Sok szó esett az elmúlt napokban az ukránok az orosz olajfinomítók és más olajipari létesítmények elleni támadásairól. De mekkora kárt okoznak ezek valójában, és valóban van-e esély arra, hogy ezeknek a csapásoknak hatása legyen a háború kimenetelére?

Köztudott, hogy Oroszország a világ egyik fő olajtermelő állama. A háború kitörése után sem merült fel egy pillanatig sem senkiben egy jó darabig, hogy az orosz háborús és gazdasági gépezetet az olajellátás felől nyomás alá lehetne helyezni, a nyugati szankciók is az energiahordozók exportjára és ezen keresztül az orosz bevételek csökkentésére fókuszáltak.

2025. augusztus végén azonban olyan tudósításokat olvashattunk a világsajtóban, hogy az orosz olajfinomítói kapacitások elleni ukrán támadások komoly kieséseket okoznak, egyes orosz régiókban pedig üzemanyaghiány lépett fel. Vannak, akik még azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy ez az orosz haderőnek is nehézségeket okozhat.

Miért éppen az olajfinomítók?

De mi is a helyzet valójában? Kezdjük onnan, hogy miért is támadja Ukrajna az orosz olajfinomítókat, illetve az orosz olajipart. Feltehetnénk persze úgy is a kérdést, hogy miért ne támadná, de ne feledjük el, hogy Ukrajnának messze nem végtelenek a kapacitásai még relatíve olcsó drónokból sem, tehát minden ilyen támadás más potenciális csapásoktól veszi el az erőforrásokat. Tehát pontosabban feltéve a kérdés: miért éppen az orosz olajipart támadja a leghevesebben Ukrajna?

Az ukrán stratégiai tervezőknek nyilvánvalóan az a céljuk, hogy a meglévő fegyvereikkel és erőforrásaikkal a legnagyobb kárt okozzák az orosz gazdaságnak és a haderőnek. Ehhez olyan pontokat, területeket kell azonosítani, amelyek valamilyen szempontból szűk keresztmetszetet jelentenek az oroszoknak, és amelyek alkalmas célpontot nyújtanak az ukrán erők számára a meglévő képességeikkel.

Mi az alkalmas célpont az alapvetően kis rombolóerejű, korlátozott (de egyre növekvő) hatótávolságú ukrán drónoknak? Elsősorban olyasmi, amelyben egy ilyen eszköz komoly kárt tud tenni. Egy több méter földdel és betonnal védett parancsnoki állásra például akár több száz drónt is kilőhetnének az ukránok anélkül, hogy a bent tartózkodóknak egyáltalán feltűnjön, hogy támadás alatt állnak.

A másik szempont az, hogy ne legyen belőle túl sok, mivel akkor rengeteg célpont között kellene megosztani az erőforrásokat. De az sem jó, ha túl kevés van belőle, mert azt könnyebb megfelelő védelemmel ellátni. Ha az orosz légvédelemnek csak annyi lenne a dolga, hogy mondjuk a Kremlt megvédje az ukrán drónoktól, az minden bizonnyal sikerülne. Ha viszont egymástól több száz vagy akár ezer kilométerre lévő több tucat célpontot kell védeni, arra már nincs elég erőforrása az oroszoknak sem.

Fontos az is, hogy ennek ellenére elérhetők legyenek a célpontok, tehát mondjuk ne Szibériában vagy az orosz Távol-Keleten legyenek, hiszen egy-két ügyes akciótól eltekintve ezek a közeljövőben nem lesznek elérhetők az ukránok számára.

Ukrainian Defense Forces struck two oil refineries in Russia last night:

Krasnodar oil refinery: it produces up to 3 million tons of light petroleum products per year (gasoline, diesel, aviation fuel), takes part in supplying Russian troops with fuel.

