Amíg a bevándorlókon marakodnak, szépen lefagyott egész Amerika

A Szabadság-szobrot nem lehetett látogatni a hétvégén a kormányzati leállás miatt; az állami és szövetségi illetékesek azonban addig tárgyaltak, amíg meg tudtak állapodni a feltételekben, hogy hétfőn újra megnyithassák a nagyközönség előtt a nevezetességet. Vajon az országos politika szintjén is lesz megállapodás? Fotó: EPA / Alba Vigaray

Bár volt némi halvány esély, egy végső próbálkozás arra, hogy még hétfő előtt megállapodjanak a demokraták és a republikánusok azokról az ideiglenes intézkedésekről, amelyek legalább néhány héttel elodáznák a kormányzati leállást, nem sikerült közelíteni az álláspontokat.

Szombat hajnalban lépett életbe a shutdown; mivel az államadósság elérte a korábban meghatározott plafont, minden egyes adócent elköltéséhez külön engedélyt kell beszerezni. Emiatt a kormányhivatalok, kormányzati intézmények nem tudnak működni. Bár már két napja tart a leállás, mivel egyébként is hétvége volt, nem volt nagy hatással az amerikaiak életére - igaz, a múzeumok jó része nem nyitott ki, a Szabadság-szobrot sem lehetett már látogatni. Most azonban elindulna a munkahét, kinyitnának a kormányhivatalok - több százezer embernek kell ma otthon maradnia.

A befektetők átlátnak a szitán: nincs ok aggódni?

És persze a tőzsdék is kinyitnak - a sikertelen hétvégi megállapodás-kísérlet híre egyelőre nem rengette meg a piacokat, meglehetősen rezignáltan vették tudomásul a befektetők a kormányzati leállás hírét. A dollár minimálisan gyengült, majd ennek egy részét le is dolgozta; a határidős tőzsdeindexek sem ígérnek különösebben nagy csökkenést a tőzsdenyitásra. A befektetők annak látják az egészet, ami valójában: egy politikai shownak.

Milyen költségvetés? Beszéljünk a bevándorlókról meg a kerítésről!

A huzavona ugyanis nem arról szól, hogy ne akarnák biztosítani a költségvetés finanszírozását, az adósságplafon megemelését - még csak nem is arról vitatkoznak, amiről ilyenkor szoktak: hogy az adósság további növelése helyett költségcsökkentő lépésekre lenne szükség. Ehelyett a - témához legfeljebb csak távolról kapcsolódó - bevándorlási kérdéseken harcolnak a felek. A demokraták akkor lennének hajlandóak beleegyezni a költségvetés finanszírozásának folytatásába, ha ezzel egyidejűleg a törvényben benne lenne a 7-800 ezer fiatalt védő DACA-program folytatása - ezek a fiatalok gyermekként, illegális bevándorló szüleikkel érkeztek az Egyesült Államokba, ott nőttek fel, és Trump nagyon szeretné most kiebrudalni őket az országból. Itt írtunk bővebben a programról >>

A republikánusok ebbe a feltételbe akkor mennének bele, ha cserébe a demokraták áldásukat adják a mexikói határra építendő fal költségvetésére. Ez a kétpárti megállapodás majdnem megszületett - aztán Trump elnök valamiért kihátrált belőle.

Legutóbb simán kihúztak 2 hetet is

Most persze a republikánusok a demokratákat okolják több millió amerikai életének megnehezítéséért, "túszul ejtéséért", a demokraták pedig viszont. És van egy nagyon szűk (republikánus) kör, öt képviselő, akik azért nem szavaztak saját pártjuk mellett, mert az egész huzavonát hülyeségnek tartják, és a lényegről szeretnének dönteni: a költségvetés hosszú távú finanszírozásáról, hiszen emiatt merül fel időről időre ugyanez a kérdés.

Legutóbb 2013-ban jutott el a leállásig a vita, akkor 16 napig nem sikerült megállapodásra jutni. Most egyelőre igyekeznek rövidre zárni a kérdést, vagy legalábbis enyhíteni a helyzetet: előre láthatólag magyar idő szerint délután 5-kor szavaz a szenátus néhány ideiglenes intézkedésről, ami véget vetne a leállásnak, újra lehetne költeni a költségvetési pénzeket - legalábbis egy nagyon rövid ideig, február 8-áig, így úgy marakodhatnának tovább a képviselők, hogy közben működhetnének az állami hivatalok.