A katalán függetlenségi népszavazás évek óta napirenden van, bíróságra is került az ügy. Miután Spanyolország nem olyan, mint az Európai Unió, ahová be lehet lépni ha ezt a többiek elfogadják és ki is lehet lépni, ahogy ezt most az Egyesült Királyság tervezi, hanem egységes, és így megbonthatatlan országnak tekinti magát (ahogy egyébként majdnem minden más ország, még a szövetségi államok is). A Reuters szerint a spanyol alkotmánynak van egy cikkelye, ami lehetővé teszi, hogy a kormány a népszavazást meghiúsítja és a kormányzást magához vonja a katalán regionális vezetéstől.
Kevesebben szakadnának, mint pár éve
Egy szimbolikus, nem hivatalos, így természetesen semmire nem kötelező érvényű népszavazást már tartottak a katalánok 2014-ben a skóciai népszavazás után. Ezen 2 millióan szavaztak a függetlenség mellett, noha viszonylag alacsony volt a részvételi arány (7,5 millió lakosú a terület). Katalóniában a 2008-ban kezdődő gazdasági válság után nőtt meg a függetlenséget támogatók aránya, mivel a tartomány gazdaságilag jobban bírta a válságot, mint az ország többi része.
Az utóbbi évek spanyol gazdasági fellendülése enyhített a helyzeten, egy friss felmérés szerint csak 44 százalék pártolná az elszakadást. A gazdasági helyzeten kívül azonban más tényezők is szerepet játszottak abban, hogy egyáltalán felmerült a katalán önállóság kérdése. Korábban érdekes módon a baszkok, pontosabban egy részük küzdött a függetlenségért, mégpedig gyakran terrorcselekmények elkövetésével, de esetükben egy demokratikus kiválás kivitelezhetetlen lenne, mivel területeiken nem alkotnak többséget.
Jugoszláv és csehszlovák minta
A szeparatizmus kérdése a hidegháború kezdete után fel sem vetődhetett a két szuperhatalom uralta Európában, de 1991 után sorra hasadtak szét országok, így az eddig az önállósággal alig foglalkozó népeket is érdekelni kezdte a lehetőség. 1991-ben Jugoszláviából távozott négy ország: Szlovénia, Horvátország, Bosznia és Macedónia, jóval később Montenegró is kivált, és végül a nemzetközi jogilag Szerbia részét képező Koszovót a NATO juttatta függetlenséghez. Ez utóbbi azóta is a szeparatisták fő érve, miszerint ha nekik lehetett, másnak is lehet.
Csehszlovákia szétválása két országra békésen és egyetértésben zajlott (ritkaság), tény, hogy Csehszlovákia is, Jugoszlávia is az első világháború végén összerakott mesterséges államalakulat volt, míg Spanyolország már 500 éve lényegében mai formájában létezik. A katalánoknak erős lökést adott a skót kérdés (nem véletlen, hogy utánuk rendezték meg a próbaszavazást). Skócia bő 300 éve csatlakozott elvileg önként Angliához és hozta létre vele Nagy-Britanniát, bár előtte már évszázadok óta angol függőségben volt.
Skócia és a poszt-szovjet területek
A skót függetlenségről szó sem lehetett, amíg Nagy-Britannia világbirodalom volt, de még akkor sem, amikor gyarmatait elvesztette. A 90-es évek európai eseményei azonban, melyek közül a Szovjetunió szétesését még meg sem említettük, joggal vetette fel a nemzeti érzelmeket erősen megőrző skótokban is a hovatartozás kérdését, és miután Skócia Angliával kötött szerződésben hozta létre a mai államot, így nehezebb azzal érvelni, hogy azt nem bonthatja fel.
A kérdés általában is problémás nemzetközi jogilag, mivel nem elég, ha egy terület országgá minősíti magát, ténylegesen nem tud független országként működni, amíg más országok el nem ismerik. Példa erre Dél-Oszétia és Abházia, valamint a Dnyesztermenti Köztársaság a volt Szovjetunióban. Nemzetközi jogilag nem léteznek, a gyakorlatban csak azért nem probléma ez nekik, mert polgáraik orosz állampolgárságot kapnak, és egyéb tekintetben is úgy funkcionálnak, mint ha Oroszország részei lennének.
Csak rendezetten
Katalóniának azonban nincs „anyaországa”, esetükben a függetlenségnek csak úgy lenne értelme, ha a világ elismeri, az Európai Unió pedig felveszi az országot tagjai közé, viszont minderre csak akkor kerülhetne sor, ha Spanyolország is elfogadná az elszakadást. Az viszont csak akkor történne meg, ha engedélyezné a népszavazást és annak eredménye az elszakadás-pártiak győzelme lenne. Mindez együtt nem látszik túl valószínűnek, egyelőre az lesz a kérdés, hogy tényleg kiírja-e a katalán vezetés a népszavazást, és ha igen, Spanyolország hogyan tartatja be alkotmányos jogait.