Syzran oil refinery:… pic.twitter.com/H1QxqNMSeI

— Anton Gerashchenko (@Gerashchenko_en) August 30, 2025

Az is fontos szempont, hogy nehezen javítható és kiváltható legyen a célpont. A vasúti infrastuktúra például sebezhető, könnyen támadható és nehezen védhető célpont, de egy sínszakasz vagy egy állomás általában néhány nap alatt újra szolgálatba állítható.

Az olajfinomítók viszont igencsak bonyolult szerkezetek, ráadásul az orosz finomítók tele vannak nyugati technológiával és tudással, amelyek a szankciók miatt most nehezen pótolhatók. Ha jó helyen talál be egy drón, akár egy néhány kilogrammos töltet is komoly termeléskieséshez vezethet. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen létesítmény definíció szerint folyamatosan tele van rengeteg gyúlékony, robbanásveszélyes anyaggal, tehát egy sikeres találat rombolóereje meg is sokszorozódhat a helyben található „erőforrásokkal”.

Ráadásul a finomítókból pont megfelelő mennyiségű van ahhoz (több tucat, de nem több száz vagy ezer), hogy ne lehessen mindegyiket erős védelemmel ellátni, de rendszeresen lehessen támadni őket. Többségük Oroszország európai részén, a jelenlegi ukrán eszközök hatótávolságán belül van, áttelepítésük, szétszórásuk vagy elrejtésük pedig nyilvánvalóan nem opció az oroszok számára.

Komoly a kiesés – de ez mire elég?

Innen nézve tehát érthető, hogy az ukránok miért tudták sikeresen támadni az orosz finomítókat. De mekkora hatást érhetnek el valójában ezek a támadások? Mert attól még, hogy egy célpont elérhető és sebezhető, nem biztos, hogy valóban alkalmas arra, hogy az orosz (hadi)gazdasági gépezetnek komoly károkat okozzon, vagy visszavesse a fronton harcoló orosz erők teljesítményét. Márpedig vagy egyikre, vagy másikra, de leginkább mindkettőre égető szüksége van Ukrajnának, hogy időt nyerjen a fronton, illetve valamilyen elfogadható kompromisszumos békemegállapodás vagy tűzszünet felé tudja szorítani az orosz vezetést.

Független elemzők szerint csak augusztusban 14 orosz olajfinomítót ért ukrán támadás, és a hónap végére a nyugati becslések szerint az orosz finomítói kapacitások mintegy 20 százalékkal csökkentek. Persze ez egyrészt csak becslés, másrészt napról napra változhat a helyzet: lehet, hogy az egyik finomító egy támadás nyomán teljesen leáll, de pár órával később már részlegesen újra üzemelni tud; elképzelhető, hogy néhány nap alatt ki lehet javítani a károkat; de előfordulhat az is, hogy egy rövid távon pótolhatatlan alkatrész megsemmisülése miatt hónapokra és jelentősen csökken a termelése egy létesítménynek.

Mindenesetre ez a 10-20 százalékos arány orosz szempontból nagyjából a híres „nem jó, de nem is tragikus” kategóriába tartozik. A hadsereg működtetéséhez annyira fontos dízelből így is messze önellátó Oroszország (2023-ban 85 millió tonna gázolajat voltak képesek előállítani az orosz finomítók, és ebből 35 millió tonna exportra ment), benzinből azonban nincs ekkora felesleg, és egyes területeken bizony már hiányokról, ellátási fennakadásokról számoltak be Oroszországból – igaz, főként eléggé kieső, például távol-keleti régiókból. A kereslet viszont ősszel várhatóan csökkenni is fog, az emberek többsége hosszú utazások helyett legfeljebb a munkahelyére fog bejárni, a rengeteg dízelt igénylő mezőgazdasági betakarítási munkák is lassan lecsengenek.

