Kóstolgatják a medvét
Épp a hétvégén történt, hogy a nyugati országok rúgtak egyet a terrorizmus elleni harcban velük egy oldalon lévő Oroszországba, ma pedig az utóbbi időben megnövekvő jelentőségű Törökország lőtte le a régi-új szuperhatalom gépét. Azt mondják, megsértette a légteret, de azért az a gyakorlat, hogy a légtérsértéseket hosszasabban szokták diplomáciai úton kezelni, nem sietnek a lelövéssel.
Az incidens több érdekes, régóta szunnyadó konfliktust is felvet. Az egyik, hogy egykor az Oszmán Birodalom és az Orosz Birodalom örökös ellenségei voltak egymásnak, egész az első világháború végéig, amikor meg is szűnt mindkét birodalom, legalábbis addigi formájában. A másik, most aktuálisabb kérdés, hogy a törököket a helyi etnikai viszonyok mindenkinél jobban érintenek, és félnek a kurdok, esetleg más csoportok önállósulásától, miután úgy gondolják, hogy az saját kurd kisebbségükre is hathat.
Ősi ellentét
Az orosz-török ellentétek nagyjából a 16. századig nyúlnak vissza, amikor a két terjeszkedő birodalom először ütközött egymásba valahol a mai Ukrajna déli területein. Az oroszok Moszkvából kiindult birodalmukat növelték minden irányban, az oszmán törökök ugyancsak minden irányban terjeszkedtek, és a krími tatárok maguk alá rendelése után egyszer csak szembe találkozott a két nagyétvágyú óriás.
A konfliktus évszázadokig tartott a mai Ukrajna területén, aztán Nagy Katalin legyőzte az oszmánokat, megkaparintotta Dél-Ukrajnát és a Krímet. Az orosz étvágy azonban nem hagyott alább: a rogyadozó Oszmán Birodalomból szívesen megkaparintottak volna további darabokat, sőt egyenesen a tengeri kijáratra, a Boszporuszra fájt a foguk. De ez már sok volt a többi európai hatalomnak, korlátozni kezdték az orosz terjeszkedést, így csak Moldovát sikerült leszakítani a az akkori török vazallusállamról.
Több háború következett a Balkánon, ami meghozta a románoknak, szerbeknek és bolgároknak a török alóli felszabadulást, de az oroszoknak mindig vissza kellett vonulni európai nyomásra. Végül 1878-ban a Berlini Kongresszus szentesítette a békét egy időre, hogy aztán az első világháborúban teljes erejével egymásnak essen a két ország. A küzdelemben az oroszok bizonyultak sikeresebbnek, az ázsiai részen óriási területeket szereztek, de végül mindkét ország valamilyen szinten vesztes lett. Törökországot megverte az Antant, Oroszországot pedig elnyelte a kommunista forradalom.
Izgága törökök
Mindkét birodalom megszűnt, létrejött az Atatürk-féle köztársaság, illetve a Szovjetunió. A második világháborúban Törökország semleges maradt, utána viszont a nyugati szövetséghez, a NATO-hoz csatlakozott, így ismét ellenségek lettek, ezúttal a Szovjetunióval. A jelcini, majd putyini Oroszország és Törökország kapcsolatában nem voltak problémák, de a mostani szíriai orosz beavatkozás mintha csípni kezdte volna a törökök szemét.
|
| Recep Tayyip Erdogan török elnök. MTI Fotó: Kovács Tamás |
Egyrészt nem tetszett nekik az, hogy az oroszok Aszadot támogatják, de emellett talán még az sem, hogy egyáltalán egy náluk nagyobb és erősebb hatalom jelent ott meg közvetlen közelükben, miközben saját szerepüket a menekültkérés kapcsán szinte végtelenül felértékelték. Ugyanakkor, miután ők nem sokat tettek a szíriai válság rendezésére, gondolhatták, hogy előbb-utóbb jönnek a nagyhatalmak. Persze lehet, hogy nem számoltak az ismét szuperhatalommá nőtt Oroszországgal, és beindultak a régi reflexek.
A kurd kérdés
Ami viszont mindenképp tényező lehet, az a törökök félelme a nemzetiségi kérdéstől. Ha a leendő rendezés viszonylag nagyobb önállóságot ad a népeknek, akkor nyilván mind az iraki, mind a szíriai kurdok nyertesei lesznek ennek. Ettől viszont azért félhetnek a törökök, mert akkor saját kurdjaiknak is növekedhet a szabadságvágya. Végülis történt már ilyen, többek között nálunk: ahogy lett önálló Szerbia és Románia, mindjárt lett anyaállama a nálunk élő nemzetiségeknek, akik attól kezdve oda szerettek volna tartozni.
Az amerikaiak igyekeztek figyelembe venni NATO-szövetségesük ezen problémáját, és próbálták kerülni a túlzott kurd önállóságot. De most Amerika visszavonult, másnak kell rendet tenni. Az oroszoké a fő feladat, és javukra legyen mondva, hogy igyekeztek mindenkivel tárgyalni közben, a törökökkel is. Ennek fényében kissé meggondolatlannak tűnik a török lépés, végül is egy gép lelövése nem játék: háborús indok is lehet. Most az egész NATO kénytelen lesz beszállni a kárenyhítésbe, végül is egy tagország keveredett incidensbe.
Merz és Macron még március elején állapodtak meg. 
