Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen hangosan és egyértelműen azt ígérte három évvel ezelőtti hivatalba lépésekor, hogy az általa vezetett Bizottság „geopolitikai” lesz.
Nos, a héten Moszkva és Washington tartottak feszült tárgyalásokat folytattak Genfben az európai biztonsági architektúra jövőjéről – Európa képviselői nélkül. Az már sovány vigasz, és csupán szimbolikus aktusnak tekinthető, hogy a Biden kormányzat a rá következő napokban bevonta a NATO-t és az EBESz-t is ezekbe a tárgyalásokba.
Fokozatos kiszorulás
A Hidegháború korszakára emlékeztet az, hogy a világ két legnagyobb nukleáris hatalma átnyúl az európai országok feje fölött a kontinens biztonságáról tárgyalva. Ez a hozzáállás ellentmond Biden kampányígéretének is, miszerint érdemi multilaterális együttműködésre fog törekedni az európai szövetségesekkel. Valóban, az európai államok külügyi pozícióinak hatékonyabb egyeztetése nélkül az EU-ra további marginalizáció várhat a nemzetközi biztonságpolitika területén.
De az elmúlt 12 hónapban az EU nemcsak az ukrán rendezés ügyében szorult háttérbe. Kihagyták a dél-kaukázusi rendezésből, szorul ki Nyugat-Afrikából (ahol az oroszok vetik meg a lábukat), de Szíriában és Líbiában se ugatja meg az EU-t a kutya se.
Európai magány
Európa perifériáján márpedig nő az erőszak a Kaukázustól kezdve Ukrajnáig. Európa pedig kitettnek, sérülékenynek és kicsit magára hagyottnak érzi magát, hiszen az AUKUS szerződéssel Washington figyelmének súlypontja hivatalosan is Kína lett.
Az EU tagállami védelmi miniszterek tavaly novemberi 17-i tanácskozásán nem véletlenül jutottak arra az egyezségre, hogy az idén március 24-25-n esedékes Európai Csúcsra véglegesítik a „Stratégiai Iránytű” nevet viselő, az európai védelmi képességeket erősítő, összegző dokumentumot.
Párizshoz került a labda
2022 január 1-el elstartolt francia soros uniós elnökség alatt nem marad egy ilyen kezdeményezés komoly politikai támogatás nélkül, tekintve, hogy az európai védelmi önállóság a párizsi diplomácia sok évtizedes prioritásának számít. Emmanuel Macron francia államfő már a beiktatását követő évben, 2018-ban is egy „tényleges európai hadsereg” mihamarabbi megteremtését sürgette, így bizonyosra vehető, hogy a jövő márciusi, kizárólag ennek a témának szentelt európai uniós védelmi csúcstalálkozóig a francia diplomácia mindent meg fog tenni, hogy az egyes tagállamokban még meglévő kétségeket is eloszlatva tető alá hozzák az EU biztonság- és védelmi politikájának új tervezetét.
A célkitűzések szerint az EU 2025-ig egy ötezer fősre duzzasztott közös katonai erő felállítását fontolgatja, hogy különböző válsághelyzetekben beavatkozhasson, méghozzá anélkül, hogy az Egyesült Államokra kellene támaszkodnia.
Az „EU gyors bevetési kapacitása” szárazföldi, tengeri és légi egységekből állna, amelyek a válsághelyzettől függően bármikor bevethetők lennének. A tervek szerint egyébként nem kellene minden uniós országnak katonákat küldeni a közös hadseregbe, viszont annak bevetéséhez konszenzusnak kell születnie, vagyis minden tagállamnak bele kell egyeznie a szándékozott intervencióba.
Az ötlet fő támogatójának számító Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője azt szeretné elérni, hogy a Stratégiai Iránytű megfelelő logisztikai alapot teremtsen egy közös uniós hadseregnek; Borell arra is emlékeztetett, hogy már így is van az uniónak legalább hatvan különböző katonai projektje, így ez csak keretet adna ennek az egésznek.
A berlini jelentés
A legtekintélyesebb német külpolitikai agytröszt, a „Stiftung Wissenschaft und Politik” (SWP) friss tanulmányában viszont súlyos kritikával illeti az EU ezirányú terveit. A kutatási jelentés szerint a „Stratégiai Iránytű” nevet viselő dokumentum prioritásai tetszőlegesek, homályosan kidolgozottak, és ráadásul összességében irreális célokat tűz ki maga elé.
A jelentés úgy érzékeli, hogy a Stratégiai Iránytű egy olyan karácsonyfa lett, ahol a tagállamok a saját érdekeik mentén dobálták fel a fára az igényeiket, amelyek aztán a végén nem állnak össze koherens stratégiává. Mindez akkor, amikor „Európa gazdasági és demográfiai súlya csökken a világban” – teszik hozzá a kutatók.
Stubb építő gondolatai
Alexander Stubb volt finn miniszterelnök szerint az EU feléledt érdeklődése a biztonságpolitika iránt „időszerű, fontos és realista hozzáállás. Az USA ugyanis nem fogja a végtelenségig biztosítani Európa biztonságát.”
Stubb leszögezi, hogy ha Európa komolyan veszi saját önvédelmét, „akkor meg kell értenie, hogy elmosódott a határ a háború és béke között…„a puha hatalmi eszközökből” (soft power) kemény hatalmi eszközök lettek. Fegyverként vetik be a menekült-kérőket. De ezt látjuk az információval, kereskedelemmel, energiával és a vakcinákkal is, amelyeket már mind fegyverként használnak.”
A leendő miniszterelnök beregszászi találkozót kezdeményez Volodimir Zelenszkijjel. 
