Dondald Trump, az Egyesült Államok volt elnöke ugyan nagy szereplési lehetőséget kapott azzal, hogy merényletet kíséreltek meg ellene, de a regnáló elnök, Joe Biden bejátszhatja azt a színpadot, ami a mindenkori aktív, cselekvő államfőnek jár a politikában. Így összegezte véleményét a rendkívüli esemény utáni helyzetet David Smith, a brit Guardian vezető washingtoni tudósítója.
Fotó: MTI/AP
Trump ismét bizonyítékát adta, hogy ösztönösen ért a látványossághoz és önmaga promotálásához. Sikerült rákényszerítenie a titkosszolgálat embereit, hogy néhány pillanatra megálljanak kimentése közben, amivel lehetővé tette a fotósoknak, hogy csináljanak néhány olyan felvételt, amelyben ökölbe szorított kezét felemelve mártírként és harcosként pózolhatott.
Egy nappal ezt követően azonban a kognitív gyengeségei miatt ostrom alatt álló ellenfelére, Joe Bidenre irányult a figyelem. A hatalmon lévő elnök az ovális irodából intézett beszédet az amerikai néphez. Az elmúlt közel négy évben ezt eddig mindössze kétszer tette meg. Akkor, amikor sikerült megállapodást kötni az költségvetésről, elkerülve az állam bizonyos szolgáltatásainak felfüggesztését, illetve amikor a gázai és az ukrajnai háború kapcsán szólalt meg.
Nem kellene szórakozni az elnöki pozícióval!
A fegyveres erőszak durva megjelenése emlékeztetheti a 81 éves Bident kora miatt visszalépésre felszólító demokratákat arra, hogy az elnöki pozíció nem politikai játékszer. Az elnök háta mögött az elengedhetetlen dekorációval, a nemzeti zászlóval és családi fotókkal sokkal inkább hatalomban lévő, cselekvő politikusként jelent meg a tévéképernyőkön, mint egyszerű elnökjelöltként.
Államférfiként, aki szózatot intéz a néphez, egységre, összetartásra, az erőszak elutasítására, a politikai kedélyek visszafogására szólítja fel a társadalom tagjait a nemzet egy traumatikus pillanatában. Ez hiteles volt egy olyan embertől, akinek 36 éves politikai pályafutását számos ügyben demokrata és republikánus politikusokat egy csapatba terelő kezdeményezek övezték.
Élt a lehetőséggel, hogy felidézze a kongresszus épületének 2021. január 6-ai ostromát – amelyben Trump érintettségét bírósági eljárásban vizsgálják –, felidézte a képviselőház volt demokrata elnöke, Nancy Pelosi férje ellen elkövetett támadást és a Gretchen Whitmer, Michigan állam demokratapárti kormányzója ellen indult, idejekorán leleplezett összeesküvést.
A politikai realitásé lehet a főszerep
A Guardian szakírója szerint a fagyos, elfogulatlan realitás az, hogy a kudarcba fulladt merényletkísérlet mindkét elnökjelölt hasznára válhat a választási küzedelemben. Bidennek a balul sikerült június végi elnökjelölti vita után kapóra jött, hogy államférfiként szerepeljen. A demokraták privát beszélgetésekben elismerik, hogy az új helyzetben vétek lenne elvitatni vezető pozícióját, gyengíteni az elnököt és ezzel Amerikát a nehéz pillanatokban. Eközben persze tovább aggódnak az elnök szellemi kondíciója miatt.
Trump esetén igaz a mondás, miszerint „ami nem öl meg az erősít”. A cirkusz királya véres arccal, színpadiasan, felemelt ököllel azt kiálthatta híveinek, miközben a titkosszolgák igyekeztek kivonni a tűzvonalból, hogy „Harcoljatok!”. Olyan fotó készült róla, amely egyszerre láttatja messiásnak és mártírnak.
A héten újra a választási kampányé lesz a főszerep. A Republikánus Párt konvenciója hivatalos elnökjelöltté emeli Donald Trumpot. Kérdés, hogy a jelölést elfogadó beszédében mit mond. Történelmet írhatna, ha csatlakozna Bidenhez. Ha azt mondaná, hogy megmenekülése – hajszál híján, hiszen a lövés a fülét érte – olyan katartikus pillanat lehet az USA történetében, amelyben a nemzet egységesen elutasítja az erőszakot.
Folytatódik a választási adok-kapok
A kampány méltóságteljesen folytatódhatna, és a politikai okoskodók arról beszélhetnének, hogy a volt elnök e tisztséghez méltó módon viselkedett. Egy ilyen beszéd azonban kétséges, miután Trump nem vetélkedésnek, hanem harcnak tekinti a politikát, amelyben meg kell semmisíteni az ellenfelet.
Emellett a politika természetéből fakadóan a kiélezett elnökválasztási kampányban egy korrekt Trump-beszéd után is minden bizonnyal visszatérne a vehemens vita. Biden rendelkezésére áll az elnöki pulpitus, amelyen megmutathatja, hogy ki a legnagyobb kutya a környéken. Ugyanakkor Trump az a ketrecharcos, aki nem fogja vissza magát, ha harapni kell.
Izraelt és az Öböl-menti államokat egymáshoz tereli. 
