Ideje, hogy lecsapoljuk a mocsarat itt, Brüsszelben

 - jelentette ki Orbán Viktor csütörtökön a Facebook-oldalára feltöltött videóüzenetben, és akik az elmúlt években követték Donald Trump és az amerikai republikánusok által puffogtatott üzeneteket, bizonyára felkapták a fejüket az ismerős mondatra.

De mégis, milyen mocsárról is van szó? Segítünk, Orbán Viktor nem agrárgazdálkodási beruházásokon töri a fejét, amikor mocsarat emleget.

Volt egyszer egy mocsár, vagy mégsem

A mocsár lecsapolása, mint kifejezés, igazán az 1980-as évektől kezdve került be a köztudatba, és a szájhagyomány szerint eredetét az adja, hogy Washington egy mocsárvidéken épült, amelyet ténylegesen lecsapoltak a szúnyogpopulációk, és más veszélyes mocsári élőlények számának alacsonyan tartása érdekében – így megadva az alapot a politikában használatos metaforának, miszerint a mocsár lecsapolása a korrupció gyökereinek kiirtását jelenti.

A Smithsonian’s, az Egyesült Államok egyik legjelentősebb múzeuma cikkében tételesen megcáfolja ennek a mendemondának az alapját, ugyanis a portál szerint George Washington pontosan tudta, hogy mit csinál 1791 elején, amikor egy kongresszusi bizottság élén kiválasztotta a nemzet fővárosának helyszínét. Soha nem volt kétséges, hogy az új szövetségi kerület és város a Potomac folyó hajózható részének közelében lesz, Georgetown virágzó kikötővárosának szomszédságában, ugyanakkor mint sok más korai amerikai város, például Philadelphia és Cincinnati, Washington is szilárd és száraz folyópartra épült.

A mocsarasságban ténylegesen annyi igazság volt, hogy a 19. század közepén a Potomac hátországában folytatott mezőgazdasági tevékenység erózióhoz vezetett, így iszaptömegeket juttatva le a folyón. A folyó lelassult, és a felgyülemlett uszadék a folyó városi oldalán hatalmas iszapterületekké változott – ezekből azonban nem lett a politikai frázisban szereplő „maláriás, sötét mocsár”, hanem Washington majdani híres parkjaivá és emlékműveinek alapjává formálta őket a korabeli mérnöki testület.

Azt tehát, hogy pontosan mi a mocsár lecsapolásáról szóló frázis eredete, feltehetőleg sosem fogjuk egyértelműen megtudni, a szófordulatot az amerikai közélet nagyjai mellett például Benito Mussolininek is tulajdonították már, szintén tévesen. Az azonban biztos, hogy a mondás ködös eredete ellenére is, az állítólagos bűzös, romlott, korrupt mocsár lecsapolását emlegetni politikusként nagyon kényelmes dolog.

Trump és a mocsár

Bár az 1980-as évektől kezdve az amerikai politikában újra és újra elhangzott a mocsár lecsapolásáról szóló ígéret, mindkét oldalon, a széles köztudatba azután került vissza egyértelműen, hogy Donald Trump 2016-os elnökválasztási kampányának egyik kulcsmondatává tette.

Amikor 2016 októberében Donald Trump először bevetette a mocsár lecsapolásának ígéretét, egy meglepően racionális javaslatot említett mellette, hiszen a washingtoni politikai lobbisták tevékenységének korlátozását javasolta, például a felvázolt reformok közt szerepelt egy olyan rendelet, amely megtiltotta volna a kormánytisztviselőknek, hogy hivatalukból való távozásuk után öt éven belül lobbizhassanak. Az ehhez hasonló javaslatok jellemzően évente többször előkerülnek Washingtonban, és az ígéret megvalósításába a volt elnöknek is beletört a bicskája, hiszen csak részben sikerült korlátozni a lobbisták tevékenységét.

Ami azonban Trump mocsaras mondatait igazán ikonikussá tette, az nem az eredeti ötlet, hanem a szlogen maga; a kampány egyik legismertebb jelszavává váló #DrainTheSwamp hashtag ugyanis egy jelenséggé vált. A volt elnök hívői a mocsár lecsapolásának sürgetésével, különös tekintettel a radikálisabb, jobboldali rétegre, nemcsak a lobbisták elleni küzdelemre szólítottak, hanem például az állítólag fake news, fővonalas média elleni harcra, valamint a korábbi demokrata vezetők elszámoltatására is – emlékeztet a Bustle cikkében.

De hogy jön mindehhez Orbán Viktor?

Ahogy arról korábbi cikkünkben is írtunk, Belgiumban vizsgálati fogságba helyezték Eva Kaili görög szocialista európai parlamenti képviselőt és több másik gyanúsítottat, akiket őrizetbe vettek a hatóságok egy Katarral kapcsolatos korrupciós ügyben folytatott nyomozás során.

A görög szociáldemokrata képviselőt azzal gyanúsítják, hogy jogellenes lobbitevékenységet folytatott a jelenleg is zajló foci-vb házigazdája mellett, és „nagy mennyiségű pénzt” fogadott el onnan. A vádlottak közt van Kaili élettársa, Francesco Giorgi is, és egy volt olasz szocialista EP-képviselő, Pier Antonio Panzeri is. Belga sajtóhírek szerint Panzeri és Kaili otthonában több mint 1,5 millió euró készpénzt találtak, Kaili apját pedig egy brüsszeli szállodában fogták el, amikor menekülni próbált egy készpénzzel teli bőrönddel a kezében.

A brüsszeli korrupciós ügy igencsak kapóra jött az uniós pénzekért sorban álló magyar kormánynak, hiszen a hazai korrupciógyanús ügyek nemzetközi számonkérését is egészen más kontextusba helyezi az, hogy Brüsszelben is baj van, ráadásul pont az eredeti trumpi mocsárretorika által kritizált lobbitevékenységgel kapcsolatban. Azonban a duzzadó botrány és az általános felháborodás mellett is akad valami, ami az uniós rendszerek működését igazolja, hogy a korrupciógyanúba keveredett volt EP alelnök és társainak elszámoltatása és vizsgálata gyorsan és nyilvánosan folyik, azaz úgy tűnik, ha létezik is az a bizonyos, sugalmazott brüsszeli mocsár, akkor az sokkal inkább saját magát csapolja le, nem egyéni harcosokra vár a munka - azaz Orbán Viktor egyelőre legfeljebb szemlélője lehet mindennek, hiába szólít cselekvésre. .