Esetleg szűk keresztmetszetet jelenthetne a katonai repülőgépekhez való különleges üzemanyag, de egyelőre ennek hiányára semmi sem utal, az oroszok pedig feltehetően jelentős tartalékokkal is rendelkeznek belőle. És mivel nem óriási mennyiségekről van szó, akár az ország másik feléről, sőt külföldről is behozhatják, ha minden kötél szakad.

Russia's largest oil companies post apocalyptic earnings even BEFORE Ukraine its campaign to destroy the refinery archipelago.

And imagine the capital expenditures required for attempted fixes. All these firms are done.

Good to see Bloomberg finally covering it. pic.twitter.com/aJVjiz2erf

— Jay in Kyiv (@JayinKyiv) August 31, 2025

Ez tehát egyelőre inkább kényelmetlenséget, mintsem komoly, stratégiai problémákat okoz Oroszországnak. A gazdasági károk már jelentősebbek. A finomítók javításának az ukrán drónok árához képest nyilván csillagászati költségei vannak, de ez nemzetgazdasági léptékben azért még nem akkora tétel. Viszont az, hogy a finomítói kapacitások csökkenése miatt le kellett állítani a finomított üzemanyagok exportját, már komolyabb tétel. Ahogy az is, hogy a cserébe megnövelt nyersolajexporttal Oroszország némileg maga alatt is vágja a fát, hiszen ennek hatására a világpiaci nyersolajár csökken – csökkentve az orosz exportbevételeket. Hétfői hír, hogy a Rosznyeft orosz állami olajipari vállalat a tavalyi első félévhez képest 68,3 százalékkal visszaeső, 245 milliárd rubeles (azaz jelen árfolyamon mintegy 3 milliárd dolláros, avagy körülbelül 1000 milliárd forintos) adózott eredményről számolt be.

A régóta meglévő, és európai részről még feljebb is csavart szankciókkal együtt ez már látványosan megvághatja az orosz energiaexport-bevételeket, márpedig Oroszország elsősorban ezekből képes finanszírozni a háborút Ukrajnában, illetve a háborús gazdaságot, valamint az orosz lakosság elégedetlenségét egyelőre féken tartó intézkedéseket (például a magasabb béreket vagy a katonáknak illetve családjaiknak kifizetett juttatásokat, bónuszokat és kártérítéseket). Oroszországnak még mindig vannak pénzügyi tartalékai, de ezek már korántsem látszanak kimeríthetetlennek, és évi több tízmilliárd dollárnyi kiesésre nem legyinthetnek Moszkvában.

Járulékos hasznok Ukrajna számára

Fontos tétel az is, hogy a támadások hatására érzékelhetően nőtt az üzemanyagok ára Oroszországban, a dízel is drágult, de a benzin ára az egy-két évvel korábbi szinthez képest egyes források szerint akár 30 százalékkal is nőhetett, márpedig az üzemanyagok árának emelkedése a közvetlen hatások mellett az általános infláción keresztül is igencsak fájdalmasan érinti a lakosságot – és a teljes orosz gazdaságot is.

Járulékos haszon az is Kijevnek és szövetségeseinek, hogy ezek a támadások tovább növelik a nyomást az orosz légvédelmen, amely ellen egyébként szintén komoly sikereket értek el az utóbbi hetekben az ukránok számos radar, kilövőállomás és egyéb eszköz megsemmisítésével. Most még inkább főhet a feje az orosz hadvezetésnek: ha a finomítókhoz vezényelnek át légvédelmi egységeket, azt a fronton és más célpontoknál érezhetik meg, ha pedig a frontra koncentrálnak, még sérülékenyebb lesz a hátország.

Hozzájönnek mindehhez a Magyarországot (és Szlovákiát) is közvetlenül érintő, az olajvezetékek elleni támadások is. Önmagukban ezek sem fogják leállítani az orosz haderő fronton harcoló járműveit, ahogy az orosz olajexportot sem, de a logisztikai problémák, kiesések, fennakadások tovább növelhetik a meglévő problémákat, illetve akár a vásárló országokat is rákényszeríthetik alternatívák keresésére. (Még a magyar kormány is egyre nehezebben tudja védeni azt az álláspontját, hogy jó ötlet az ország olajellátását egy háborúban álló országból egy háborúban álló országon áthaladó vezetékre bízni – függetlenül minden egyéb morális vagy politikai szemponttól.)

