Bár a forint stabil, az energiaárak csökkennek, és a vállalatok sem akarnak árat emelni, az infláció továbbra is makacsul magas. Mi hajtja akkor az árakat? Miért nem csökkennek a fogyasztói árak a gazdasági lassulás ellenére sem? Ezekre a kérdésekre adott választ Bod Péter Ákos közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank korábbi elnöke az Mforon megjelent cikkében.
Mint azt lapcsoportunk, a Klasszis Média állandó szerzője írja, a havi árindexet felfelé tolta az élelmiszer-termékcsoport. A statisztikán ebben a hónapban most rontott az egyébként változatlan áras háztartásienergia-tarifa: a tavalyinál hűvösebb időjárás miatt bizonyos mértékben többen kerültek át a mért gázfogyasztásuk szerint a drágább tarifa-csoportba. Ugyanakkor az adott hónapban valamivel olcsóbb lett az üzemanyag. Az pedig az egyébként sok bajt okozó nemzetközi vámmizéria áttételes következménye: mérséklődtek a nemzetközi energiahordozó-árak, és még emellé a dollár is gyengült a legtöbb fizetőeszközhöz képest.
Bod Péter Ákos rámutatott arra, hogy maginflációs indexünk kellemetlenül közel van az ötös számhoz, miközben a legújabb becslések 2025-re csupán egy százalék alatt GDP-növekedésről szólnak – már amennyiben az ilyen szerény adatra alkalmazható egyáltalán a növekedés szó.
Ám ha szó sincs erőteljes, de legalább érezhető gazdasági növekedésről, a kereslet nekilódulásáról, akkor mégis micsoda hajtja az áremelkedést? Bod Péter Ákos írásában elolvashatja.
A Richter talán folytathatja az erősödést. 
