Gulyás Gergely szerint a digitális oktatás jól vizsgázott, annak ellenére, hogy egy évvel később szerették volna élesben tesztelni, ezért ha újra karantént kéne elrendelni, menne minden, mint a karikacsapás. Csakhogy időközben a végtelenül elfáradt pedagógusok és szülők is egyre jobban hangoztatják, hogy a távoktatás sikerei mellett rengeteg nehézség és probléma volt.
„Ha a jelenlegi helyzetre azt mondja a kormány, hogy majdnem mindent szépen és jól megoldottunk, akkor várhatóan a második hullámnál is így lesz. Ugyanakkor a valóság kicsit más: a kutatásunkban megkérdezett ezer kolléga négy ember kivételével mondja azt, hogy semmilyen segítséget nem kapott a digitális tanrend megvalósításában a fenntartójától vagy a központi oktatásirányítástól. Ez elég nagy ellentmondás.”
– mondja Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke.
Hozzáteszi: ha ezalatt azt értik, hogy a pedagógusok ismét a saját pénzüket, munkaidejüket, kreativitásukat beletéve a kínos helyzettől megmentik az országot, akkor ez valóban lehet siker, de nem a kormányé, hanem a munkavállalóké, a szülőké és a diákoké.
A PDSZ napokban megjelent felméréséből az is kiderül, hogy a válaszadók többsége (78,1 százalék) gondolja úgy, hogy a digitális tanrend bevezetésével több lett a munkája, s a tanárok majdnem fele érezte úgy, hogy jóval stresszesebbek a távoktatás jegyében zajló karanténnapok.
Nemcsak a rengeteg túlóra, hanem többletköltségek is terhelték a pedagógusokat: több mint 50 százalékuknak növekedtek a rezsiköltségei, s 42 százalékuknak kellett saját pénzéből beruháznia annak érdekében, hogy - a digitális oktatás követelményeihez igazodva - el tudja látni a feladatait.
Maruzsa Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára szerint az egy évvel későbbre tervezett távoktatás premierje sikerült, és azt Szűcs Tamás is megerősíti, hogy ha itt a kormány digitális oktatási stratégiájára gondol, miszerint sok tanár pályázott és kapott laptopot, ahogy intézményekben is voltak digitális fejlesztések, ez igaz, de nem elég. Az ígéretek ugyanis 100 százalékos lefedettséget vetítettek előre, de ennek hiányában egyes tanároknak muszáj volt a hirtelen jött távoktatás miatt saját zsebbe nyúlnia.
A felmérés szerint átlagosan 51 524 forintot költöttek a tanárok a hirtelen jött távoktatás miatt, volt, aki 150 484 forintot.
A pedagógusok több mint ötöde, 22,8 százaléka kényszerült számítógépet vásárolni. 68,2 százalék webkamerát, fej- és fülhallgatót és egyéb kiegészítőket szerzett be, de a kollégák több mint harmada kényszerült internetelőfizetést, 14,7 százalékuk telefonelőfizetést venni. A válaszadók több mint 10 százaléka költött tanfolyamra, hogy digitális tudását pallérozza.
„A digitális tartalmak előrehozott debütálása sem történt meg. A válaszadók többsége jelezte, hogy iskolájában nem volt semmiféle központilag bevezetett távoktatási keretrendszer, kreatívan fel kellett találnia magát. 79,6 százalékuk semmilyen segítséget nem kapott az államtól. Sokkal inkább tudtak meríteni a közösségi oldalaktól, csoportoktól, illetve különböző cégek tartalomszolgáltatásiból, civilek, művészek és alapítványok támogatásából”
– magyarázza a PDSZ elnöke.
Ugyanakkor nem tartja kizártnak, hogy az új nemzeti alaptanterv-tartalmakat digitálisan feltöltötték központilag, de akkor is nagy a lemaradás. Jó dolog, hogy az 50 pluszos kollégák végre magabiztosabban kezelik a digitális eszközöket, ám a távoktatás követelményeivel a pedagógusok 20-30 százaléka tudott csak lépést tartani. A felmérés megmutatja, hogy a digitális munkarendre egyszerre volt jellemző a központi fejetlenség és az egyéni leleményesség.
