Március 23-án reggel 7 órakor tudta meg Szvetlana Zalizeckaja, a RIA-Melitopol hírportál főszerkesztője, hogy fegyveresek érkeztek a házához egy fehér dzsippel. Nem volt a városban, de a szomszédok elmondták neki, hogy látták, amint gépfegyveres férfiak elviszik a szüleit.
Az orosz katonák március eleje óta megszállták Melitopolt, elrabolták a város polgármesterét, Ivan Fedorovot, és arra akarták kényszeríteni, hogy átálljon az ő oldalukra. Fedorov nemet mondott. Ezzel egy időben kezdték el befolyásolni, vagy megpróbálni befolyásolni az újságírókat is, hiszen meg kellett győzni a lakosságot arról, hogy az orosz hadsereg valójában felszabadít, mégpedig a náciktól. Zalizeckajának elmondták, hogy az oroszok kifosztották a házát, elvették anyjától a készpénzt, és a 75 éves apjával távoztak, mondván, Szvetlanáért cserébe visszaadják őt. Később felhívták egy ukrán számról, és oroszul közölték vele, hogy jöjjön Melitopolba, és ne írjon "csúnya dolgokat" a legnagyobb melitopoli hírportálon. A háttérben apja hangját hallotta, amint mantraként ismételgeti: "Nem vernek meg, nem vernek meg".
"Arról győzködtek, hogy a tevékenységem miatt orosz katonák vére fog tapadni a kezemhez" – mondta Zalizeckaja. "Azt válaszoltam, hogy éppenséggel az oroszok jöttek a mi országunkba, ők ejtették túszul az apámat ", írja meg kollégája történetét a The Guardianbe Katarina Szergackova, az ukrán Zaborana Media főszerkesztője.
Szergackova szerint világossá vált: Oroszország célul tűzte ki a független újságírás megsemmisítését azért, hogy senki ne rögzíthesse azokat az atrocitásokat, amelyeket katonái ukrán földön elkövetnek.
Íme egy példa még: míg április 2-án bejárta a világot a bucsai tömegsír képe, Visgorod körzetben Max Levin ukrán fotóriporter holttestét is megtalálták. A főügyészség jelentése szerint két lövés találta el közelről. Max golyóálló mellényt és egy sisakot viselt "sajtó" felirattal, amelyet a gyilkosok biztosan láttak. Maxnak négy gyermeke van. A legkisebb kétéves.
A szabadságnak szemre van szüksége
A teljes körű háború kezdetén, február 24-én a Zaborana Media főszerkesztője létrehozta a 2402 Alapítvány újságíróknak szánt vészhelyzeti alapját. Az alapítvány szlogenje: "A szabadságnak szemre van szüksége". Először golyóálló mellényeket és sisakokat szereztek több száz ukrán újságírónak, akik teljesen "meztelenül" közlekedtek a háborús övezet közepén. Került golyóálló mellény, csakhogy az nem véd meg az aknatűztől, a közelről leadott Kalasnyikov-lövéstől vagy az emberrablástól. Most arra összpontosítanak, hogy segítsenek a kockázatértékelésben és a taktikai orvoslásban való képzésben. Szergackova egy hónappal ezelőtt még nem tudta elképzelni, hogy milyen nagyszabású lesz az újságírók elleni hajtóvadászat Ukrajnában.
A „sajtó” felirat vörös posztó az orosz hadseregnek, állítja a főszerkesztő
Sokan kockáztatják az életüket, hogy dokumentálják Oroszország ukrajnai bűntetteit, és az újságírók az orosz katonák egyik fontos célpontja. Az orosz számára a „sajtó” felirat vörös posztó inkább, állítják az ukrán médiamunkatársak.
Zsenya Maloletka és Msztyiszlav Csernov voltak az egyetlen újságírók a bekerített Mariupolban, akik bemutatták a külvilágoknak a bombázásokban elhunyt emberek tömegsírjait, valamint a szülészet lerombolását, amelynek során egy vajúdó nő meghalt. Hajtóvadászatot hirdettek ellenük az oroszok, de sikerült elmenekülniük Mariupolból. A menekülésük Szergackova szerint több mint szerencse, inkább valamiféle csoda.
A riporterek fotókért kockáztatják az életüket, és nem tudják, hogy megéri-e. Szergackova úgy véli, csoda lenne, ha ezek tudnák bebizonyítani Oroszország háborús bűnösségét. Úgy véli, hogy néhány évtizede talán képek megállíthatták a háborút, és helyreállíthatták az igazságszolgáltatást, de ma már ez nem lehetséges. „Miután az oroszok lebombázták a mariupoli színházat, ami legalább 300 menedéket kereső ember halálát okozta, a Nyugat nem zárta le az eget Ukrajna felett, és még csak nem is kapcsolta le teljesen a Swift-rendszert Oroszországban.
Kétlem, hogy bármilyen komoly következménye lenne a bucsai képeknek. A világ egyszerűen csak nézi mások fájdalmát és mélységes aggodalmát fejezi ki.”
Oroszország nyolc évvel ezelőtt háborút robbantott ki Ukrajnában, és már akkor is az újságírók ellen fordult. Például a Hromadske TV munkatársát, Nasztya Sztankót és a Radio Liberty szerzőjét, Sztanyiszlav Aszijevet fogva tartották és megkínozták, mert beszámoltak a megszállt területeken történtekről. Több száz riporter kockáztatta életét és egészségét azért, hogy a világ lássa, mire képes Oroszország, és hogy Oroszország el akarja pusztítani az ukránokat, mondja Szergackova.
„A büntetlenül maradt gonoszság gonoszságot szül”
Az újságírónő, Zalizeckaja apját három nappal később szabadon engedték, viszont az oroszok azt követelték, hogy Zalizeckaja a közösségi médiában nyilvánosan bejelentve távozzon a RIA-Melitopol hírügynökségtől. A nő családja még mindig a megszállt városban van, és nincs lehetőségük elmenni, mert az oroszok nem adták vissza apja okmányait.
Oroszország minden rendelkezésre álló erőszakos eszközzel próbálja elhallgattatni az újságírókat, hangsúlyozza Sztanickaja.
„A nyolc évig büntetlenül maradt gonoszság igazi gonoszságot szült. Ez pedig magát az igazság fogalmát fenyegeti.”
