|
| Fotó: depositphotos.com |
#IoStoACasa, azaz Otthon maradok – mostanra ez a rövid kis mondat váltotta fel a korábbi hosszú és hangos beszélgetéseket a Comói-tó partján fekvő tucatnyinál alig valamivel több kisváros utcáin. Persze, ha egyáltalán még kimerészkedik valaki a lakásából, az emberek többsége ugyanis önkéntes szobafogságra, egyfajta magánkaranténra ítélte önmagát, annyira félnek a terjedő járványtól.
Emilio Astesani, a Proposte szakvásár piárjáért felelős munkatársa Moltrasióban, egy másfél ezer főt számláló helyi településen lakik, és a munkája miatt még most is naponta bejár a tó túlsó partján fekvő comói irodájába.
Mehetne a két part között ingajáratban, rendszeresen közlekedő kis motoros csónakokkal is, ám a vaporettók mostanában teljesen üresen szelik a tó habjait, szolgáltatásukat senki nem veszi igénybe, inkább vállalnak komoly kerülő utakat az emberek, az egészség ma fontosabb Itáliában mint az idő.
Emilio is inkább felpattan a Vespájára és körbe motorozza a tavat, hogy aztán elvégezze egy-két óra alatt azt a munkát, amire kizárólag csak az irodában van lehetősége, aztán azonnal hazaindul ő is.
A Cernobbióban évente megrendezett Proposte vásár az exkluzív lakástextilek seregszemléje, a milánói Salone del mobile dizájnvásár kistestvére. Az áprilisi időpontot a járvány miatt ők is eltolták szeptemberre, Emilio most az ehhez kapcsolódó szervezőmunkát végzi, az irodában csak egyedül ül, két munkatársa otthonról, homeoffice-ból tolja. Ők sem mennek sehová.
Amikor arra kérem Emiliót, hogy pár szóban fesse le a comói utcaképet, ő elsősorban a fokozott rendőri jelenlétet emeli ki. Járőrök cirkálnak a város utcáin, és majdnem mindenkit ellenőriznek; csak úgy „just for fun” nem lehet sétálgatni, a kérdések is erre vonatkoznak: honnan, hová? A rend őrei szigorúak, ők hivatalból is az otthonmaradást pártolják.
Az éttermek zárva, az üzletek zárva, a szállodák zárva, George Clooney második otthona, a mindig zajos és zsúfolt, kedvelt turistacélpont gyakorlatilag kiürült; a külföldiek, amint módjuk volt rá, hazamentek, a helyiek a házaikba zárkózva várják a baj elvonultát; mintha csak Boccaccio Dekameronjának lapjai elevenednének meg újra.
Bevásárolni csak a nagy szupermarketekben lehet, de azokat minden újabb bejelentés és szigorítás után tömegek rohanják meg, ezért Emilio azt a megoldást választotta, hogy a kereskedőknek fenntartott helyi Metróba, vagyis a GrosMarket Sogegrossba jár, ahol legutóbb is csak egyedül volt bevásárolni. Ha egymagad vagy, még az egyméteres biztonsági távolságot sem kell betartanod – mondja enyhe malíciával.
Emiliónak nemcsak a munkája okán kell kimozdulnia otthonról, ő látja el idős, és ezért a járvány miatt a fiatalabb korosztálynál jóval veszélyeztetettebb, hetven éves édesanyját is. A bevásárlásait ezért összeköti a mama meglátogatásával, azaz a napjai feszített ütemterv szerint zajlanak. Fel a Vespára, pár óra az irodában, bevásárlás a Grosmarketben, majd irány a szülői ház, és onnan azonnal haza. És mindezt csak két-három naponként, ő bizony nem kockáztatja a mindennapos rendőri igazoltatásokat, és óvja az egészségét.
A comói turistaipar volt az első, amelyik azonnal megérezte a járvány hatásait, Emilió egyik közeli barátja Argegnóban adja ki Airbnb-ben a lakását, ő mondta, hogy a vírus megjelenésével egy időben már mondták is vissza foglalásaikat a turisták.
Komoly gond lett még az is a térségben, hogy sokan a közeli Svájcba járnak át dolgozni, az ingázókat pedig már nem látják olyan szívesen a szomszédos alpesi országban, mint korábban.
Bár Emilio úgy érzi, hogy a hatóságok kontroll alatt tartják az eseményeket, a kollektív hisztériának azért ők sem tudnak gátat szabni.
Amikor például az olasz kormány bejelentette az északi régiók teljes zár alá vételét, tömegek rohanták meg az éjszakai órákban a milánói központi pályaudvart, hogy délre utazzanak.
Io Sto A Casa - cseng még sokáig a fülemben a rövid mondat, miután kinyomtam a mobil billentyűjét. Emilio tovább folytatja mindennapos egyéni küzdelmét a járvány ellen, én pedig arra gondolok, vajon idehaza mikor ürülnek ki az utcák, lesznek üresek a boltok, és a rendőrjárőr mikor kérdezi meg: hova is lesz a séta?
Az 50 év alatti vastagbélrákok emelkedése új megvilágításba helyezi a megelőzést – a biológiai életkor lehet a korai felismerés kulcsa. 
