Megosztottság, felelősség
Bármilyen döntést hoznak is az érintettek, büntetést, esetleg állásuk elvesztését kockáztatják, attól függően, ki lesz a jövőben az úr. A legkényesebb döntés előtt az iskolák állnak: megnyissák-e kapuikat október 1-én, hogy kialakíthatók legyenek ott a szavazókörök? Valószínűleg aszerint fognak dönteni, amerre a szívük is húz a népszavazáson, és így egy-egy iskolában a dolgozók lényegében meg kell, hogy szavazzák, mit tegyenek, nyilván az igazgató sem akar a többiek nélkül dönteni ilyen kényes kérdésben.
Egy a Reuters szerint megszólaltatott katalán filozófiatanár, Enrique Beck elmondta, hogy az ő iskolájában 70 százalék támogatja, hogy kinyissanak. Maga Beck egyébként nem támogatja a katalán függetlenséget, viszont elmondta, hogy a kérdés erősen megosztja kollégáit (ahogy a skótokat is megosztotta a saját függetlenségi szavazásuk, na és az angolokat az EU-tagságról szóló). Beck kisebbségben van azzal a véleményével, hogy ne adják át az iskola kulcsait a választási hatóságoknak.
A két oldal
A következő hetekben amúgy is éleződni fog a helyzet, a spanyol kormány vélhetően élni fog azon alkotmányos jogával, hogy megakadályozza a népszavazást. Ez adott esetben nem egyszerű, hisz esetleg át kell vennie a hatalmat a katalán regionális kormányzattól, és ha ők ellenállást fejtenek ki, máris polgárháborús helyzet alakulhat ki. Ezt feltehetőleg szeretnék a spanyolok is elkerülni.
A katalán vezetés sem egységes, többen lemondtak, miután nem akartak belemenni az alkotmányosan problémás konfliktusba, de a függetlenségpárti vezető, Carles Puigdemont hozzá hű emberekkel helyettesítette őket, egy tanácsadóját pedig ki is rúgta, sőt, még a rendőrfőnököt is lecserélte. A rendőrség a helyi hatóságoknak felelős, ahogy az oktatás és a jóléti ellátások is a katalán regionális hatóságok kezében vannak, tehát függetlenségük foka most sem kicsi.
Két tűz között
A tanárok és általában az iskolai dolgozók azt mondják, nekik közszolgaként elvileg semlegesnek kéne maradni, de azáltal, hogy az iskolák kellenek a szavazáshoz, a frontvonalba kerültek, mondhatni két tűz közé. A helyi kormányzat azt mondja, hogy a felelősséget kizárólag ők vállalják, a közszolgákat ez nem érinti, de ha ezt teljes mértékben meg akarnák valósítani, nem az iskolákban kéne megtartani a szavazást.
Sokan ugyanakkor azt mondják, fölösleges az izgalom, mert a népszavazást így vagy úgy, de úgyis lefújják, senki nem akarja a polgárháború lehetőségét felvető konfliktust. Van, aki úgy gondolja, hogy ha meg is tartják, végül nem lesz sok jelentősége, olyan lesz, mint a 2014-es próbaszavazás: nem lesz kötelező az eredménye, mivel a spanyolok szerint alkotmányellenes. Mindenesetre érdekes két hónap következik Barcelonában és környékén.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
