Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
Identitásválság uralja manapság a német baloldalt, vezetési válság a konzervatív oldalt. Felizzott hát a német politikai élet, amióta Annalena Baerbock, a Zöldek – komoly esélyekkel induló – kancellárjelöltje kijelentette a napokban, hogy lehetségesnek tartja az összefogást az SPD-vel és a Balpárttal (Die Linke) a szeptemberi általános választásokat követően.
Ez utóbbi pártnak van olyan szárnya, amelyet az elhárítás megfigyelés alatt tart. Hát, bizony forradalmi változások jönnének szeptembertől abban az esetben, hiszen a Balpárt új vezetője lelkesen idézi a környezetvédő „Fridays for Future” mozgalom mottóját: „Rendszerváltást, nem klímaváltozást”!
Érdemes tehát egy rövid körképet adni azokról a német parlamenti pártokról, amelyek ősszel labdába rúghatnak a koalíció-kötési pókerben.
A CDU csendes szétmállása
A CDU programalkotó munkája 2019 óta gyakorlatilag elhalt. A hat parlamenti párt közül a CDU/CSU az egyetlen, amelynek nincsen jóváhagyott választási programja – sőt, még tervezetet sem nyújtott be.
Valóban, a Merkel korszak végén a CDU a szétmállás határozott jeleit mutatja. A közvéleménykutatásokban az állampártnak tekinthető politikai alakulat mélypontról mélypontra bukdácsol.
Armin Laschet eknökké választása – akárcsak előtte Annegret Kramp-Karrenbaueré – komoly feszültséget váltott ki a kelet-németországi tartományokban, ahol a CDU szavazói bázis tekintélyes része elutasítja Berlin álláspontját, és össze akar fogni a helyi AfD-s erőkkel.
A CDU kemény jobboldali szárnyához tartozó WerteUnion harcos tagja Hans-Georg Maaßen is, a német Alkotmányvédelmi Hivatal (belső elhárítás) egykori elnöke, aki még hivatalában élesen ellenezte a Merkel Willkommenskultur kampányát, és már egy 2016. februári beszédében a német belpolitika robbanás veszélyére figyelmeztetett. Márpedig Maaßent most Thüringiában lett országgyűlési képviselőjelölt. Ahogyan Katrin Göring-Eckardt, a Zöldek frakcióvezetője leszögezte: „Maaßen-nel a CDU kinyitja a kapuit jobbra”.
A Zöldek
A német főáramlatú média a tenyerén hordozza Annalena Baerbock-t, a párt kancellárjelöltjét. Mint a napi szinten adott interjúiból kiderül, Baerbock támogatja az európai egységesebb haderő megteremtését, és az Európai Biztonsági és Védelmi Unió kifejlesztését és megerősítését. A 40 éves kancellárjelölt egyidejűleg nagyobb nyomásgyakorlást követel Moszkvával szemben.
Az elmúlt hetekben óriási politikai vihart kavart, hogy a párt 300 küldötte támogatta azt a javaslatot, miszerint a „Németország” szót ki kellene venni a pártprogram címéből. Holott a javaslat csupán visszatükrözte a Zöldek globális küldetéstudatát, amellyel ők a Föld problémáin akarnak dolgozni.
A botrány egyben rámutatott arra, hogy a Zöldek nem annyira politikai pártként, hanem sokkal inkább egy mozgalomként tekintenek önmagukra. De hát a német választók mégiscsak arra akarnak szavazni, aki őket képviseli, így a botrány rosszkor jött a népszerűségi csúcsokat döntögető formációnak.
Az SPD
Angela Merkel kancellár folyamatos balra tolódása elvette a levegőt a párttól, amely mára árnyéka régi önmagának. A pártnak az eltelt bő másfél évtizedben – beleszámítva az ideiglenes pártvezetőket és egynek számolva a társelnököket - 11 elnöke volt, miközben 1946 és 2004 között összesen 9.
Az SPD múlt hétvégén megrendezett kongresszusán megerősítették, hogy Olaf Scholz szövetségi pénzügyminiszter lesz a kancellárjelölt. Hiába vezették be a társelnöki rendszert, Walter-Borjans és Saskia Esken szinte láthatatlanok.
A Balpárt
A kelet-német mélyállamból kinőtt alakulat februárban új társelnököt választott a 39 éves Janine Wissler személyében. Múlt heti, bemutatkozó interjújában Wissler élesen kritizálja az elhárítást, amiért az megfigyelés alá vonta a párton belül működő trockista, szélsőbaloldali „Marx21” nevű csoportot.
Wissler nem mellesleg pár hónapja még tagja volt ennek a csoportosulásnak. Szerinte „abszurd” az a vád, hogy a német szélsőbal alá akarná ásni a jogállam intézményeit.
Wissler megerősítette a Balpárt követelését, amellyel a nagy ingatlankonszernek államosítását követelik. Egyben „legitim eszköznek” nevezte, hogy egyesek üresen álló ingatlanokat foglalnak el, mert ezzel szerinte felhívják a figyelmet a német nagyvárosokban uralkodó lakásmizériára.
Sok a lemondás. 
