az európai egyensúly szempontjából nézve a német egység létrejötte nem elsősorban azért jelentett dilemmát, mert a hatalmi rendszer egy újabb lehetséges kihívóval találta magát szemben. Az ilyen kihívások kezelésének két évszázada megvolt a kialakult módszere. A dilemma azért volt minden addiginál súlyosabb, mert nem lehetett biztosra venni, hogy Európa egyesített ereje elegendő lesz-e a német hegemóniatörekvések visszaszorítására. Disraeli aggodalmának alighanem ez a kétkedés lehetett a tulajdonképpeni indítéka. 

Geopolitikai dilemmák

A német egység várható következményei azonban, amelyek az európai államférfiaknak fejtörést okoztak, német részről sem voltak problémamentesek. A kedvező adottságok mintegy predesztinálták Németországot arra, hogy megpróbálkozzék a kontinentális vezető szerep megszerzésével. Európa azonban nem a gyarmati expanzió terrénuma volt, és nem is Észak-Amerika, ahol az USA vetélytárs nélkül terjeszkedhetett, hanem az akkori világ legerősebb hatalmainak kontinense, amely hatalmakat Németország nem gyűrhette minden további nélkül maga alá. 

Másrészt viszont nehezen igazodhatott a többiekhez, amikor nagyobbnak és erősebbnek érezte magát azoknál, és valóban az is volt. A dilemma, amely Európa számára a német kihívás visszaszoríthatóságának kérdéses voltában jelentkezett, Németország számára az igazodás és az igazítás alternatívájában fogalmazódott meg: nagysága és ereje ellenére tud-e alkalmazkodni az európai hatalmi rendszerhez, avagy elegendőnek érzi-e adottságait ahhoz, hogy Európát a maga képére formálja. A választ – a Németország szempontjából kedvezőtlen választ – a huszadik század adta meg. 

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)

A rovat támogatója a 4iG

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!

Makro / Külgazdaság Trump újabb fenyegetése a magyar gazdaságnak is baj
Király Béla | 2025. július 11. 13:13
A napokban azzal fenyegetett az amerikai elnök, hogy amely államok túl jó viszonyt ápolnak a BRICS-országokkal, azok további vámokra számíthatnak. Ez újabb jele a blokkosodásnak, ami ellentmond Orbán Viktor gazdasági semlegességének.
Makro / Külgazdaság A franciák is azt élik át, mint mi, de azért van egy nagy különbség
Privátbankár.hu | 2025. július 11. 12:22
Ott is nőtt az infláció júniusban, de az így is csak 1 százalék, szemben a mi 4,6-os rátánkkal.
Makro / Külgazdaság Jól jártak Putyinék
Privátbankár.hu | 2025. július 11. 11:51
Csökkent az olajexportjuk, az árak emelkedése miatt mégis nőttek a bevételeik.
Makro / Külgazdaság Mi történhetett a britekkel?
Privátbankár.hu | 2025. július 11. 11:32
Váratlanul csökkent az angol, skót és walesi gazdaság együttes teljesítménye májusban.
Makro / Külgazdaság Végre a románok nézik a mi hátunkat
Privátbankár.hu | 2025. július 11. 10:07
Bár nálunk is már két hónapja újra emelkedik az infláció, a románoknál több mint 1 százalékponttal nagyobb a pénzromlás.
Makro / Külgazdaság Folytatódhat a hazai üzemanyagárak emelkedése
Privátbankár.hu | 2025. július 11. 09:34
Ám amennyiben a kutak lekövetik a nagykereskedelmi árak változását, akkor szombattól csak a gázolajért kellhet többet fizetni.
Makro / Külgazdaság Orbán Viktor most a közalkalmazottaknak kedvezne
Privátbankár.hu | 2025. július 11. 08:52
A kormányfő a Kossuth Rádióban azt mondta, dolgoznak azon, hogy az állami alkalmazottak számára is tudjanak segítséget nyújtani.
Makro / Külgazdaság Nagy bejelentést tettek a kínaiak
Privátbankár.hu | 2025. július 11. 08:23
13,8 százalékkal nőtt az autóeladás júniusban.
Makro / Külgazdaság Trump 35 százalékos vámot vet ki a kanadai termékekre
Privátbankár.hu | 2025. július 11. 07:14
Augusztus 1-jétől. A többiekre „csak” 15-20 százalékosat?
Makro / Külgazdaság Jó hír jött Amerikából
Privátbankár.hu | 2025. július 10. 17:16
A munkaerőpiacot érinti.
hírlevél
Ingatlantájoló
Együttműködő partnerünk: 4iG