Clinton a ringben: női elnök Amerikában?

Hillary Clinton. (Kép forrása: MTI/AP/Richard Drew)

Tapasztalt politikus

Hillary Clinton régi motoros az amerikai politikában: tevékenységét már férje 1993-2001 közti elnöksége alatt megkezdte, és ez alatt a demokraták körében meglehetősen népszerű lett.  2001-ben New York-i szenátorrá választották. Ezt a tisztséget 2009-ig töltötte be, majd 2009-2013 között Barack Obama külügyminisztere volt. Gyakorlata, tapasztalata tehát van bőven, ebből a szempontból nyugodtan lehetne az Egyesült Államok elnöke.

Abban, hogy ez bekövetkezhessen, három olyan tényező is szerepet játszik, melyek nem kifejezetten Clinton egyéniségével, személyiségével, cselekedeteivel függnek össze, vagyis amelyeket kampánya során kevéssé tud befolyásolni. Egyrészt az a tény, hogy nő, és így hagyományt kéne bontania Amerikában, másrészt hogy korábbi elnök felesége (dinasztikus jelleg), végül pedig az, hogy harmadik ciklust kéne egymás után demokrata elnökjelöltnek megnyerni.

Nők az élen

Az első talán a legkevésbé probléma, sőt talán előny is lehet. Amerika konzervativizmusa sokat csökkent, amit az is mutat, hogy már színes bőrű elnököt is választottak, ami pár évtizede elképzelhetetlen lett volna. Női vezető már sok ország élén van, a legjobb példa Németország és bizonyos értelemben Európa legfontosabb embere: Angela Merkel, aki igen népszerű, és már hosszú ideje tölti be posztját. Hasonló jelentőségű volt a 80-as években Margaret Thatcher brit miniszterelnök, aki az akkori nyugati világ második legfontosabb emberének számított Ronald Reagan amerikai elnök után.

Jelenleg is sok nő van miniszterelnöki vagy elnöki pozícióban számos országban, pl. Lengyelországban, Dániában, Horvátországban, Argentínában, Brazíliában, Chilében, Jamaicában, Bangladesben és Dél-Koreában. Végül néhány híres hölgy az elmúlt évtizedekből néhány ország élén: Julia Timosenko Ukrajnában, Benazir Bhutto Pakisztánban, Violeta Chamorro Nicaraguában, Indira Gandhi Indiában, Corazon Aquino a Fülöp-szigeteken, vagy Golda Meir Izraelben.

A többi érdekesség

A következő tényezőről is nehéz eldönteni, hogy előny, vagy hátrány. Ha ez lenne az első eset, hogy közvetlen hozzátartozó követ egy elnököt Amerikában, nem lenne vele gond. Viszont a közelmúltban már követte fiú az apát, ráadásul az ifjabb Bush elnökségének vegyes a megítélése. Hillary helyzetét viszont könnyíti, hogy férje, Bill népszerű elnök volt, és úgy is maradt meg az amerikaiak emlékezetében.

A harmadik dolog lehet a legnagyobb akadály. Az elmúlt évtizedekben csak egyszer fordult elő, hogy a két nagy párt közül az egyik egymás után három elnökséget elnyert volna: 1981-1993-ig, Reagan és az idősebb Bush idején. A demokratáknak ez utoljára nagyon régen, 1933 és 1953 között sikerült, amikor viszont mindjárt öt ciklusban volt egymás után demokrata elnök: Roosevelt háromszor (ami most már nem lehetséges), majd Truman kétszer. Azóta viszont rendszerint két ciklust töltöttek hivatalban az elnökök.

Mi várna rá?

Ha végül minden nehézségen túljutva sikerülne Clinton elnöksége, nehéz külpolitikai kérdésekkel kellene szembenéznie, amiben külügyminiszterként komoly tapasztalatra tett szert. Ha addig nem rendeződik, akkor kezelnie kell az ukrán helyzet miatti rossz viszonyt az oroszokkal. Ebben ő valószínűleg sokkal jobb lenne, mint bármely republikánus ellenfele, mivel azok túl agresszíven lépnének fel Putyinnal, aminek semmi értelme, csak fokoznák a kvázi hidegháborút.

Ellenben az Iszlám Állammal szemben határozottabb lépésekre lenne szükség, amit Obama már láthatóan nem nagyon vállal. Megkerülni nem lehet, valakinek kvázi világrendőrként lépnie kell, és erre a szerepre ma egyedül csak Amerika alkalmas. Ebből adódóan az amerikaiak nem csak maguknak, hanem bizonyos mértékig a világnak is választják a vezetőt, és ebből a szempontból különösen érdekes, hogy a világ élére egy nő kerül-e.