Katonai fronton a 38 éves vezető eredményei kevéssé vitathatók, hiszen lényegesen többet teljesített, mint az előtte uralkodó apja és nagyapja, felgyorsítva az ország nukleáris és rakétaprogramját. Az észak-koreai vezér gazdasági fronton azonban nehézségekbe ütközött, és az országot még inkább elszigetelték a nukleáris mozgolódás miatt kiszabott, évek óta tartó nemzetközi szankciók és a koronavírusjárvány óta elrendelt határzárak – írja a New York Times.
Ezen szankciók hatása az is, hogy a külkereskedelmétől nagyrészt elvágott Észak-Korea amerikai dollárokért és más erős nemzetközi valutákért küzd, hiszen ezekre az ország gazdasági szükségleteinek fedezése mellett a katonai kiadások finanszírozása miatt is szükség van. Az észak-koreai valutagyűjtés tehát megindult, széncsempészet, kriptolopás, készpénz kipréselése a lakosságból a nyugati „luxus” importárukért cserébe, valamint „hűségadományok” gyűjtése, amellyel a kiváltságos réteg tiszteleg a kedves vezető előt – ez csak néhány módja az ország valutagyűjtögetésének.
Az olyan állami üzletek, mint a fővárosban, Phenjanban található a New York Times által is bemutatott bolt, kritikus részét képezik ennek a kirakósnak, hiszen itt fizethetnek a vásárlók amerikai dollárral a nemzetközi márkájú instant tésztákért, dezodorokért, pelenkákért és samponokért, a visszajárót pedig észak-koreai wonban kapják vissza.
Az ez, és ehhez hasonló üzletelgetések lehetővé tették Kim Dzsong Un számára azt, hogy amerikai dollárokat folyasson be az állami pénztárba, ez pedig közvetlenül hozzájárult ahhoz, hogy az ország katonai arzenálja és képességei bővüljenek, beleértve egy új interkontinentális ballisztikus rakéta nemrég történt tesztelését.
Észak-Korea rakétakilövéseit mostanra aligha kell bárkinek bemutatni, a magyar sajtóban is rendszeresen körbejár az újabb és újabb kilövésről szóló hír, sőt, nemzetközi megfigyelők már az esetleges újabb nukleáris kísérletek miatt is kongatják a vészharangot. De mi a helyzet az ország gazdaságával?
Nem kell meghúzni a nadrágszíjat?
2012-es hatalomra kerülése utáni első beszédében Kim Dzsong Un kijelentette, gondoskodni fog arról, hogy népének „ne kelljen újra meghúzni a nadrágszíjat” – ez egy olyan ígéret, amelyet már apja és nagyapja is megtett, ám nem tudott sikeresen végrehajtani
Reformokból ezzel együtt sincs hiány, egyebek mellett olyan intézkedéseket vezetett be, amelyek nagyobb önállóságot biztosítottak a gyáraknak és a gazdaságoknak, miközben állami tulajdonban maradtak. Kim emellett piacokat nyitott meg, hogy kiegészítse Észak-Korea törékeny fejadagrendszerét, amely az 1990-es években összeomlott, és hozzájárult a pusztító éhínséghez. Megfogadta, hogy felszámolja a korrupciót és a kivételezést, valamint bejelentette, hogy számos szabad gazdasági övezet megnyitását tervezi a külföldi befektetők vonzása érdekében.
A gazdasági törekvések eredménye a legvilágosabban Phenjanban, a lojális elit otthonában mutatkozik meg, a város ugyanis fényesebbé vált, a szupermarketek polcai tele vannak import és hazai gyártású árukkal. Az égboltot is magas, újonnan épített lakótornyok tarkítják, illetve a változások nagy része kozmetikai jellegű, sok lepukkant épületet pasztellszínű festékkel vontak be.
Phenjan az észak-koreai városfejlesztés modelljévé vált, így már Kim Dzsong Un vezetése alatt történt az is, hogy új terminált nyitottak a város nemzetközi repülőterén, de felújították a metróállomásokat is, valamint vidámpark is nyílt. Tavaly új lakónegyedeket hoztak létre a város peremén, az ígéret szerint pedig 2025-ig, a párt 80. évfordulójáig 50 ezer új lakást építenek, hogy enyhítsék a lakáshiányt és lecseréljék a város régebbi otthonait. Külön érdekes, hogy ezek közül sok a magas színvonalú lakás, amelyet az elitnek osztanának ki a hűségük megtartása érdekében. Más városok viszont messze elmaradnak.
A reformok nem tettek csodát
Ezek a reformok, bár jól hangzanak, a gyakorlatban ténylegesen nem sokat javítottak az ország gazdasági kilátásain. Észak-Korea kimászott az 1990-es évek éhínségének katasztrofális hatásaiból, és a dél-koreai statisztikai hivatal szerint 2012 és 2016 között évente átlagosan 1,2 százalékkal növekedett. Mindez azonban még a szankciók és a világjárvány előtt volt.
A gazdaság 2017-ben ismét zsugorodni kezdett, a 2012-es beszédben beharangozott tervezett gazdasági övezetek egyike sem épült meg. A külföldi turisták vonzására épülő üdülővárosok félig készek vagy üresek maradtak.
Tavaly pedig Kim már arra figyelmeztetett, hogy egy élelmiszerválság veszély is fennáll, és arra szólította népét, hogy készüljön fel az elkövetkező nehéz időkre. Sőt, az ominózus nadrágszíj is előkerült, az észak-koreai vezető szerint fel kell készülni arra, hogy ismét meg kell majd húzni.
A nagy ígéretekhez pénz kéne
A megígért gazdasági vállalások lebonyolításához azonban az észak-koreai kormányzatnak sürgősen pénzre lenne szüksége, különösen mert bár ugyan szeptemberben a parlamentben Kim Dzsong Un úgy fogalmazott, hogy a legfontosabb feladat az emberek életszínvonalának javítása, mégis több százmillió dollárnyi összegeket szórt el az ország rakétakísérletekre idén a becslések szerint.
Észak-Korea lehetőségei egyre fogynak. Az ország összesített kereskedelmi deficitje - a különbség az importált és az exportált áruk és szolgáltatások között - 2017 és 2021 között becslések szerint 8,3 milliárd dollárt tett ki. Még ha a széncsempészetet, a halászati jogok eladását, a kriptovaluták lopását és más illegális tevékenységeket is figyelembe vesszük, a kereskedelmi hiány még mindig legalább 1,9 milliárd dollárt tehet ki a Dél-koreai Nemzeti Hírszerző Szolgálathoz tartozó agytröszt kutatói szerint.
Mindezek fényében tehát nem meglepő, hogy a rezsim most agresszívan próbál minél több devizát megszerezni a lakosságtól, különösen azoktól az észak-koreaiaktól, akik a Kínából származó áruk csempészésével halmoztak fel ilyen megtakarításokat. Az ország keményen fellépett az amerikai dollárok nem állami piacokon történő felhasználása ellen, hogy az embereket arra kényszerítse, hogy azokat helyi valutára váltsák át; egy engedély nélküli pénzváltót például kivégeztek a dél-koreai hírszerzés szerint a valutaárfolyamok megzavarása miatt. A kormány arra ösztönzi az embereket, hogy dollármegtakarításaikat bankokban helyezzék el, állami felügyelet alá helyezve azokat.
Az európai gáztőzsdén is csökkent az ár. 
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
