A 2021-es év kiemelt jelentőségű lesz Németország politikai folyamatai szempontjából. Többszöri halasztást követően - jelenlegi állás szerint - január 16-án tarthatják meg a nagy kormányzó párt, a kereszténydemokrata CDU tisztújító kongresszusát. Az általános választásokat pedig szeptember 26-ra tűzték ki és Merkel kancellár – szintén a jelenlegi állás szerint – nem óhajtja jelölteni magát az ötödik terminusra.
A CDU vezetési válsága
De milyen állapotban van a CDU? Ezt fontos megértenünk, hiszen a CDU több, mint egy hétköznapi párt. Ez valójában egy német kulcsintézmény, amely a Német Szövetségi Köztársaság 71 éves fennállása óta 51 éven keresztül uralta a kancellári hivatalt.
Nos, 2018 óta a CDU elhúzódó vezetési válsággal küszködik. Annegret Kramp-Karrenbauer - aki Merkel legtámogatottabb jelöltje volt a párt élére -, nem tudta magát konszolidálni pártelnökként és már 15 hónap után lemondott. Jelenleg 3 jelölt törekszik a pozícióra: Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, Friedrich Merz, volt EP képviselő, aki a német- és az amerikai nagytőke aktív támogatását élvezi, és Norbert Röttgen, a Bundestag külügyi bizottságának vezetője.
De hogy esetleges megválasztásukkal egyben kancellárjelöltté is válnak, az még mindig bizonytalan. A bajor CSU rendkívül népszerű vezetője, Markus Söder ugyanis szintén erre a pozícióra törhet.
1949 óta ráadásul első alkalommal fordul elő, hogy egy hivatalban levő kancellár nem jelölteti magát újra. Ez még normál esetben is komoly kihívás lenne a CDU számára, de most messze vagyunk ettől, hiszen a párton belüli veszekedések nem csillapodnak.
Az NDK árnya
Ez mindenekelőtt az egykori NDK-s tartományokban bukkan a feszínre. A berlini pártközpont utasítására fittyet hányva idén februárban Thüringiában a helyi CDU az AfD-vel fogott össze a tartományi miniszterelnök megválasztásakor. Ezekben a napokban pedig Szász-Anhalt tartományban zajlik a két párt összejátszása. Ez ráadásul messze nem új fejlemény a tartományban: 2019 nyarán a CDU frakció két helyettes vezetője, Ulrich Thomas és Lars-Jörn Zimmer egy „feljegyzésben” szólítottak föl koalíció kötésre az AfD-vel.
Valóban, a CDU elborzadva figyeli, hogy 31 évvel az újraegyesítés után is két eltérő világképű és értékrendű populáció él egymás mellett az egykori NSZK és NDK területén. Egy tavalyi felmérés szerint miközben a nyugati tartományokban a klímaváltozást, a keleti tartományokban a migrációt tartják a legtöbben az ország előtt álló legfontosabb kihívásnak. A kelet-németek az átmenet évtizedei után egyre kevésbé érzik magukat ’németnek’ és egyre inkább ’kelet-németnek’. A magát győztesnek és felsőbbrendűnek érző NSzK elsöpörte az NDK-s múltat, és az ott élők azóta is folyamatos lenézéssel szembesülnek.
Ebből aztán megszületett egy újabb politikai megosztottság – sőt egyre szélesedő szakadék -, amely hozzájárult a volt NDK polgárainak erős jobbratolódásához, a harag egyre leplezetlenebb nyilvánosságra hozásához és a hétköznapi rasszizmushoz – amelyek fortyogó elegye adja mára a kelet-német identitást. A volt NSZK területén pedig eközben maradt az érdektelenség és a lenézés.
A jelöltek nézetei
A koronavírus-járvány a CDU elnöki pozíciójáért folyó küzdelmet több, mint egy fél évvel eltolta, ráadásul a jelöltek közötti nyílt verseny gyakorlatilag elmaradt. Ez főleg Merz és Röttgen számára jelent problémát, akik a COVID válság miatt a partvonalról figyelhetik Laschet és Söder miniszterelnöki ténykedését. Ebben a válságmenedzselésben a bajor Söder jóval kompetensebb benyomást tett és már a CDU-n belül is komoly eséllyel rendelkező kancellár-jelöltnek tartják.
Külpolitikai kérdésekben egyik CDU-s jelölt sem áll ki radikális kurzusmódosítás mellett. Röttgen – aki ebben az ügyben a legtapasztaltabb – az orosz ellenzéki vezető, Akekszej Navalnij elleni gyilkossági kísérletet követően keményebb kurzust követelt Moszkvával szemben. Röttgen követelte, hogy Berlin szálljon ki a már csaknem teljesen elkészült Északi Áramlat II tengeri gázvezeték projektből – ezt az álláspontját támogatta a szintén atlantista Merz, de Laschet és Söder nem.
Laschet, Merz és Röttgen további mélyítését látnák szívesen az EU integrációnak, amely egyben erősíthetné a mostanában inkább halványnak tekinthető német-francia együttműködést.
Az óvatosság indokolt
Arról, hogy jövő ősszel milyen koalíció alakulhat, előjeleket kaphatunk már tavasszal a tartományi választásokon Baden-Württembergben, Rajna-vidék-Pfalzban, Sachsen-Anhaltban és Thüringiában. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a választók hangulata pillanatok alatt megváltozhat, ahogyan azt a 2017-es általános választások is mutatták, amikor önbizalommal telve a szociáldemokrata SPD új elnökével és kacellár-jelöltjével, Martin Schulz-cal indult a választási évnek, de a kampányuk rövid idő alatt beomlott.
A CDU jobb, ha ezt figyelmeztetésnek fogja fel. Merkel nem hajtott végre egy rendezett hatalom-átadást a törvényhozási ciklus alatt, így - az egyébként jelenleg népszerű - CDU kevesebb, mint egy évvel a választások előtt nehéz és bizonytalan kiindulási helyzetben találta magát.