Azonban arra a kérdésre, hogy a jövőben mire lehet elég az orosz olajipar elleni ukrán offenzíva, csak a jövőben lehet válaszolni. Alapvető kérdés ugyanis, hogy fenn tudja-e tartani ezt az intenzitást Ukrajna, vagy esetleg még a növelésére is képes lesz.

Ne felejtsük el, hogy 2024 első felében már volt egy hasonló hadjárata az ukránoknak. Akkor nagyjából négy hónap alatt hasonló mennyiségű finomítót ért támadás, mint az idei nyáron, és a becslések 14 százalékra tették a kiesett orosz finomítói kapacitásokat. Azonban akkor az orosz üzemanyagexporton nem érződött a kiesés, és később az ukrán támadások is megritkultak, vagy szinte meg is szűntek (hogy saját döntésből, vagy nyugati, netán kifejezetten amerikai nyomásra-e, arról legfeljebb feltételezéseink lehetnek).

A jelenlegi hadjárat egyelőre más léptéket képvisel. Most csak augusztusban 23 finomítót találtak el az ukránok, volt, amelyet többször is egymás után. A kulcsfontosságú novokujbisevszki üzemet például három különálló csapásban is támadták, és ugyan az első támadás után még csak kisebb károkról érkezett jelentés, az augusztus végi újabb csapások után – cikkünk írásának hétfő délutáni időpontjában – még mindig sűrű füsttel ég a létesítmény egy része.

The Novoshakhtinsk Refinery has been burning for the 5th day in a row.


It's one of the largest oil product suppliers in southern russia

Oil prices are rising after Ukraine's attacks on russian energy facilities.

If Trump won't end the war, we will pic.twitter.com/YWWTxo54Vw

— Richard Woodruff (@frontlinekit) August 25, 2025

A kulcs a kitartás

Márpedig pont az ilyen ismételt támadások lehetnek a kulcsai az igazán komoly károk okozásának. Azt nem kell magyarázni, hogy amennyiben újabb és újabb finomítók esnek ki a termelésből, az fokozza az oroszok gondjait, de még ha be is áll valamilyen egyensúlyi helyzet, hosszabb távon akkor is súlyosbodhatnak az oroszok problémái.

Ugyanis egy-egy támadás nyomán a kétségtelenül robosztus és sok tartalékkal rendelkező orosz olajipar például tervezett karbantartások elhalasztásával, tartalékkapacitások bekapcsolásával és stratégiai üzemanyagtartalékok megmozgatásával is mérsékelni tudja a közvetlen hatásokat. Csakhogy amennyiben a rendkívüli helyzetek állandósulnak, akkor ez a mozgástér fokozatosan szűkül, és mondjuk az elhalasztott karbartartások hatására is csökkenni kezd a termelés, a bekapcsolt pluszkapacitások pedig újabb karbantartásokat tesznek szükségessé – miközben mondjuk a lebombázott létesítmények is alkatrészekre, javításokra várnak.

A második világháborúban a nyugati szövetségesek 1944-ig csak időnként bombázták a német olajipari létesítményeket, a németek pedig hatalmas erőforrásokat megmozgatva, de gyorsan ki is tudták javítani ezeket a károkat, nagyjából fenntartva a német haderő üzemanyag-utánpótlását. Azonban 1944-ben célzott bombázókampány indult a német – és a német ellenőrzés alatt álló, például magyarországi és romániai – olajfinomítók, szintetikus olajat előállító üzemek és olajmezők ellen, és ez néhány hónap leforgása alatt a tizedére tudta csökkenteni a német üzemanyagtermelést, ezzel már jelentősen csökkentve a még meglévő német haderő harcképességét is.

