Mérföldkőhöz érkezett az Mfor.hu és a Privátbankár.hu által rendezett Klasszis Klub 2021 januárja íródó története. Az eddig kizárólag online lebonyolított beszélgetéseket követően ezúttal már személyesen faggattuk neves szakértőinket.
Az első, a banki és a hitelezési környezetet körüljáró panelben hárman vettek részt:
- Jelasity Radován, a Magyar Bankszövetség elnöke, az Erste elnök-vezérigazgatója
- Simák Pál, a CIB Bank elnök-vezérigazgatója
- és Bod Péter Ákos, volt jegybankelnök, egyetemi tanár, lapunk állandó szerzője.
A második panel a geopolitikai helyzettel foglalkozott – erről másik cikkünkben olvashatnak összefoglalót.
Meddig tarthat a jegybank és a kormány közötti csiki-csuki?
Egyre kesze-kuszább a szabályozói intervenció – mondta el Simák Pál annak kapcsán, hogy a kormány a napokban meghosszabbította a betétikamat-stopot. A CIB elnök-vezérigazgatója szerint a kormány és a jegybank intézkedései néha egymás ellen hatnak. Önmagában az intézkedés kezelhető, kérdés, hogyan tudnak a bankok kiigazodni ebben a turbulens, túlkorlátozott, túlszabályozott, kamatstopos, moratóriumos komplex helyzetben – ez az idei év meghatározó kihívása a számukra.
Bod Péter Ákos arra emlékeztetett, hogy a piacgazdaságnak vannak saját szabályai. Természetesen bele lehet nyúlni azokba, ha van egy nyomós ok, de azért kell tudni, mikor megy be az ember és mikor jön ki – a kijövetel mindig nehezen megy. Magyarul, bevezetni mindig nagyon könnyű valamit, kivezetni azonban igen nehéz. A betétikamat-stop hatása a bankokra az egyetemi tanár szerint elenyésző, de mégiscsak egy zaj, ami azt mutatja, hogy a magyar kormány belenyúl a monetáris politika eszközébe. Ahogy lapunk állandó szerzője idézte a nekünk írt cikkének egyik megállapítását, az egyik láb a gázon, a másik a féken – ez nem ajánlott, mint ahogy az sem, hogy kanyarban előzzenek.
Ezt a metaforát tovább fejtegetve Jelasity Radován arra mutatott rá, ha egyszerre lépünk a gázra és a fékre, akkor nagy a füst, a pörgés, de sehová nem megyünk, az ember mégis azt érzékeli, hogy valami történik. Ugyanakkor azt is megjegyezte, nem szabad alábecsülni az emberek, így a bankárok kreativitását – érzékeltetve, hogy azért a hitelintézetek képesek alkalmazkodni az állami intézkedésekhez.
Hogyan érinti a bankokat az infláció?
A Magyar Bankszövetség elnöke, az Erste vezére felidézte, hogy Orbán Viktor a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara minapi gazdasági évnyitóján azt mondta, az ő feladata egy asztalhoz ültetni a szereplőket és kompromisszumot kidolgozni. Ez minél előbb jobb lenne, mert ha ez így folytatódik, akkor tartok tőle, annak leginkább mi fogjuk meginni a levét – vélte Jelasity Radován. Már csak azért is, mert ez makrogazdasági szempontból se pozitív, az hosszú távon nem fenntartható.
Aki egyúttal azt is leszögezte, a közvélekedéssel ellentétben a bankároknak egyáltalán nem jó az infláció, sőt egyenesen utálják azt. Hogy miért, azt már bankártársa fejtette ki szemléletesen. Simák Pál szerint a magasabb infláció, a magasabb kamat ebben az évben kétségtelenül segít a bankoknak. Ugyanakkor a költségeik is jelentősen nőnek, 2023 lesz az első év, amikor azok jobban emelkednek, mint a bevételeik, s 2025-re ez az olló már 20 százaléknyira bővül, ami azt eredményezi, hogy a bankszektor rosszabb helyzetben lesz, kevésbé lesz hatékony. Ráadásul több céltartalékot is kell képezniük, aminek hatására alacsonyabb lesz a nyereségük. Amikor jól megy, akkor elveszik a bankok nyereségét, amikor rosszul, akkor viszont nem kapjuk vissza, aminek következtében összességében a bankszektor megtérülése 5-10 éves távlatban jelentősen csökken – érzékeltette a CIB vezére.
A jegybank némi vacillálás után azt kezdte csinálni, amit kell – hangsúlyozta Bod Péter Ákos, aki 1991-94 között a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt. Szerinte utódai most a tankönyvi megoldást alkalmazzák, miszerint, amikor az infláció meglódul, s keresleti nyomás zúdul a gazdaságra, a költségvetés deficites 2020-ban, aztán ’21-ben, ’22-ben és ’23-ban is, nem lehet mást tenni, mint felvinni a kamatot. Ha ugyanis a költségvetés nincs rendben, akkor a jegybank sem tud „szép” politikát folytatni.
