Vlagyimir Putyin orosz elnök, Aljakszandr Lukasenka belorusz elnök, Kim Dzsongun észak-koreai diktátor, Masoud Pezeshkian iráni elnök és Min Aung Hlaing, a mianmari junta vezére. Többek között az ő társaságukban tekinti majd meg Szijjártó Péter a pekingi Tienanmen téren szerdán a győzelmi parádét, amelyen Kína Japán kapitulációját és a II. világháború végét ünnepli. 

A korántsem csak a múltról szóló, nagy csinnadrattával beharangozott eseményen Magyarország mellett csak Szlovákia képviselteti magát az uniós országok közül. Északi szomszédunktól Robert Fico miniszterelnök lesz ott. Mellettük csupán Szerbia elnöke, Alekszander Vucsics teszi tiszteletét Európából. A nyugati vezetők távolmaradnak a felvonulástól.   

A magyar, szlovák és szerb részvételen persze annyira nem lepődünk meg.

A magyar kormány jó viszonyt ápol az Ukrajna ellen háborút indító orosz vezetéssel – Szijjártó Péter rendszeresen repked Moszkvába, a kormány számos alkalommal próbálta már felpuhítani az Oroszország elleni uniós szankciókat (mégha végül meg is szavazta azokat), és miközben Ukrajnával szemben hónapok óta kőkemény kampányt nyom, addig Moszkvával feltűnően kesztyűs kézzel bánik. Még a munkácsi gyár elleni orosz rakétatámadást sem ítélte el.

Robert Fico ebben a tekintetben egy húron pendül a magyar kormánnyal, hiszen szintén ellenzi az orosz szankciókat, és szintén ellátogatott már Moszkvába. Szerbia pedig hagyományosan szövetségese Oroszországnak, Vucsics májusban maga is járt a Kremlben, és jó kapcsolatokra törekszik Kínával is – mégha az EU-csatlakozásról sem mondott le.

Blokk a Nyugattal szemben  

Bár – mint említettük – a parádé hivatalosan a II. világháború lezárását ünnepli, ennél azért jóval többről szól. A Guardian által idézett politikai elemzők szerint a cél egyrészt az erődemonstráció:

a gondosan megkoreografált katonai felvonulás az elmúlt évek legnagyobb ilyen jellegű eseménye lesz Kínában, amelyen várhatóan bemutatják majd a legmodernebb hadieszközöket, a vadászgépektől kezdve a légvédelmi rendszereken át a hiperszonikus fegyverekig.

Az ott megjelenő vezetők célja nyilván az (is), hogy fenntartsák a jó bilaterális kapcsolatokat Kínával. Putyin – aki előzetesen részt vett a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) 25. csúcstalálkozóján, majd külön tárgyalt Hszi-Csin-pinggel – például agyondicsérte Kínát, a kínai elnököt „kedves barátjának”, a két nagyhatalom közötti kapcsolatokat pedig példaértékűnek nevezte. Oroszország egyúttal aláírt egy új szerződést, amely 16 százalékkal növeli a Kínába irányuló gázexportját.

Ezzel párhuzamosan Szijjártó Péter elutazása előtt arról beszélt, hogy látogatása során kínai kollégája mellett a nagy kínai vállalatok vezetőivel is tárgyal majd arról, hogy miként fejlesszék a magyar-kínai gazdasági együttműködést, és hogyan hozzanak újabb beruházásokat Magyarországra.

Kétes társaságban

De van a pekingi parádénak egy harmadik dimenziója is.

Mivel nagyrészt a Nyugattal szembenálló vezetők gyűlnek össze egy olyan országban, amely politikai értelemben ellenlábasa a nyugati hatalmaknak – mégha ezer gazdasági szállal is kötődik hozzájuk –, könnyű úgy értelmezni az eseményt, mint egy Nyugat-ellenes blokk erődemonstrációját.

Amely ki akarja hívni a nyugati hatalmak által uralt világrendet.

Szijjártó Péter azzal érvelt az elutazása mellett – a gazdasági kapcsolatfejlesztésen túl – , hogy „Magyarország civilizált kelet-nyugati együttműködésben érdekelt a világ ismételt blokkosodása helyett”.

Ezzel együtt a világ egy jelentős része úgy tekint majd a pekingi parádéra, mint egy nagy „anti Nyugat” happeningre. A magyar külgazdasági és külügyminiszter pedig olyan országok vezetőivel is parolázik majd, amelyek enyhén szólva is hadilábon állnak a demokráciával – ahol nem lehet tüntetni, ellenzék nem létezik, a rendszer ellenségei pedig börtönben végzik vagy hirtelen kiesnek az ablakon. És még sorolhatnánk. 

Szijjártó Péter pekingi vizitje tehát egy újabb lépés el a Nyugattól, a Kelet irányába.

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.