Vera Novohackaja egy 55 pluszos odesszai ukrán hölgy. Facebook-bejegyzéseiből a háború első napjaiban, majd május elején már közöltünk részleteket. Most ismét megtesszük, mert azóta a dél-ukrajnai kikötőváros még fenyegetettebb lett, egyre valószínűbb, hogy az oroszok ezt az utolsó kijáratot is el akarják zárni a tenger felé.
május 12.
Az úgynevezett nácik által uralt ukrán városokban (Mariupol, Harkiv, Csernyihiv, Herszon, Melitopol, Irpeny, Gostomel, Bucha, Berdjanszk) mindenki békésen élt. Nyitva voltak a boltok, gyógyszertárak, mozik, kávézók és éttermek. Az emberek olyan nyelvet beszéltek, amilyet akartak. Megnézték az összes filmet, amit akartak, elolvasták az összes könyvet, amit akartak. Szerelmesek lettek, házasok, elváltak. Házakat építettek, nyaralni mentek. Valószínűleg emberek tízmilliói vitatkoztak valakivel, aztán persze békét kötöttek. És december 31-én pezsgőt bontottunk, sikeres évet kívánva a másiknak.
Aztán február 24-én jöttek a „baráti felszabadítók”. Azzal a küldetéssel, hogy kiszabadítsák az elnyomottakat a náciktól. Ki kérte? Milyen nácik ezek? Nem értem...
És az orosz világ olyan lelkesen kezdett felszabadulni, hogy ukránok millióit szabadították meg mindentől. Házaktól, lakásoktól, nyaralóktól. A jövőre vonatkozó tervektől. Hőségtől, fénytől a házakban, melegvíztől a csaptelepben. A nyugodt élettől és a mély alvástól. Hát én megszabadultam az örömtől és a mosolyoktól is.
Tehát felmerül a kérdés. Milyen felszabadítók vagytok akkor, ha előttetek ezerszer jobban éltek az emberek?!
június 1.
Szerencsémre csak a város szélét lövik az oroszok. Eddig megúsztam, de nem tudom, mi lesz, meddig bírjuk még?
június 8.
Bár nem tudom, mi történik valójában a frontvonalban, de megértem, hogy nekem eddig semmi sem jó személy szerint. A mi hadseregünknek is elég nehéz. Valakinek szüksége van arra, hogy a háború sokáig tartson. Tényleg nem akarok sehova elmenni, de Oroszország zászlaja alatt sem akarok vonulni.
június 10.
Amikor a külföldiek megkérdezik, miért beszél annyi ukrán oroszul, sorolj fel néhány történelmi tényt, amelyek az ukrán nyelv, kultúra és nemzet oroszosításának és pusztításának kronológiáját mutatják 1720-tól 1990-ig. Még akkor is, ha korán kezdődött.
1720: Péter cár betiltja az új ukrán nyelvű könyvek nyomtatását
1817: bezárják a Kijevi Mogiljanszki Akadémiát
1847: bezárják az ukrán vasárnapi iskolákat
1881: tilos az ukrán nyelvű prédikáció a templomokban
1934-41: lerombolnak több tucat építészeti és kulturális műemléket Ukrajnában
1990: kötelező az orosz nyelv egész Ukrajnában
Mint annyi más ember itt Ukrajnában, én is egy szovjet iskolában tanultam, ahol idegen nyelvként kellett tanulni az ukránt. Eleve kevesebb óraszámban, mint az oroszt. Van valaki, aki szerint ez normális?
június 13.
Több helyi orosz lakos elégeti az orosz útlevelét. Aztán szánalmas ukrajnai menekültnek adja ki magát és Európába megy. Közben lobogtatja az ukrán útlevelét, de úgy viselkedik, mint egy disznó.Teljesen lejáratja az ukránokat. Van nekünk nélkülük is elég ilyen disznónk, nem kell, hogy növeljék az arányukat.”
A végeredmény hivatalossá vált.