Mikor kezdhetnek csökkenni a kamatok?
Simák Pál azon a véleményen volt, hogy amint teheti a jegybank, csökkenteni fogja a kamatokat, mivel ő sem szeretne veszteséges lenni. A CIB-nél azt feltételezték, hogy korábban elkezdődik a kamatcsökkentés, most úgy ítélik meg, legfeljebb a harmadik negyedévben kezdhet egymáshoz közelíteni a 13 százalékos jegybanki alapkamat és a 18 százalékos egynapos betéti kamat.
Azon felvetés kapcsán, hogy vajon lesz-e elég hitel, az Erste vezére emlékeztetett arra, hogy a mostanihoz hasonlóan magas inflációban az a cél, hogy a kereslet csökkenjen. Ezt a bankok úgy tudják elérni, hogy kevesebb hitelt adnak. Működik a transzmissziós mechanizmus, bár 18 százalékra kellett emelni az alapkamatot, de működik. Arra pedig, hogy az állami kedvezményes kamatozású hitelkonstrukcióknak – Széchenyi Kártya, Baross Gábor újraiparosítási program – milyen a hatása, Jelasity Radován kifejtette, ha az állam azt mondja, hogy közvetítsék ezeket a hiteleket, akkor nem tudnak mást tenni. De, ha megnézzük, hogy mennyi forrást vont ki az MNB a bankszektorból, akkor azt lehet mondani, hogy az állami hitelek drasztikusan nem fogják megváltoztatni az összképet.
A hitel/betét aránya a CIB-nél 68 százalék, tehát bőven van likviditásuk és szeretnének is kihelyezni – hangsúlyozta a bank első embere. Aki arról is beszámolt, hogy a lakossági oldalon látványos hitelcsökkenés figyelhető meg. Most körülbelül 50 százalékkal kevesebb lakáshitelt folyósítanak, mint korábban, s a babaváró hitel is lassan indult be az év elején, valószínűleg amiatt, hogy a megszüntetésétől tartva sokan a múlt év végére hozták előre a felvételt. Vállalati oldalon gyakorlatilag csak forgóeszköz-finanszírozás létezik, a beruházásihitel-kereslet jelentősen visszaesett. Összességében a CIB-nél stagnáló hitelezésre számítanak, szemben a tavalyi 15 százalékos növekedési ütemmel.
Lehet 2008-as déjá vu?
Ha azonban megállnak a vállalati beruházások, akkor annak hatása azonnal megjelenik a reálgazdaságban. Ennek már most is vannak jelei, a kiskereskedelem zsugorodik, emellett még egy sor mutató jelzi, hogy a helyzet kedvezőtlenebb, amelyen csak tovább ront a magas kamat. Ráadásul, ha a globális hatások miatt a bankok óvatosabbá válnak, akkor beállhat egy olyan recesszió, amire nem készültünk fel – figyelmeztetett Bod Péter Ákos. Hozzátéve: nem az az ijesztő, hogy az infláció 25 százalék, hanem az, hogy a maginfláció magas, abban ugyanis nincs benne az élelmiszerek (ami nálunk most 40 százalék felett van) és az energiaárak emelkedése.
Ilyen előzmények után következtek be bankcsődök, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Európában is, ahol ráadásul egy patinás pénzintézet, a Credit Suisse fogott padlót. Arra a kérdésre, vajon mindezek hatására kialakulhat-e a 2008-ashoz hasonló, világválsághoz vezető helyzet, Simák Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy sokkal nagyobb a szabályozói elvárás az európai bankokkal szemben, mint Amerikában, ami alapján abban bízhatunk, hogy nálunk nem történik hasonló. Erre utal az is, hogy a magyar bankszektor az elmúlt évek nehézségei (bankadó, devizahitelek forintra átváltása, extraprofitadó) ellenére ma bőséges tőkével rendelkezik, egy sor hitelintézetnél kétszámjegyű a tőkemegfelelési mutató (8 százalék a minimum), sokuknál nem is 1-sel, hanem 2-essel kezdődik – mutatott rá a Bankszövetség elnöke.
A beszélgetés végén még egy azt is megtudhattuk, hogy Jelasity Radován szívesen növelné a készpénzfelvétel utáni illetéket, mondván, a készpénz mindenhol csak termeli a költséget – ez az alapja például a szürkegazdaságnak. Valamint az is kiderült, hogy a Bankszövetség nem tett le arról, hogy a még 2019 őszén megfogalmazott javaslataik célba érjenek. Közülük is mindenekelőtt az, hogy a vállalkozói készpénzhasználati limitet az adásvételeknél 1,5 millió forintról 500 ezerre csökkentsék – ez most van napirenden a kormánnyal zajló egyeztetéseken.
A beszélgetést előfizetőink is meghallgatják:
A Klasszis Klub többi eseménye itt érhető el.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
Kína szankciókat vezet be amerikai kongresszusi képviselőkkel, kormánytisztviselőkkel és civil szervezetek vezetőivel szemben. 
