A koronavírus-járvány, majd az annak enyhülését követően szinte rögtön kitört újabb válságjelenség, az orosz-ukrán háború hatására világszerte jócskán meglódult az infláció. Amit a jegybankok mindenekelőtt kamatemelésekkel próbálnak fékezni. Ezek ugyanis megdrágítják a finanszírozást, ami azt jelenti, hogy a hiteleket magasabb kamattal lehet felvenni. Ez a közgazdasági logika alapján a gazdaság szereplőit a költekezés visszafogására sarkallhatja. A vállalatok kevesebb beruházásba, fejlesztésbe foghatnak, a magánszemélyek pedig a fogyasztásuknál kénytelenek mértéktartóbbak lenni – például sokan dönthetnek úgy, hogy csak addig nyújtózkodnak, amíg a takarójuk ér, s nem igényelnek személyi kölcsönt, vagy lakáscélú hitelt egy ingatlan megvásárlásához, felújításához, bővítéséhez.
Persze nincsenek könnyű helyzetben a jegybankok, hiszen úgy kell zsonglőrködniük a kamatokkal, hogy azok ne legyenek úgymond kontraproduktívak. Vagyis azért ne is vegyék el teljesen a beruházási és a fogyasztási kedvet, ergo ne nullázódjon le a válság miatt amúgy is visszaesett gazdasági növekedési ütem.
A kívülállók számára logikusnak tűnik, a jegybankoknak annyival kell emelniük a kamatjukat, hogy az legalább egy szintre kerüljön az inflációval. Ez ugyanis azt eredményezné, hogy a megtakarítók pénzének az értéke nem romlik. Méghozzá azáltal, hogy ugyanakkora kamatot kaphatnak a kvázi kockázatmentes eszközökben (bankbetétekben, állampapírokban) fialt pénzükért, mint amekkora az infláció. Igaz, nem is többet, márpedig egy megtakarításnál ez fontos szempont.
Ebből az alapállásból buzdítják egyes szakértők, elemzők Magyarországon is a Magyar Nemzeti Bankot (MNB), hogy az eddigi, az utóbbi két hónapban (márciusban és áprilisban) már 100 bázispontot is elért szintű kamatemelésnél nagyobb mértékben szigorítsanak, inkább előbb, mint utóbb eltüntetve a kamatok és az infláció közötti különbséget.
Persze kérdés, milyen inflációról és milyen kamatokról beszélünk. A jegybankok az aktuális, az előző évhez viszonyított fogyasztóiár-indexet vegyék alapul, vagy az inflációs várakozásokat? Utóbbit abból kiindulva, hogy a bankbetétek nyitásánál, illetve állampapírok vételénél is alapvetően azt nézzük, mennyit kapunk vissza egy bizonyos idő múlva.
Márpedig az MNB erre az évre 7,5-9,8 százalék közé várja az inflációt, 2023-ra azonban 3,3-5, míg 2024-re 2,5-3,5 százalék közé. Míg az idei prognózisnak még az optimista szélétől is több mint 2 százalékponttal marad el a jelenleg 5,4 százalékos irányadó ráta, addig a következő két évét már meghaladja. Igaz, nem, tudni, ezeket az előrejelzéseket mennyire írhatja át az áprilisban kiugrott, az előző havit kereken 1 százalékponttal meghaladó, 9,5 százalékos infláció.
Pontosabb képet mutathat a kormány uniós konvergenciaprogramja, mivel az az MNB inflációs jelentésénél egy hónappal később, április végén készült el. Más kérdés, hogy az Orbán-kabinet által erre az évre prognosztizált 8,9 százalékos infláció bőven a jegybanki előrejelzési sávban maradt, még ha közelebb is van a felső széléhez.
Mindenesetre az MNB igazgatósága már az áprilisi infláció ismeretében nem tartotta szükségesnek a rövid távú piaci mozgások befolyásolására szolgáló egyhetes betéti kamatának a megemelését, azt 6,45 százalékon hagyta. Amiből arra lehet következtetni, hogy még a kiugró áprilisi adat sem téríthette el az inflációs prognózisukat.
Persze, ahogy azt már cikkünk elején említettük, nem csak Magyarországon téma, hogy az infláció mellett mekkora legyen a jegybanki alapkamat. Körbenézve azt lehet látni, hogy
az áprilisi adatok szerint jelenleg az öreg kontinens valamennyi országában negatív a reálkamat (sőt, két helyütt is, Dániában és Svájcban eleve az alapkamat is mínusszal kezdődik).
Némi vigasz lehet a megtakarításaikat forintban tartó honfitársainknak, hogy ezen a 40 országot tartalmazó listán az előkelő, negyedik helyet foglaljuk el (Liechtensteinről, Koszovóról, Montenegróról és Feröer-szigetekről nincs értékelhető adat).
Ám a magyarországi helyzet még rosszabb, mint amit a számok sugallnak, hiszen egyetlen bank sem ad annyit a betétei után, mint a jegybanki alapkamat – a Bankmonitor.hu adatai szerint a legmagasabb egy éves ajánlat, a Magnet Banké 4,9 százalékra szól. Szinte pontosan ennyivel, öt éven át éves átlagban 4,95 százalékkal kecsegtet a 2019 júniusi bevezetésétől kezdve hosszú időn át szuperkötvényként aposztrofált Magyar Állampapír Plusz. Mindössze az inflációkövető kötvények fizetnek többet az MNB-alapkamatnál, a 2025-ben lejáró Prémium Magyar Állampapír 5,85, míg a legújabb, 2028-as sorozatok 6,6 százalékot. (Ez utóbbi magyar specialitás, másutt nem ennyire gáláns az állam az adósságleveleit megvásárlókkal.)
Ugyanakkor, ha nem lenne árstop, illetve rezsicsökkentés, akkor a reálkamatok összevetésében a mezőny vége felé helyezkednénk el, mindössze tíz országot előznénk meg – mármint az alapján, hogy Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a Kormányinfón azt mondta, a hatósági intézkedések nélkül 5 százalékkel lenne magasabb az infláció.
Két egyezményt írt alá Milojko Spajiccsal. 
Helyén maradhat a forint, ha odafönt el nem tolják
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
