300 év
Több mint kétszer annyi angol retteg a skótok távozásától, mint a Brexittől, konkrétan 68 százalékuk lenne lesújtva, ha a velük 300 éve egy országban élő skótok ismét önálló államot hoznának létre, míg 32 százalékukat ijeszti csak meg az Európával való szakítás. De miért izgatja őket annyira Skócia, és miért nem annyira a sokkal több gazdasági előnyt hozó európai szövetség?
Logikus magyarázatot nehéz találni, leginkább arra lehet gondolni, hogy mivel az ország területének közel fele távozna, nagy veszteségnek élnék meg, főleg lélektani okokból. Sok más jelentősége ugyanis nem lenne: a 60 millió fölötti népességből mindössze 5 millión távoznának. A maradó ország lényegében Anglia lenne, bár felmerülne a kérdés, hogy mi lenne Wales-szel (feltehetően nem akarnának ők is válni, mivel Wales meglehetősen elangolosodott), és az Észak-Írországgal fenntartott unióval.
|
| Skócia (piros) és az ország többi része |
Elférnek
Ha logikusan nézzük, Anglia, mint önálló ország semmivel nem lenne rosszabb helyzetben, mint a mostani Egyesült Királyság, vagy azon belül Nagy-Britannia. Kétségkívül a világ egyik legsűrűbben lakott területe lenne, miután 130 ezer négyzetkilométeres területe csak másfélszerese Magyarországénak, 55 milliós lakossága viszont majdnem a hatszorosa. De ez a gyakorlatban most is így van, elférnek, nem költöznek Skóciába a helyhiány miatt.
Két kilépés vagy egy sem?
A két kérdés viszont szorosan összefügg egymással, miután szemben az angolokkal, a skótok sokkal inkább félnek az EU-ból való kilépéstől. Pontosabban ők nem akarnak kilépni, és a közvélemény-kutatások szerint a kilépést úgy élnék meg, hogy az angolok rákényszerítik őket akaratuk ellenére, ezért ebben az esetben újra megfontolnák a saját, Angliától való függetlenségük kérdését.
Így viszont az összefüggéseket jobban átgondoló választóknak át kell gondolni, mit tesznek. Ha a Brexit mellett szavaznak, elősegíthetik a skót kilépést, amitől jobban félnek. Ha a bennmaradás mellett szavaznak, akkor marad Skócia is, és ez a megnyugtatóbb számukra.
A felmérésnek volt egy érdekessége: a fiatalabb választók között más a preferencia. Ők az európai integrációt ugyanolyan fontosnak tartják, mint az ország egységét, erősebb már bennük az európai tudat. A két tényező együtt kedvező irányba befolyásolhatja a népszavazás kimenetelét, és megment minket a brit, vagy mondhatjuk, az angol kiválás rémétől.
Az ÁKK kismértékben átalakította a 2025-re tervezett kibocsátás szerkezetét, a korábbinál nagyobb összegre számít az intézményi piacról, kevesebbre a lakosságtól. 