Új fegyverek is beszállhatnak

Persze Ukrajnának nincsen lehetősége több száz vagy ezer nehézbombázóval szőnyegbombázni az orosz olajipart. De lenne, illetve lehet jóval hatékonyabb eszköze az orosz hátország támadására. Az egyik lehetőség egyszerűen mennyiségi: Ukrajna mostanra jóval több nagy hatótávolságú drónt képes gyártani és bevetni. Míg mondjuk még tavaly is vezető hírnek számított, ha az ukránok néha-néha 1-200 drónt bevetve támadták az orosz hátországot, azóta ez az orosz honvédelmi minisztérium adatai szerint is nagyjából mindennapos eseménnyé vált (igaz, az oroszok mindig csak a lelőtt drónok, rakéták és robotrepülőgépek számát adják meg).

Az ukrán drónok hatótávolsága, pontossága és elektronikus hadviselés elleni védelme is egyre javul, tehát akár a meglévő eszközök koncentráltabb bevetésével is növelhető a nyomás az orosz olajiparon.

De jöhetnek újabb eszközök is. Az alábbi cikkünkben írtunk a Flamingo ukrán robotrepülőgépről, amely a mostani drónok 10-20-tól legfeljebb 150 kilogrammig terjedő robbanófejei helyett egy nagyjából ezer kilogrammos robbanófejet juttathat célba akár 3 ezer kilométeres távolságban is. Hamarosan érkeznek Ukrajnába az amerikai ERAM levegőből indítható cirkálórakéták is.

És persze már ott vannak Ukrajnában a Storm Shadow/SCALP robotrepülőgépek vagy éppen az ATACMS rakéták is. A nyugati eszközök egy részét azonban eddig nem engedték mélységi orosz célpontok ellen bevetni – kérdés, hogy például Donald Trump szinte naponta változó álláspontja végül is mi lesz ebben a kérdésben.

Azt mindenesetre semmiképpen nem lehet várni, hogy Ukrajna pusztán az orosz olajiparra mért csapásaival „győzelmet” érjen el a háborúban. Egy ekkora nyersanyagkinccsel, ipari kapacitással és pénzügyi erőforrással rendelkező, a világpiachoz is bizonyos korlátokkal hozzáférő ország tankjai, szállítójárművei és harci repülőgépei nem fognak üzemanyag hiányában tömegesen ócskavasként rostokolni – végső esetben az oroszok egyszerűen megveszik külföldön és odaszállítják az üzemanyagot, ahova kell, még ha ez jó drága megoldás is lenne.

Azonban a most is csigalassúsággal és irtózatos veszteségekkel területeket szerző orosz haderő számára a kisebb logisztikai fennakadások is a lassú, de biztos előrenyomulás és a patthelyzet közti különbséget jelenthetik.

Közben az energiaexport bevételeinek további zuhanása, a lakosság ellátásának nehézségei, valamint egy meglóduló infláció ugyan megroppantani nem tudja az orosz gazdaságot, de a háború folytatásának költségeit megnövelhetik annyira, hogy az orosz vezetés komolyabban elgondolkodjon egy tűzszüneti vagy békemegállapodás lehetőségén.

Ha pedig még messzebbre tekintünk, akkor nagyon úgy tűnik, hogy Ukrajnának egy tartós(abb) béke eléréséhez NATO-tagság, atomfegyverek vagy jelentős nyugati katonai jelenlét nélkül kell saját biztonsági garanciáit megteremtenie. Ehhez leegyszerűsítve azt kell elérnie, hogy a jövőben Oroszországnak ne érje meg újra megtámadni az országot – és erre kevés hatékonyabb eszközt tudunk elképzelni, mint az orosz olajipar megbénításának kézzelfogható lehetőségét.