|
| "Véreskezű" Tony Blairnek és George Bushnak öltözött tüntetők. EPA/WILL OLIVER |
Szerdán mutatták be a veterán közszolga, Sir John Chilcot jelentését, amely az Egyesült Királyság 2003-ban megindított iraki háborúhoz vezető lépéseit elemzi. A tízmillió fontba került dokumentum hét éven át tartó kutatás eredménye, amelynek során mintegy 100 tanút hallgattak meg és több ezer dokumentumot nyálaztak át. A jelentés a brit jogrendszer szilárdságának egyik kiemelkedő bizonyítéka.
Blair felülírta a hírszerzés adatait
A végeredmény egy tizenhárom kötetes, 2,6 millió szó hosszúságú munka, amely lesújtó képet fest az akkori brit vezetésről, elsősorban Tony Blair munkáspárti miniszterelnökről. A jelentés megállapítja, hogy Szaddám Husszein nem jelentett közvetlen veszélyt a világ biztonságára 2003-ban, az iraki háború megindításával nyugodtan lehetett volna még várni, ahogyan azt az ENSZ Biztonsági Tanácsa is javasolta. A katonai beavatkozást nem „utolsó mentsvárként" alkalmazta a brit kormány, mert előtte nem merítettek ki mindent lehetőséget az Irakban sejtett tömegpusztító fegyverek leszerelésére.
Ráadásul utóbbiak létét és azok rejtegetését sem sikerült igazolnia a londoni kormányzatnak. Blair a jelentés szerint már Irak megtámadása előtt nyolc hónappal megígérte George W. Bush akkori amerikai elnöknek, hogy akármi is történjen, mellette áll majd. A háború 176 brit- és 4491 amerikai katona életébe került, valamint több ezer hadirokkant tért vissza a harcmezőkről.
Azok, aki eddig azzal védték Blairt és kormányát, hogy „őket félrevezették” hamis hírszerzési adatokkal a tömegpusztító fegyverekről, azok most érvek nélkül maradtak. A jelentés világosan megfogalmazza, hogy Blair olyan állításokat fogalmazott meg, amelyek hírszerzési jelentéssel nem voltak alátámaszthatók. A megszállás, a 13 éve tartó káosz és az erőszak pedig a tervezők és végrehajtók inkompetenciáját és felelőtlenségét – hogy gátlástalanságot ne mondjunk – mutatják.
Miért halt meg negyedmillió ember?
A jelentés súlyos hiányossága, hogy nem tartalmaz számonkérhetőséget. Jelen állásban valószínűtlen, hogy bűnügyi eljárások indulnának a felelősök ellen. De akkor ki szolgáltat igazságot a mintegy negyedmillió áldozatnak, akik értelmetlenül vesztették életüket a megszállás óta?
|
| Káncz Csaba |
A jelentés sajnos szintén nem tesz említést Abu Muszab al-Zarkavi-ról, aki egy sokadrangú figurája volt az Al-Kaidának, amíg Colin Powell akkori amerikai külügyminiszter tévesen meg nem nevezte őt, mint Szaddam fő terrorista szövetségesét. A nem várt propaganda hatására Zarkavi gyorsan emelkedett a ranglétrán és az iraki szunnita ellenállás egyik feje lett. De nemsokára szakított az Al-Kaidával és megalapította az Iszlám Államot, amely a mai napig nagy területeket ural Irakban és Szíriában és csupán ezen a héten megölt 200 civilt egy öngyilkos merénylet során Bagdadban.
Egyáltalán nem mellékesen pedig az Iszlám Állam inspirált számos tömeggyilkosságot Kaliforniától Párizsig és Isztanbulig. Tehát a képzelt veszélyre alapozott iraki beavatkozás alapjaiban járult hozzá a globális bizonytalanságok növekedéséhez.
A jelentés talán legfőbb hiányossága, hogy nem tartalmaz ajánlást arra vonatkozóan, hogy háborús jóvátételt fizessenek az iraki embereknek, vagy ők akár hivatalos bocsánatkérést kapjanak. Annak ellenére sem, hogy bizonyítottá vált: a beavatkozás a nemzetközi jog megsértésével történt.
Káncz Csaba jegyzete