„Nem alakultak ki egységes ajánlások, s nem keletkeztek felhasználható digitális tananyagok – annak ellenére sem, hogy erre milliárdokat áldoztak az elmúlt években, ezért is nehezen érthető, amikor azt mondják: jól vizsgázott az előrehozott digitális oktatás. A járvány jósolt második hullámáig mindezt nem lehet ledolgozni. Lehetetlen megjósolni azt is, hogy kell-e majd iskolákat bezárni, viszont addig lehetne tenni is valamit”
– mondja Szűcs Tamás.
Például országos felmérést végezni az oktatás digitális kompetenciájáról. Megfelelő-e az eszközpark, van-e elégséges infrastruktúra, vagy hogy a nagyon hátrányos régiókban milyen mértékű az eszközök deficitje? Vagy inkább a hozzá értők hiánya okozza a korábbinál is nagyobb lemaradást ezekben a régiókban? Ha történne egy központi felmérés, annak fényében az erőforrásokat célzottabban lehetne átirányítani, csoportosítani. Képezni lehetne egy olyan bevethető tartalékot, amelyekkel a gyenge pontokon lehet segíteni. Ezt még őszig meg lehetne tenni, különben ugyanaz történik, mint tavasszal.
Kutatások már most 30 százalékra saccolják azokat a gyerekeket, akik még hátrányosabb helyzetbe kerültek az elmúlt időszakban, mert annyira nem volt eszközük, és otthon sem kaptak segítséget.
Erről pontos adatot Szűcs szerint az oktatásirányítás tudna mondani.
Arra a kérdésre, hogy a júliustól beígért 10 százalékos ágazati pótlék mennyire lehet motivációs erő a második hullám előtt, az elnök azt mondja, mivel nem fog beépülni az illetménybe, s bármikor visszavonható, így semennyire. Ez a 10 százalék egyébként is azonos az idei infláció mértékével. A valódi béremelést ugyanis a 2015-ben befagyasztott vetítési alap (ami a 2014-es minimálbér összege, 101 500 forint) megemelése jelentené.
„Mi nem kívánunk mást, mint hogy a kormány tartsa be az ígéretét. Nem lehet 140 ezer nettóért a pályán kezdő tanárként belevágni az életbe. Az induló béreket másfél-kétszeresére kéne megemelni, mert diplomás embereket nem lehet behúzni így a pályára, nincs ennyi elhivatott, értelmes fiatal”
– mondja Szűcs.
Nyugat-Európában az értelmiségi bérek közül a pedagógusi fizetések úgy alakulnak, hogy a kezdő diplomások átlagbérének 80-90 százalékát érik el. Magyarországon ez 60 százalék alatt van. Borzasztó rosszak a pályán lévő magyar kollégák adatai: 3-4 százalék körül lehetnek a 30 év alattiak, 15-16 százalék a negyven alattiak, mindenki más 40 év feletti.
Ez bérrendezés nélkül nem fog változni az elnök szerint, így is rohamosan haladunk az oktatás minőségének zuhanása felé. Egy tanulmányt említ, amely azt vizsgálta, hogy Európában a különböző országokban a pedagógusbérekhez és illetményekhez képest "ár-érték arányban" hol áll a diákok teljesítménye. És meglepő módon, ahhoz képest, hogy a kormány mennyit fordít a pedagógusok bérére, még így is a negyedik legjobbak vagyunk, miközben a bérek szempontjából a középmezőny alján valahol.
Szűcs Tamás úgy gondolja, nehéz elfogadni azt, hogy a járványra való hivatkozással halogatják a bérek rendezését, ezt már rég meg kellett volna oldani. Főleg, mert a kommunikáció szerint a gazdaság évek óta sokkal jobban teljesít, ehhez képest kevés érdemi lépés történt az oktatásügyben. Hangsúlyozza, hogy ha a versenyszférában tapasztalható értelmiségi bérek 80-90 százaléka lenne a pedagógusok illetménye, akkor lehetne arról tárgyalni, hogy ezt a 10 százalékot átmenetileg nem adják meg.
Pedig a Keynes-i modell, amely gazdaságélénkítő módszerként a nagy gazdasági világválság idején bejött, itt is beválhatna. A mesterséges élénkítési módszer szerint ugyanis az állam száz forintjából negyven visszavándorolna a saját zsebébe, a maradék hatvan meg élénkíthetné a válságban lévő gazdaságot. Ennek tükrében igenis kívánatos lenne, ha nem is a teljes rendezést, de annak egy részét megoldanák.
Franciaország fokozni kívánja a nyomást az izraeli kormányra, hogy vessen véget a gázai háborúnak, 
