Nem tudni, miért most jutott eszébe a török elnöknek a kirkuki zászló, de mostanában már kaptak tőle a németek, a hollandok, a kurdokat pedig gyakran fenyegeti, hisz attól fél, hogy saját kurd kisebbsége is szívesen követné iraki és szíriai nemzettestvéreit a felszabadulás útján. Azt valószínűleg ő is felméri, hogy a szíriai és az iraki kurdoktól, miután az Iszlám Államot lerázták (az országok, melyeknek részei voltak, nem voltak képesek erre), már senki nem veheti el a szabadságukat. Akár laza szövetségi államokon belül, akár azokon kívül, de függetlenek lesznek.
Visszaszorítaná
Ha már így van, Erdogan megpróbálja területi kiterjedésüket csökkenteni, és lehetőleg a tisztán kurd területekre szorítani. Szíriába be is vonultak csapatai az ország északi részén az Iszlám Állam utolsó, Törökországgal határos területeire, hogy nehogy a kurdok szabadítsák fel azt is. Összetűzésbe is keveredtek a kurdokkal, ezért Amerika kénytelen volt egy kisebb kontingenst odatelepíteni, hogy szétválassza a feleket, őrizze a békét.
Most Irakon a sor, ahol Erdogan szerint a kurdok nem formálhatnak igényt Kirkuk városára, miután ott a kurdokon kívül arabok és türkmének is laknak (ilyen, vagyis nemzetiségi alapon Törökország sem formálhatna jogot a most hozzá tartozó, kurd többségű területekre). Azt szeretné, ha Kirkuk kikerülne a kurdok irányítása alól, és első lépésként levonnák a kurd lobogót, tegnapi felszólítása szerint azonnal. Meg is fenyegette őket, ha ez nem tennék, ejnye-bejnye lesz, kemény árat fognak fizetni.
A kemény ár
Hogy mi lenne ez a kemény ár, azt nem részletezte, mindenesetre elég problémás lenne egy olyan megoldás, hogy Törökország megtámadja az iraki Kurdisztánt. Egyrészt azok a kurd pesmerga erők, akik már 2014-ben szinte mindenki mással szemben képesek volta arra, hogy területeiken legyőzzék az Iszlám Államot, igen elszántan harcolnának a török hadsereg ellen. Ráadásul egy ilyen esetben könnyen előfordul, hogy a törökországi kurdok is elszánják magukat a harcara – csakhogy nemzettestvéreik oldalán.
Ez már önmagában extrém kockázat lenne a török vezetésnek, de emellett a NATO, és ezen belül különösen Amerika sem tűrne el egy ilyen beavatkozást, de feltételezhetjük, hogy még az oroszok is elleneznék, és ők is azt tanácsolnák új barátjuknak, hogy tekintsen el az ilyesmitől. Így hát marad egyelőre a hangos fenyegetőzés, ami akár kampányfogás is lehet: az elnök megmutatja, hogy olyan ereje van az egész világon, hogy ha valóban megteszik őt korlát hatalmú szultánnak, országuk ismét világhatalom lesz.
Mit ér el?
A Reuters szerint Kirkuk kormányzója közölte, hogy a kurd zászló mellet ott leng az iraki is, így különösebben nem kéne, hogy ez bárkit zavarjon. Másnak ez eszébe sem jutott volna, kérdés, hogy mit ér el a török elnök az ilyen beavatkozásokkal: növeli szavazóbázisát, vagy inkább egyre idegesíti a nemzetközi közösséget, amely számára már most is mérhetetlenül nagy a hatalma, és egyre több nemzetközi bonyodalmat okoz.
Vegyesen zártak hétfőn a New York-i értéktőzsde irányadó mutatói. 
