Mario Draghi sorsdöntő sajtótájékoztatójára múlt héten már az EKB új, 400 milliárd forintot kóstáló frankfurti székházában került sor. Az európai növekedési és inflációs helyzetkép, amire reagálnia kellett, korántsem rózsás: a jövő évre tervezett eurózóna növekedési ütemet az EKB-nak a minap kellett 1 százalékra módosítani az alig három hónapja jósolt 1,6 százalékról. Az inflációs rátát 0,7 százalékra kellett levinni a szeptemberben jósolt 1,1 százalékról. Még ezek az adatok is valószínűleg túl optimisták, mert hivatalosan is „lefelé mutató rizikókról” beszél a központi bank.
Ezek után a pénzpiacok már kezdték bontani a pezsgőt és bizonyosak voltak benne, hogy Draghi megnyitja a pénzcsapokat, olyan igazi japán- és amerikai-módra. A bejelentés viszont elmaradt, sőt több helyről olyan értesülések láttak napvilágot, miszerint egy súlyos válság alakult ki az EKB igazgatóságában, sőt Draghi helyzete is megrendült. Mi történt?
A középen széthasadt igazgatóság
A hat tagú igazgatóság fele nem támogatta a pénzpiacok által várt egy ezermilliárd eurós likviditási fröccsöt, így nem került sor vállalati kötvények vásárlásának bejelentésére és az állampapír-vételek kérdésében sem érkezett újabb pontosítás. Akik leállították a tűzijátékot, azok pedig nem akármilyen politikai mandátummal bírnak: a német Sabine Lautenschläger, a luxemburgi Yves Mersch és igazi meglepetésre a francia Benoît Cœuré. Ez utóbbi tag lázadása egy jelzés arra, hogy Párizs nem akar ujjat húzni Berlinnel, amely egyre növekvő haraggal figyeli Draghi elkötelezettségét a teljes körű QE felé.
A német kormányban láthatóan elszakadt a cérna, és most már mind Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter, mind Jens Weidmann Bundesbank elnök nyíltan óvják az EKB-t, nehogy a Fed ultra-laza pénzpolitikáját lemásolja. Schäuble szerint a laza pénzpolitika nem megoldása a problémáknak, hanem éppenséggel a kiváltó oka.
A bajor pénzügyminiszter, Markus Söder (CSU) is figyelmeztette az EKB-t, hogy fejezze be az inkonvencionális lépéseit, mert azok „veszélyes fejleményekhez” vezetnek hosszútávon és „előkészítik a következő pénzügyi válságot”. Lautenschläger szerint az államkötvény vásárlások fiskális transzfereknek minősülnének, amelyek adott esetben késleltethetnék (a Dél-Európaiaknál..) a szükséges reformlépések megtételét.
Draghi veszélyes vizekre tévedt
Mario Draghi vezetése tehát megrendült, ennek pedig komoly kihatásai lesznek a pénzpiacokra és a monetáris unió hosszú távú jövőjére. Már a közeljövő vonatkozásában sem igazán látni, hogy egy ennyire meghasadt igazgatósággal hogyan lehet tovább kormányozni. Draghi most azt állítja, hogy adott esetben a következő, január 22-i igazgatósági ülésen akár a németek ellenállását is figyelmen kívül hagyja.
Nos, nem akármilyen merészségű kijelentés ignorálni az eurózóna legerősebb pénzügyi és politikai hatalmának álláspontját. Az újabban meglepően sikeres német eurószkeptikus AfD párt már így is készíti elő újabb beadványát az európai QE ellen, azzal érvelve, hogy az behatárolja a német törvényhozás fiskális szuverenitását és óriási adósságot rak a német adófizetők vállára.
A kialakult helyzetben már az sem vehető bizonyosra, hogy a Bundesbank részt venne-e egyáltalán egy újabb QE-ben.
Káncz Csaba jegyzete
Ez volt a legellentmondásosabb évük. 
